Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

22 Az országgyűlés felsőházának 2U. ülése urak terveiket keresztülvinni, miért nem tudták az adott programmot legalább is 50% erejéig a gyakorlati életbe átültetni? Azért nem voltak erre képesek, mert, szerintem, Magyarországon évtizedek óta párturalom, pártdiktatúra irányítja a magyar közéletet. A kormányzópárt frakciókból tevődik össze. Amit az egyik frakció óhajt és megszavazna, elfogadna, azt a másik frakció ellenzi, és nem engedi keresztülvinni. A kormánynak állandóan számolnia kell ezzel a körülménnyel és így tulajdonképpen az egész magyar közélet alkudozásokból áll. E közben azután keletkeznek' mesterséges, kulisszamögötti akadályok, amelyekbe a kormány lába megakad és az egyik vagy másik frakci- nagy örömére a kormány megbotlik és elesik. Ezek beteges állapotok, amelyek nem fognak megszűnni mindaddig, ameddig ebben az országban nem lesz két olyan párt, amely úgy a hatalom kezelésében, mint az ország vezetésében egymást kölcsönösen felválthatja. Egyszóval égető szükség volna igazi alkotmányosságra, aminőt látunk Angliában, az alkotmányosság őshazájában. De ebben az esetben akkor meg kell szűnnie ennek az álparlamentarizmusnak, amely már 1867 óta mint egy nagy nyűg, mint egy óriási kölönc lóg a magyar közéletben. Engedjék meg valahára annak az agyonterrorizált magyar, népnek, hogy szabadon, minden befolyásolás nélkül választhassa meg a képviselőit. Szerintem csakis így lesz lehetséges az igazi alkotmányosság kerékvágásába belezökkenni. Felvetődik a kérdés, t. Felsőház, mikép fogja a t. miniszterelnök úr az ő kiváló programmját keresztülvinni. Ügy olvastam, hogy az egységespártra kíván támaszkodni. Ezt én egészen természetesnek találom. Es itt bocsásson meg, ha reflektálok arra, amit méltóztatott mondani valahol, — már nem tudom, hol, — hogy én sem ettem bolondgombát, (Derültség.) ezért nagyon természetesnek találom, hogy az egységespártra tetszik támaszkodni. En azonban nagyon tartok tőle, hogy a t. miniszterelnök úr ezzel a segítséggel nem fog tudni nagy eredményeket produkálniEn csak röviden, sebtében felemlítek néhány fontos teendőt. Itt van például mindjárt a kartelkérdés megoldása, a karteltörvény szigorú keresztülvitele. Ott van a nagy agrárolló megszüntetése, ott van az álláshalmozások megszüntetése, a megakadt összeférhetlenségi törvény törvényerőre emelése, a nagytőkének és bankuralomnak bizonyos korlátok közé szorítása és legutoljára említem fel az új választójogi törvény megalkotását, amelynél azt a bizonyos csődbekerült ajánlási rendszert feltétlenül ki kell hagyni és néhány felsőházi tagtársam különös örömére, a titkos választást nemcsak a városokban, hanem a magyar falvakban is be kell vezetni. Mondom, hogyan kívánja és hogyan gondolja a t. miniszterelnök úr ezeket a nagyon fontos, most csak sebtében felemlített programmpontokat keresztülvinni anélkül, hogy az egységespárt egyik vagy másik frakciója fel ne lázadna? Különösen a most utoljára említett választójogi törvényjavaslat a t. miniszterelnök úr és a párt között olyan elkeseredett harcot fog előidézni, hogyha at. miniszterelnök úrnak nem sikerül a pártot meggyőzni és legyőzni, akkor a párt fogj miniszterelnök urat megbuktatni, éppenúgy, mint ahogy Károlyi Gyulát megbuktatta. Nagyon fogok azonban örülni és bizonyosan nem fogok az el1932. évi október hó 13-án, csütörtökön. ismeréssel fukarkodni, ha a t. miniszterelnök úrnak sikerülni fog programmjának csak egy töredékét, mondjuk 20—25%-át, egészen eredeti formájában minden agyonmódosítás nélkül keresztülvinni. T. Felsőház! A miniszterelnök úr erősen hangoztatta, hogy ő alkotmányosan akar kormányozni és nem gondol diktatúrára. Bocsásson meg nekem a t. miniszterelnök úr, nem tehetek róla, de mintha én a miniszterelnök úr alakjának árnyékában mégis csak ott látnám annak a katonai diktatúrának körvonalait. (Derültség. — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Jó szeme van a nemes grófnak. — Derültség bal felől.) A pártdiktatúrától a katonai diktatúráig igazán csak egy lépést kell tenni és ez a gondolat nagyon közelfekvő. Ha a t. miniszterelnök úr sehogyan sem fog bírni pártjával és nem tudja magát arra elhatározni, hogy a nemzetnek, a nép széles rétegeinek véleményét kikérje, amikor még ennek a most érvényben lévő, nem sokat érő választójogi törvénynek alapján sem tudja magát elhatározni, hogy a nemzetre apelláljon, kérem, mondja meg akkor, marad-e más választás, mint a katonai diktatúra. Ma Németországban ugyanez a helyzet, hozzáteszem, Hitler úrnak ügyetlensége következtében. (Elénk derültség.) Ugyanez a helyzet van ott is. Schleicher tábornok úrnak személyében^ ott lappang, ott settenkedik a katonai diktatúra, de ők egészen bizonyosan a teljes alkotmányosságnak minden kellékét ki fogják előbb használni, mielőtt a katonai diktatúrát életbe ^ léptetnék. A katonai diktatúra mindig kétélű fegyver fog maradni, mert az lehet magyar és lehet magyarellenes, az lehet igazságos és lehet igazságtalan, az lehet becsületes és lehet becstelen. Azért kérem a t. miniszterelnök urat, mielőtt ehhez a kétélű fegyverhez nyúlna, tessék a magyar nép széles rétegeinek véleményét megkérdezni, a rossz választójogi törvény ellenére is, azonban ez a választás azután legyen tiszta és terrormentes. A t. miniszterelnök úr nem fog a magyar nép józanságában csalatkozni, hanem az egészen bizonyos, hogy ez a választás ennek a mostani rendszernek nagy csapást fog adni. De ennek már nagy ideje is, t. Felsőház, mert hiszen ez a mi szerencsétlen országunk az erkölcsi, a politikai és a gazdasági lezüllöttségnek bizony nem szép helyzetében fetreng és azt hiszem, hogy ez a mi kedves szomszédainknak nagyon tetszik és nagyon meg vannak ezzel elégedve. (Ügy van! Ügy van!) A monarchia idejében a császárvárosban és udvari körökben azt szokták mondani, hogy Magyarország a Balkán kapuja. T. Felsőház, én úgy látom, hogy mi már nem vagyunk a Balkán kapuja, mi már benne vagyunk a legsötétebb Balkán kellő közepém (Élénk ellenmondások a Ház minden oldalán.) Nagyon sajnálom, nekem ez a meggyőződésem, láttam én eleget. Igen t. Felsőház! Tovább beszélni nem kívánok, azonban kegyes . engedelmüket kérem, hogy még néhány percig igénybevegyem szíves türelmüket- (Üg

y van! Ügy van!) Ugyanis kénytelen vagyok a t. kormánynak a mézesheteit kissé megzavarni. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy a múlt ősszel a Károlyi-kormány egy rendeletet adott ki, amelyben az volt mondva, hogy tartsa mindenki kötelességének külföldön levő vagyonát a Magyar Nemzeti