Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

26 Az országgyűlés felsőházának 24. ülése Elnök: Milyen címen kíván ő méltósága szólani? Bernát István: Félremagyarázott szavaimnak helyreigazítása címén. Elnök: A szót Bernát István ő méltóságának • megadom. Bernát István: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Csak azt akarom mondani egészen röviden, hogy én nem állítottam azt, j hogy •minden bajnak a forrása az általános ] titkos. En azt mondottam, hogy ezeket a bajo- | kat meggátolni nem tudta és ezt az állításomat ; semmiképpen nem tudják az urak megcáfolni, j Ami pedig azt illeti, hogy a szavazócédulák olyan sokat érnek, erre vonatkozólag figyel- ] mébe ajánlom ő excellenciájának Sidney-Webb állítását* aki sokat foglalkozott múnkáskérdésekkel és aki MacDonaldnak is egyik minisz- j tere volt. ö ugyanis azt mondotta, hogy a mos- j tani bonyodalmas viszonyok között a szavazó, ; még ha miniszterré is emelkedik, nem tudja j áttekinteni az állami kormányzatnak egész gé- '• pezetét, mert az a bürokrácia kezébe van lerakva. Hogy azután az a szimpla szavazó mit j tud elérni ezen az úton, azt tessék eldönteni. Bocsánatot kérek, hogy a mélyen t. Felsőház türelmét újból igénybevettem. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) } Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr ő excellenciája kíván j szólni. Vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nagy- i méltóságú Elnök Ür! T. Felsőház! (Halljuk!} Halljuk!) A választójogi kérdésről elhangzott i észrevételekre majd akkor fogok válaszolni, ha j rátérek Bernát igen t. barátom fejtegetéseire. • Nem akarok szigorúan alkalmazkodni a régi parlamenti szokáshoz, hogy elsősorban az élőt- \ tem szóló fejtegetéseivel foglalkozzam, hanem a I felszólalók sorrendjében leszek bátor rövid ! megjegyzéseimet megtenni. í Rendkívül jól esett nekem is.és azt hiszem,. minden magyar embernek Somssich grófnak az^ a megállapítása, hogy az egész nemzet hálával \ tartozik Károlyi Gyula grófnak működéséért. Amikor első minisztertanácsát tartotta ez aj kormány, jegyzőkönyvileg szögeztük le Ká-í rolyi Gyula gróf érdemeit és erről úgy őt, mint; kormányának tagjait értesítettük. Azt mondotta Somssich gróf, hogy gazda-" sági aktivitást követel. Ebben teljesen egyezik; a véleményünk. En is — hogy úgy mondjam —

I az Ankurbelungspolitik-et hangsúlyoztam akkor, amikor első nyilatkozatomat megtettem.; Az egyhelyben tipegés-topogás megöl mindent.: Azzal, hogy ha nem is nagymértékben és nagy stílusban, de valamely fokban psziehológice, de

; a valóságban is megindítjuk a gazdasági életet,; felfogásom szerint, hasznothajtó munkát vég-; zünk. Több szónok — így Somssich gróf is — ki-: fogásolta az egységespárt úgynevezett pártdiktatúráját. (Gróf Széchenyi Aladár: Azt!) A magam részéről eléggé jól ismerem a parlament pszichológiáját és meg van a véleményem az úgynevezett koncentrációról is. Nem tartom helyesnek az úgynevezett koalieiösí kormányzatot. (Helyeslés.) Egy minisztertanács, — aki valaha volt miniszter, igazat ad nekem ebben — amelyben nem egy világnézetű emberek ülnek, örökös széthúzásnak, titkolódzásnak és intrikának a Színhelye. (Ügy van! Ügy van!) Amifcor nagy párt felett rendelkezik a kormány, — nem a párton van a hangsúly, hanem a kormányon s csak az utóbbi hó1932. évi október hó 13-án, csütörtökön. napokban fajult el a helyzet úgy, hogy frakciók kívántak maguknak végrehajtó hatalmat, illetőleg kormányzati jogokat — egy erős kormány nem is tűrheti más végrehajtó hatalom érvényesülését, mint a saját végrehajtó hatalmát; felelősséggel pedig csak az országgyűléssel és az államfővel szemben tartozik. A pártdiktatúra gondolata eleve elutasíttatik részemről. Senki sem gondol erre, az egységespárt sem> hiszen, ma mindenki érzi, hogy ebben a súlyos helyzetben a teljes Összefogás gondolata a helyes. Az úgynevezett koncentrációt azonban, alapulvéve a mai parlamenti viszonyokat és alapulvéye azokat a disszonanciákat, amelyek a világnézletek különféleségében jelentkeznek, nèm tartottam helyesnek. (Ügy van!) Nem tartottam helyesnek, 'hogy az egységespártot — hogy úgy fejezzem ki magamat — szövetségessel erősítsem. En olyan politikát akarok folytatni, hogy lelki kényszerűségből mindenki, aki konstruktív gondolkozású, a -hátam mögé álljon. (Elénk éljenzés és taps.) Az álláshalmozásról is méltóztatott szólni. Vannak jelszavak, amelyek az utóbbi években kitenyésztettek. (Gróf Somssich László: Valóságok!) Ezekben van valóság is, de van jelszó-momentum is. Méltóztassék figyelembevenni, hogy egy kapitalista rendben nem szabad megakadályozni azt, hogy a magánéletben ki-ki ott érvényesítse a maga gazdasági ténykedését, ahol akarja és ha van tehetsége arra, hogy két-három hivatást töltsön be, ezt nem szabad megakadályozni, mert akkor nivellálnánk lefelé és ez helytelen. Az azonban teljesen helyes — és részemről is ebben az irányban kívánok haladni — hogy az állam keretén belül az álláshalmozás megszűnjék, (Gróf Somssich László: Az állampénztárból!) illetőleg megszűnjék az olyan állások halmozása, amelyeknek direkte vagy indirekte kapcsolata van az államigazgatással. (Helyeslés.) Itt vannak azok az erkölcsi momentumok, amelyeket nekem fokozott mértékben kell szem előtt tartanom, mert én azt a függőséget, amelyet általában hangoztattam, nem helyeslem, mert akkor előfordul az, hogy a közélet színterén, a porondon valaki erkölcsprédikátor, a valóságban azonban nincs benne annyi erkölcs sem, mint amennyi egy egészen alsórendű emberben van. Az adórendszer és az adómorál kérdésében is méltóztatott felszólalni és az adómorált az adózás lehetőségeivel kapcsolatba hozni. Elismerem ugyan, hogy a magyar gazdasági életben vannak olyan adóhátralékosok, akik önhibájukon kívül nem tudják fizetni az adót, vannak azonban olyan adóhátralékosok is, akik nem akarják az adót fizetni, (Ügy van! Ügy van!) akik ahelyett, hogy az állammal szemben kötelességüket lerónák, inkább külföldre mennek nyaralni,— konkrét eseteket tudok, anélkül, hogy személyeskedni akarnék — több autót tartanak és sélyemharisnyákat vesznek különféle dámáknak, ahelyett, hogy adót fizetnének. En nem helyeslem ezt és a legszigorúbban és leggyorsabban megnézetem az illetékes hatóságokkal az adóhátralékosok listáját, mert lehetetlennek tartom, hogy amikor a nemzet ilyén súlyos gazdasági helyzetben van, valahogyan visszaéljenek ezzel a nemzettel szemben azok, akik azt hiszik, hogy nem veszik észre a szándékukat. (Ügy van! Ügy van!) Helyeselte az igen t. felszólaló úr a mezőgazdasági racionalizálás gondolatát is. De nagyon helyesen és velem egyetertoleg azt Is