Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés felsőházának 24. ülése 1932. évi október hó 13-án, csütörtökön. 21 1929-ben, vagy ha jól emlékszem, 1928-ban, a behozatali és kiviteli korlátozások megszüntetéséről szóló nemzetközi egyezményt ajánlotta az államok figyelmébe, Magyarország ismét hozzájárult ahhoz, de a szomszéd államok nem járultak nagyrészben hozzá. Hogyan lehet tehát állítani azt és úgy beállítani a kérdést, mintha Magyarország kezdte volna meg az agresszivitást r a szomszéd államokkal szemben, Magyarország zárkózott volna el kereskedelempolitikailag a szomszéd államok elől? Felszólalásom végéhez jutottam; a kormányelnök úr külpolitikájával kívánok még röviden foglalkozni. A miniszterelnök úr nagyon helyesen, nagyon bölcsen kiemelte azt, hogy folytatni kívánja azt a külpolitikát, amely Magyarországot az elszigeteltségből kiemelte, amely Magyarországot a nemzetközi politikába bekapcsolta, Bethlen István grófnak azt a külpolitikáját, amely elsősorban Olaszországgal, utóbb Angliával, majd Németországgal a legbensőbb barátságnak kötelékeit fűzte. A miniszterelnök úrnak ez a programmpontja, a külpolitikában való konzervatív irányzat ma is kifejezést nyert beszédében. Itt is, a Képviselőházban is hangzottak hangok, mintha ez a politika nem volna helyes, mintha ez a politika magyar szempontból nem volna egészen kívánatos, más orientációnak is nyitva kell tartani a kaput. Hát előttem ebben a tekintetben Angliának, ennek a legkonzervatívabb országnak a példája lebeg és ez lebegett az újabb időben minden magyar kormány szeme előtt. Belpolitikailag lehetnek közöttünk ellentétek, belpolitikailag lehetnek felfogáskülönbségek, a külpolitikában azonban konzervatív politikát kell folytatni, mint ahogy Angliában is akár a korzervatívek, akár a liberálisak, akár a németpártiak jöttek uralomra, mindig ugyanazt a külpolitikát folytatták, mert az angol birodalom politikája volt és nem egyes kormányok politikája. Ebből a szempontból ítélem meg én a miniszterelnök úr nyilatkozatát és a legnagyobb mértékben helyeslem, hogy arra az államra helyezi a súlypontot, amely állam, mint nagyhatalom, elsősorban nyújtott nekünk segédkezet és amely a magyar revízió kérdését is bátran napirendre tűzette s nemzetközi vonatkozásokban azt mint feltétlenül megoldandó kérdést állította oda. (Ügy van!

f Ügy van!) Nem zárja ki sem az olasz barátság, sem a német barátság, sem az Ausztriával való kooperáció gondolata azt, amit a miniszterelnök úr úgy fejezett ki, hogy Franciaország az utóbbi időben barátságos érdeklődést^ mutatott irántunk és mi hálával nyugtázzuk Franciaországnak ezt a lépést, mi keressük és keresni akarjuk a francia nemzetnek, Franciaországnak barátságát is. Ez a politika és ennek megalapozása Bethlen István nevéhez fűződik és bárhogyan ítélhet is valaki Bethlen István belpolitikájáról, abban a kérdésben szerintem nem lehet véleménykülönbség, hogy hervadhatatlan érdemeket szerzett az ország körül, ő és első munkatársa a külügyek terén, Walko Lajos, aki iránt elismerésünk adóját, itt a t. Felsőház előtt akarom leróni. A miniszterelnök úr bemutatkozó beszédét örömmel veszem tudomásul. (Elénk éljenzés és taps, a szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: A következő szónok gróf Széchenyi Aladár ő méltósága. Gróf Széchenyi Aladár: Nagyméltóságú Elnök úr] Mélyen t. Felsőház! Az idő előrehaladottsága nem engedi meg, hogy nagyon részletesen beszéljek, rövidre fogom tehát szabni felszólalásomat. Nem fogok reflektálni azokra, amiket az előttem szólott felsőházi tag urak elmondottak, pedig szerettem volna Bernát István ö méltóságának felelni, akinek érveléseit^ az általános, titkos választójogra vonatkozóan egyáltalán nem tudom magamévá tenni. T. Felsőház! Gróf Károlyi Gyula leköszönt kormányelnök úr a legbecsületesebb, a legönzetlenebb férfiak közé tartozik, aki igazán csak az ország javát óhajtotta, kívánta és csakis a közérdeket tartotta szem előtt. (Ügy van!) Az, hogy szűkszavú volt, hogy más programmot nem adott, mint az államháztartás egyensúlyának • •• fenntartását, jobban mondva, helyreigazítását és a pengő értékének fenntartását, mindenesetre hiba volt, nem volt azonban olyan halálos bűn, hogy ezért meg kellett volna őt buktatni. Végtére is, amire vállalkozott, azt teljesítette, bár nagy áldozatok és vérveszteségek révén. De szerintem, még többet is tett, mert az ő kiváló igazságügyminisztere létesítette az összeférhetlenségi törvényjavaslatot, amelyről ugyan a Képviselőház in peius nagyon sokat lefaragott, (Ügy van! Ügy van!) de azért ez a javaslat mégis minden tekintetben lépést jelent előre. Sajnálom, hogy ez csak javaslat maradt, de ebben a javaslatban keresem tulajdonképpen a Károlyi-kormány bukásának okát. Azokat a bizonyos gazdasági követeléseket ugyanis, amelyeket a kormánnyal szemben felállítottak, szerintem egy kis jóakarattal át lehetett volna hidalni. Az Összeférhetlenségi javaslat volt azonban az, amely sehogyan sem tetszett az egységespártnak, amely ezt a javaslatot nem igen tudta megemészteni. Éppen azért kellett a jelen pillanatban a Károlyikormánynak megbuknia, hogy ez a javaslat ne kerülhessen ide a Felsőházhoz, s hogy ne lehessen törvényerőre emelni. Az én feltevésemet igazolja és alátámasztj cl fiZ ti körülmény is, :hogy az újonnan kinevezett kormány az összeférhetlenségi javaslatról mélységesen hallgatott. T. Felsőház! Amilyen szűkszavú volt Károlyi Gyula gróf volt kormányelnök úr beköszöntője, olyan terjedelmes és az állami élet minden terére kiterjedő programmot adott az újonnan kinevezett kormányelnök úr. En nagy figyelemmel hallgattam programmbeszédét és, miután mi közöttünk egy alkalommal, itt a Felsőházban volt már egy kis összekoccanás, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a legnagyobb elismeréssel meghajtom a zászlót és teljes elismeréssel vagyok a t. miniszterelnök úr programmja iránt. (Elénk helyeslés , és taps.) Ez a programm mindenesetre nagyszabású, azonban egyedül programmból megélni nem tudunk, (Ügy van! Ügy van!) mert egészen bizonyos az, hogy minden programm csak annyit ér, amennyit belőle megvalósítani tudnak, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ezt én mondtam!) Hallottam már kiváló programmokat, mondjuk, a volt miniszterelnök szájából, és ha összehasonlítjuk ezeket az adott programmokat az elért eredménnyel, akkor megállapíthatjuk, hogy rendszerint azok az eredmény számlák meglehetősen soványak szoktak lenni. Kérdem, miért nem tudták ezek a volt miniszterelnök