Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

26 Az országgyűlés felsőházának 24. ülése Elnök: Milyen címen kíván ő méltósága szólani? Bernát István: Félremagyarázott szavaim­nak helyreigazítása címén. Elnök: A szót Bernát István ő méltóságának • megadom. Bernát István: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Csak azt akarom mondani egészen röviden, hogy én nem állítottam azt, j hogy •minden bajnak a forrása az általános ] titkos. En azt mondottam, hogy ezeket a bajo- | kat meggátolni nem tudta és ezt az állításomat ; semmiképpen nem tudják az urak megcáfolni, j Ami pedig azt illeti, hogy a szavazócédulák olyan sokat érnek, erre vonatkozólag figyel- ] mébe ajánlom ő excellenciájának Sidney-Webb állítását* aki sokat foglalkozott múnkáskérdé­sekkel és aki MacDonaldnak is egyik minisz- j tere volt. ö ugyanis azt mondotta, hogy a mos- j tani bonyodalmas viszonyok között a szavazó, ; még ha miniszterré is emelkedik, nem tudja j áttekinteni az állami kormányzatnak egész gé- '• pezetét, mert az a bürokrácia kezébe van le­rakva. Hogy azután az a szimpla szavazó mit j tud elérni ezen az úton, azt tessék eldönteni. Bocsánatot kérek, hogy a mélyen t. Felső­ház türelmét újból igénybevettem. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) } Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr ő excellenciája kíván j szólni. Vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nagy- i méltóságú Elnök Ür! T. Felsőház! (Halljuk!} Halljuk!) A választójogi kérdésről elhangzott i észrevételekre majd akkor fogok válaszolni, ha j rátérek Bernát igen t. barátom fejtegetéseire. • Nem akarok szigorúan alkalmazkodni a régi parlamenti szokáshoz, hogy elsősorban az élőt- \ tem szóló fejtegetéseivel foglalkozzam, hanem a I felszólalók sorrendjében leszek bátor rövid ! megjegyzéseimet megtenni. í Rendkívül jól esett nekem is.és azt hiszem,. minden magyar embernek Somssich grófnak az^ a megállapítása, hogy az egész nemzet hálával \ tartozik Károlyi Gyula grófnak működéséért. Amikor első minisztertanácsát tartotta ez aj kormány, jegyzőkönyvileg szögeztük le Ká-í rolyi Gyula gróf érdemeit és erről úgy őt, mint; kormányának tagjait értesítettük. Azt mondotta Somssich gróf, hogy gazda-" sági aktivitást követel. Ebben teljesen egyezik; a véleményünk. En is — hogy úgy mondjam — I az Ankurbelungspolitik-et hangsúlyoztam ak­kor, amikor első nyilatkozatomat megtettem.; Az egyhelyben tipegés-topogás megöl mindent.: Azzal, hogy ha nem is nagymértékben és nagy stílusban, de valamely fokban psziehológice, de ; a valóságban is megindítjuk a gazdasági életet,; felfogásom szerint, hasznothajtó munkát vég-; zünk. Több szónok — így Somssich gróf is — ki-: fogásolta az egységespárt úgynevezett párt­diktatúráját. (Gróf Széchenyi Aladár: Azt!) A magam részéről eléggé jól ismerem a parla­ment pszichológiáját és meg van a vélemé­nyem az úgynevezett koncentrációról is. Nem tartom helyesnek az úgynevezett koalieiösí kormányzatot. (Helyeslés.) Egy miniszterta­nács, — aki valaha volt miniszter, igazat ad nekem ebben — amelyben nem egy világnézetű emberek ülnek, örökös széthúzásnak, titkolód­zásnak és intrikának a Színhelye. (Ügy van! Ügy van!) Amifcor nagy párt felett rendelke­zik a kormány, — nem a párton van a hang­súly, hanem a kormányon s csak az utóbbi hó­1932. évi október hó 13-án, csütörtökön. napokban fajult el a helyzet úgy, hogy frakciók kívántak maguknak végrehajtó hatalmat, ille­tőleg kormányzati jogokat — egy erős kormány nem is tűrheti más végrehajtó hatalom érvé­nyesülését, mint a saját végrehajtó hatalmát; felelősséggel pedig csak az országgyűléssel és az államfővel szemben tartozik. A pártdikta­túra gondolata eleve elutasíttatik részemről. Senki sem gondol erre, az egységespárt sem> hiszen, ma mindenki érzi, hogy ebben a súlyos helyzetben a teljes Összefogás gondolata a he­lyes. Az úgynevezett koncentrációt azonban, alapulvéve a mai parlamenti viszonyokat és alapulvéye azokat a disszonanciákat, amelyek a világnézletek különféleségében jelentkeznek, nèm tartottam helyesnek. (Ügy van!) Nem tar­tottam helyesnek, 'hogy az egységespártot — hogy úgy fejezzem ki magamat — szövetséges­sel erősítsem. En olyan politikát akarok foly­tatni, hogy lelki kényszerűségből mindenki, aki konstruktív gondolkozású, a -hátam mögé álljon. (Elénk éljenzés és taps.) Az álláshalmozásról is méltóztatott szólni. Vannak jelszavak, amelyek az utóbbi években kitenyésztettek. (Gróf Somssich László: Való­ságok!) Ezekben van valóság is, de van jel­szó-momentum is. Méltóztassék figyelembe­venni, hogy egy kapitalista rendben nem sza­bad megakadályozni azt, hogy a magánélet­ben ki-ki ott érvényesítse a maga gazdasági ténykedését, ahol akarja és ha van tehetsége arra, hogy két-három hivatást töltsön be, ezt nem szabad megakadályozni, mert akkor nivel­lálnánk lefelé és ez helytelen. Az azonban tel­jesen helyes — és részemről is ebben az irány­ban kívánok haladni — hogy az állam keretén belül az álláshalmozás megszűnjék, (Gróf Somssich László: Az állampénztárból!) illető­leg megszűnjék az olyan állások halmozása, amelyeknek direkte vagy indirekte kapcsolata van az államigazgatással. (Helyeslés.) Itt vannak azok az erkölcsi momentumok, amelye­ket nekem fokozott mértékben kell szem előtt tartanom, mert én azt a függőséget, amelyet általában hangoztattam, nem helyeslem, mert akkor előfordul az, hogy a közélet színterén, a porondon valaki erkölcsprédikátor, a valóság­ban azonban nincs benne annyi erkölcs sem, mint amennyi egy egészen alsórendű emberben van. Az adórendszer és az adómorál kérdésében is méltóztatott felszólalni és az adómorált az adózás lehetőségeivel kapcsolatba hozni. Elis­merem ugyan, hogy a magyar gazdasági élet­ben vannak olyan adóhátralékosok, akik önhi­bájukon kívül nem tudják fizetni az adót, van­nak azonban olyan adóhátralékosok is, akik nem akarják az adót fizetni, (Ügy van! Ügy van!) akik ahelyett, hogy az állammal szemben kötelességüket lerónák, inkább külföldre men­nek nyaralni,— konkrét eseteket tudok, anél­kül, hogy személyeskedni akarnék — több autót tartanak és sélyemharisnyákat vesznek külön­féle dámáknak, ahelyett, hogy adót fizetné­nek. En nem helyeslem ezt és a legszigorúb­ban és leggyorsabban megnézetem az illetékes hatóságokkal az adóhátralékosok listáját, mert lehetetlennek tartom, hogy amikor a nemzet ilyén súlyos gazdasági helyzetben van, vala­hogyan visszaéljenek ezzel a nemzettel szem­ben azok, akik azt hiszik, hogy nem veszik észre a szándékukat. (Ügy van! Ügy van!) Helyeselte az igen t. felszólaló úr a mező­gazdasági racionalizálás gondolatát is. De na­gyon helyesen és velem egyetertoleg azt Is

Next

/
Thumbnails
Contents