Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

22 Az országgyűlés felsőházának 2U. ülése urak terveiket keresztülvinni, miért nem tud­ták az adott programmot legalább is 50% ere­jéig a gyakorlati életbe átültetni? Azért nem voltak erre képesek, mert, szerintem, Magyar­országon évtizedek óta párturalom, pártdikta­túra irányítja a magyar közéletet. A kor­mányzópárt frakciókból tevődik össze. Amit az egyik frakció óhajt és megszavazna, elfo­gadna, azt a másik frakció ellenzi, és nem en­gedi keresztülvinni. A kormánynak állandóan számolnia kell ezzel a körülménnyel és így tulajdonképpen az egész magyar közélet alku­dozásokból áll. E közben azután keletkeznek' mesterséges, kulisszamögötti akadályok, ame­lyekbe a kormány lába megakad és az egyik vagy másik frakci- nagy örömére a kormány megbotlik és elesik. Ezek beteges állapotok, amelyek nem fog­nak megszűnni mindaddig, ameddig ebben az országban nem lesz két olyan párt, amely úgy a hatalom kezelésében, mint az ország vezeté­sében egymást kölcsönösen felválthatja. Egy­szóval égető szükség volna igazi alkotmányos­ságra, aminőt látunk Angliában, az alkotmá­nyosság őshazájában. De ebben az esetben ak­kor meg kell szűnnie ennek az álparlamenta­rizmusnak, amely már 1867 óta mint egy nagy nyűg, mint egy óriási kölönc lóg a magyar közéletben. Engedjék meg valahára annak az agyonterrorizált magyar, népnek, hogy szaba­don, minden befolyásolás nélkül választhassa meg a képviselőit. Szerintem csakis így lesz lehetséges az igazi alkotmányosság kerékvágá­sába belezökkenni. Felvetődik a kérdés, t. Felsőház, mikép fogja a t. miniszterelnök úr az ő kiváló pro­grammját keresztülvinni. Ügy olvastam, hogy az egységespártra kíván támaszkodni. Ezt én egészen természetesnek találom. Es itt bocsás­son meg, ha reflektálok arra, amit méltóztatott mondani valahol, — már nem tudom, hol, — hogy én sem ettem bolondgombát, (Derültség.) ezért nagyon természetesnek találom, hogy az egységespártra tetszik támaszkodni. En azon­ban nagyon tartok tőle, hogy a t. miniszter­elnök úr ezzel a segítséggel nem fog tudni nagy eredményeket produkálni­En csak röviden, sebtében felemlítek né­hány fontos teendőt. Itt van például mindjárt a kartelkérdés megoldása, a karteltörvény szi­gorú keresztülvitele. Ott van a nagy agrárolló megszüntetése, ott van az álláshalmozások megszüntetése, a megakadt összeférhetlen­ségi törvény törvényerőre emelése, a nagytőké­nek és bankuralomnak bizonyos korlátok közé szorítása és legutoljára említem fel az új vá­lasztójogi törvény megalkotását, amelynél azt a bizonyos csődbekerült ajánlási rendszert fel­tétlenül ki kell hagyni és néhány felsőházi tag­társam különös örömére, a titkos választást nemcsak a városokban, hanem a magyar fal­vakban is be kell vezetni. Mondom, hogyan kívánja és hogyan gon­dolja a t. miniszterelnök úr ezeket a nagyon fontos, most csak sebtében felemlített pro­grammpontokat keresztülvinni anélkül, hogy az egységespárt egyik vagy másik frakciója fel ne lázadna? Különösen a most utoljára em­lített választójogi törvényjavaslat a t. minisz­terelnök úr és a párt között olyan elkeseredett harcot fog előidézni, hogyha at. miniszter­elnök úrnak nem sikerül a pártot meggyőzni és legyőzni, akkor a párt fogj miniszter­elnök urat megbuktatni, éppenúgy, mint ahogy Károlyi Gyulát megbuktatta. Nagyon fogok azonban örülni és bizonyosan nem fogok az el­1932. évi október hó 13-án, csütörtökön. ismeréssel fukarkodni, ha a t. miniszterelnök úrnak sikerülni fog programmjának csak egy töredékét, mondjuk 20—25%-át, egészen eredeti formájában minden agyonmódosítás nélkül keresztülvinni. T. Felsőház! A miniszterelnök úr erősen hangoztatta, hogy ő alkotmányosan akar kor­mányozni és nem gondol diktatúrára. Bo­csásson meg nekem a t. miniszterelnök úr, nem tehetek róla, de mintha én a miniszterel­nök úr alakjának árnyékában mégis csak ott látnám annak a katonai diktatúrának körvo­nalait. (Derültség. — vitéz Gömbös Gyula mi­niszterelnök: Jó szeme van a nemes grófnak. — Derültség bal felől.) A pártdiktatúrától a katonai diktatúráig igazán csak egy lépést kell tenni és ez a gondolat nagyon közelfekvő. Ha a t. miniszterelnök úr sehogyan sem fog bírni pártjával és nem tudja magát arra el­határozni, hogy a nemzetnek, a nép széles ré­tegeinek véleményét kikérje, amikor még en­nek a most érvényben lévő, nem sokat érő választójogi törvénynek alapján sem tudja magát elhatározni, hogy a nemzetre apellál­jon, kérem, mondja meg akkor, marad-e más választás, mint a katonai diktatúra. Ma Né­metországban ugyanez a helyzet, hozzáteszem, Hitler úrnak ügyetlensége következtében. (Elénk derültség.) Ugyanez a helyzet van ott is. Schleicher tábornok úrnak személyében^ ott lappang, ott settenkedik a katonai diktatúra, de ők egészen bizonyosan a teljes alkotmányos­ságnak minden kellékét ki fogják előbb hasz­nálni, mielőtt a katonai diktatúrát életbe ^ lép­tetnék. A katonai diktatúra mindig kétélű fegyver fog maradni, mert az lehet magyar és lehet magyarellenes, az lehet igazságos és lehet igazságtalan, az lehet becsületes és le­het becstelen. Azért kérem a t. miniszterelnök urat, mielőtt ehhez a kétélű fegyverhez nyúlna, tessék a magyar nép széles rétegeinek véle­ményét megkérdezni, a rossz választójogi tör­vény ellenére is, azonban ez a választás az­után legyen tiszta és terrormentes. A t. mi­niszterelnök úr nem fog a magyar nép jó­zanságában csalatkozni, hanem az egészen bi­zonyos, hogy ez a választás ennek a mostani rendszernek nagy csapást fog adni. De en­nek már nagy ideje is, t. Felsőház, mert hi­szen ez a mi szerencsétlen országunk az er­kölcsi, a politikai és a gazdasági lezüllöttség­nek bizony nem szép helyzetében fetreng és azt hiszem, hogy ez a mi kedves szomszé­dainknak nagyon tetszik és nagyon meg van­nak ezzel elégedve. (Ügy van! Ügy van!) A monarchia idejében a császárvárosban és udvari körökben azt szokták mondani, hogy Magyarország a Balkán kapuja. T. Felsőház, én úgy látom, hogy mi már nem vagyunk a Balkán kapuja, mi már benne vagyunk a legsötétebb Balkán kellő közepém (Élénk el­lenmondások a Ház minden oldalán.) Nagyon sajnálom, nekem ez a meggyőződésem, láttam én eleget. Igen t. Felsőház! Tovább beszélni nem kí­vánok, azonban kegyes . engedelmüket kérem, hogy még néhány percig igénybevegyem szí­ves türelmüket- (Üg y van! Ügy van!) Ugyanis kénytelen vagyok a t. kormánynak a mézes­heteit kissé megzavarni. Méltóztatnak emlé­kezni rá, hogy a múlt ősszel a Károlyi-kor­mány egy rendeletet adott ki, amelyben az volt mondva, hogy tartsa mindenki kötelességének külföldön levő vagyonát a Magyar Nemzeti

Next

/
Thumbnails
Contents