Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés felsőházának 2U. ülése hogy hosszú tespedés után az egész nemzetélet szempontjából friss levegő jött a magyar közéletbe, az, hogy valahogyan a néptől és a tömegektől s az egész közvéleménytől való húzódozás és visszavonulás helyett maga a miniszterelnök úr belép a magyar közélet kellős közepébe és friss hangon valóban új stílust visz bele, amely remélem, nemcsak formában lesz új, hanem tartalomban is. En mindig azon a véleményen voltam — és ezért üdvözlöm a miniszterelnök urat, f — hogy egy néppel, amelyből a szabadságérzetet s a- szabadságszeretetet kiölik, egy néppel, melynek önérzetét a politikai harcok küzdelmeiben lefojtják és meghamisítják, történelmi nagy célokat megvalósítani nem lehet. Ezért nagyon örülök azoknak a szavaknak is, amelyeket a miniszterelnök úr a munkásság és a polgárság viszonylatáról mondott, mert Magyarország vagy be tudja kapcsolni álmagyar munkásosztályt történelmi nagy céljainak irányába, vagy nem fogja tudni azokat megvalósítaniMiután én az ő egyéniségében látom a lehetőségét annak, hogy a polgárság és a munkásság egybefogásával nagyobb nemzeti erőt tud kifejteni, kérem, hogy ezen az úton haladjon, de ne csak szavakkal, fianem majd tettekkel is mutassuk meg, hogy a magyar nemzeti táborba lehet állítani a munkásság egész táborát. A harmadik dolog a szociális gondolat, amely nagyon egészségesen nyilatkozott meg eddig a miniszterelnök úr minden megnyilatkozásában. En látom, érzem és tapasztalom — mert a tömegek s a fiatalság között járok — hogy ez a néhány napi fellépés és az a bátor hang, amelyet a miniszterelnök úr megütött, a tespedő nemzetbe egészen új vérkeringést hozott. Azok a nyilatkozatai, amelyeket a Képviselőházban mondott, hogy t. i. a pártok között nem akarja azt a megmérgezett viszonyt, mely volt — az egyik oldalon lefojtását minden erőnek, a másik oldalon pedig monopólizálását a hatalomnak — a parlamentben egészen új szituációt, egészen új légkört teremtettek. Ha ezen az úton meg méltóztatik maradni, meg vagyok győződve róla, nagyon sok kellemetlen parlamenti botrány és pártharc eliminálható lesz, mert a gondolatoknak, az eszméknek és az egészséges irányzatoknak szabad utat kell engedni. Ebben a tekintetben akarok most nagyon röviden válaszolni Bernát Istvánnak, aki úgy állította be a dolgot — amit, azt hiszem, ebben a Házban senki se fog egészen komolyan, 100%-ig elhinni, — hogy a világ minden bajának az általános, egyenlő és titkos választójog az oka. (Bernát István: Hogy nem akadályozta meg!) Méltóztatott ennek rovására írni a gazdasági és erkölcsi romlást, az amerikai államfőknek nívósüllyedését, az amerikai korrupciót, az angol gazdasági nyomorúságot. En nagyon jól tudom, hogy az általános, titkos választójognak is megvannak a maga velejáró kellemetlen következményei. (Egy hang a középen: De mennyire! — Mozgás.) Ezt mindenki tudja, és nem szabad egymásról azt feltételeznünk, hogy vakok vagyunk, vagy nem tanultunk az élet tapasztalataiból. De há olyan korban élünk, amelyben az állampolgároktól vérben, pénzben az áldozatok maximumát követeli minden állam, (Gróf Hadik János: Ügy van! Ügy van!) akkor ebben a korban meg kell adni az emberi jogok minimumát, hogy az a választópolgár öt esztendőben legalább egyszer véleményét nyilváníthassa FELSŐHÁZI NAPLÓ IL 1932. évi október hó 13~án

3 csütörtökön. 25 arról a kormányzásról, amely az államban van. (Bernát István: Ez nem segít!) Nem is azt mondjuk, hogy ez segít, mert mi, akik azt akarjuk, hogy a nép ellenőrzése nélkül ne történhessék az államban semmi, és az egész kormányzás az állampolgárok kontrolja alatt álljon, nem azt mondjuk, hogy minden bajnak gyógyszere a választójog: mi csak azt hiszszük, hogy az a nép hívebb lesz az államhoz, az a nemzet erősebb lesz, amelynek alapjai szélesek, mert ha kevesek uralma vállal minden felelősséget, az katasztrofális lehet. En nagyon sok dologban egyetértek Bernát István ő méltóságával, csak egyre vagyok bátor figyelmeztetni. Egy világforradalmi atmoszféra kellős közepében vagyunk. Hogy mi lesz Európában, a szomszéd államokban és az egész világon, hogy mi fog a fejlődés tekintetében történni, azt még nem tudjuk. Nem merném a magyar nemzet sorsát arra bízni, hogy azért, ami itt bent történik, aminek történnie kell és ami történni fog, egyetlenegy réteg vagy egyetlenegy párt viseljen minden felelősséget, mert öt esztendőnként, 10 esztendőnként az össze fog omlani a felelősség nagy súlya alatt. Sokkal szélesebb alapra kell felépíteni a magyar nemzet jövőjét. En ezen az úton látom a nemzet jövőjét, a magyar népnek erejét és nem félek azoktól a tömegektől, mert azzal a stílussal, azzal a programmal és azzal az elgondolással, amelyet Gömbös Gyula miniszterelnök úr ő excellenciája most fejtett ki, hiszem és remélem, hogy még általános és titkos választójoggal együtt is ebben az államban egy nemzeti rezsimet és nemzeti uralmat lehet megalapozni. Természetesen a régi módszer szerint nem. Akkor a magyar uraknak törődniök kell a néppel, akkor a magyar földbirtokosnak, papnak, tanítónak, mindenkinek be kell állania a népélet közepébe. Mert, hogy a burokban határozzák el és osszák ki a mandátumokat, hogy azt higyjék. hogy a falu vagy vidék nyugalma egy kastély ablakából egy kasznárral is biztosítható, ez nem fog menni. De ha összefogunk valamennyien, az egész magyar értelmiség és igazi szociális elgondolással, a nép iránti szeretettel, hazafias bátorsággal, azzal az elánnal és lendülettel, amelyet én bámulok, csodálok és tisztelek Gömbös Gyula- ő excellenciájában, odaállunk a nép glé, akkor meg fogjuk mutatni, hogy a mi fajtánk van olyan érett és olyan értelmes, hogy a legutolsó magyarra is rá lehet bízni egyszer öt esztendőben egy szavazó cédulát. En szíve: sebben látom, ha a társadalmi fejlődés útján az emberek az urnába szavazó cédulákat dobnak, mint ha lenyűgözött és tudatlanságban tartott tömegek bombát dobnak az utcán. In. kább a szavazócédula, mint az erőszak, akár alulról, akár felülről! Csak ezt kívántam elmondani, mert ha hallgattam volna, úgy nézett volna ki a dolog, hogy nem teljesítem lelkiismeretbeli kötelességemet. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy bár nem tartozom a miniszterelnök úr pártjához, örömmel látom az ő fellépését és ha csak egy hányadát tudja programmiának megvalósítani, — hiszen ez nemcsak tőle függ és valóban csak annyit fog tudni programmjából megvalósítani, amennyi erőt ehhez a nemzet ad — nagy szolgálatot fog tenni hazájának és ebben számíthat minden magyar ember támogatására. (Élénk helyeslés. — Bernát István szólásra jelentkezik.) 4