Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés felsőházának M. ülése 19S2. évi október hó 13-án t csütörtökön. 19 konstruktív erőknek a munka szolgálatába, ál­lítása, egy olyan politikai atmoszféra megte­remtése az egyedüli mód a nemzetben azt a felkeltendő bizalmat fenn is tartani és a nem­zet széles rétegeibe belevinni azt a tudatot, bogy a nemzet összefogása biztosítja csak azt az öncélúságot, amelyet a miniszterelnök úr oly szépen a maga kormányprogrammjának homlokterébe állított. Igen t. Felsőház! Már most reátérek a kormány gazdasági programmjára és itt le­gyen szabad kiemelnem abból egyrészről a kormányelnök úrnak ismételten hangsúlyozott álláspontját, amely megvalósulásával szerin­tem tengelye a magyar államháztartás egyen­súlya fenntartásának, az egész magyar hitel­ügyeknek és az egész magyar gazdasági élet­nek, és ez egyrészt az országnak az inflációtól való megóvása, másrészt ezzel kapcsolatban a pengő pénzegység értékének fenntartása. Igen nagy érdemet szerzett e körül a Károlyi-kormány és különösen annak pénz­ügyminisztere, báró Korányi Frigyes, akiről meg nem emlékeznünk ebben a pillanatban, amikor utódja ugyanazt a célt tűzi maga elé, hálátlanság volna. En itt az elismerés adóját kívánom leróni az ő konzervatív, céltudatos, nyugodt nemzeti pénzügyi politikája iránt. (Helyeslés.) Teljes a bizalmam, mert utódja, a mai pénzügyminiszter úr, aki olyan iskolá­ban nőtt fel, amely a nemzet teljes bizal­mát és teljes tiszteletét bírja, — volt alkal­mam őt megfigyelhetni különböző külföldi vonatkozásokban és képviseletekben, ahol igazán méltóan képviselte a magyar álláspon­tot — ugyanezt a politikát folytatja s a nem­zet háláját fogja kiérdemelni azáltal, hogy az az alap, amelyen minden gazdasági életnek fel kell épülnie, a pénzügyi biztonság megin­gattatni az ő pénzügyminisztersége alatt sem fog. Különösen szükségesnek tartom ezt hang­súlyozni, mert a képviselőházi vita során ezen a fronton a kormányelnök úr programmját elég éles kritika érte, ahol arról volt szó, — nem először és bizonyára nem utoljára — hogy a magyar mezőgazdaságon csak inflációval le­hetne segíteni és hogy a deflációs politika a mezőgazdaságnak ártalmára volna. Hát én, aki nem először és talán nem utoljára foglal­kozom e magas Házban is ezzel a kérdéssel, nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy nem is­mernék nagyobb veszedelmet a magyar mező­gazdaság számára, mint egy inflációs politi­kát. Kétszer ilyen rövid időközökben egy or­szág ilyen pénzügyi politikát nem bírna el. Ami csekély nemzeti vagyon még megmaradt, azt ez az újabb infláció teljes mértékben el­pusztítaná. (Ügy van! Ügy van!) Tengelye a miniszterelnök úr gazdaságpoli­tikájának — és ezt örömmel üdvözlöm, ezt min­den magyar gazdaságpolitikusnak örömmel kell üdvözölnie —, a harmónia a három gazda­sági tényező között: a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem között. Egy exponense a gyáriparnak a minap nagyon szellemes kriti­kát mondott a miniszterelnök úr képviselőházi programmbeszéde felett, amikor azt mondotta, hogy a legjobb iparpártolónak ígérkezik, mert a mezőgazdaság támogatásával és alapjainak megerősítésével kívánja az ország gazdasági életét szanálni. Ez a mi struktúránknak, a mi gazdasági és népességi struktúránknak elemi tétele. Ha a mezőgazdaság sorsa biztosítva van, ha a mezőgazdaság helyzete javul, természet­szerűleg ez a legnagyobb fogyasztótömegnek felvevőképessége által a legerősebb iparpárto­lásnak tekinthető. Es engem megnyugtat tel­jesen a miniszterelnök úrnak az egész gazda­ságpolitikának, tehát a mezőgazdaságnak, az iparnak és a kereskedelemnek szerepére vonat­kozó — amire rátérek — állásfoglalása és le­gyen szabad itt két gondolatot a t. miniszter­elnök úr és a kormány szíves figyelmébe aján­lani. Abból a súlyos válságból, amelyben az or­szág van — a gazdasági válságot értem — egy­szer talán mégis csak kilábolunk és a külföldi relációk, mert hiszen azoknak függ­vénye túlnyomórészben a mi helyzetünk is, ta­lán valamikor mégis csak javulnak. Ha abból a súlyos gazdasági válságból ki fogunk ke : rülni és a válság idejét nem használjuk fel arra, hogy belső rendet teremtsünk a termelés egész vonalán, félő, hogyha kikerültünk a vál­ságból, sokkal súlyosabb belső gazdasági vál­ságba jutunk. Félő, hogy az a hitelszervezet, amelynek komplikáltságáról a miniszterelnök úr beszélt — helyeslem — nem lesz elég erős, megingatta a válság ideje, amikor teljes erő­kifejtésére lesz szükség. Túl vagyunk mére­tezve a hitelszervezetben (Ügy van!) túl va­gyunk méretezve bankokban és takarékpénz­tárakban, vagyis pénzintézetekben (Gróf Szé­chenyi Aladár: Ez igaz!) és mélyen t. Felső­ház, ennek a túlméretezésnek ma kell elejét venni, amikor még nincs meg a felfelé törekvő irányzat. Ennek ma kell korlátokat szabni nem az államhatalom súlyával, hanem azzal a be­folyással, amellyel az államhatalom az egész gazdasági életre bír, nem törvényekkel és ren­deletekkel, hanem azzal az egyéni súllyal, amellyel a kormánynak bírnia kell és amellyel bírni is fog, ha arról van szó, hogy a gazda­sági élet túlnövéseit eliminálni lehet, mert el­iminálni kell. Ertem ezalatt annak szükségét, hogy a pénzintézeteknél koncentrációt hozza­nak létre (Helyeslés.), tömörülést, amely erős egyedekbe tömöríti a pénzintézeteket, ahelyett a széttagoltság helyett, amely ma nagyrészben fennáll. (Ügy van!) A magyar pénzintézeteket — objektíve beszélhetek a kérdésről, mert sem közvetett, sem közvetlenül vonatkozásom hoz­zájuk nincs, — igen nagy elismerés illeti meg, amit legutóbb Bethlen István gróf fejtett ki, igen nagy elismerés illeti a magyar közgazda­sági élet megteremtéséért, alátámasztásáért és a magyar pénzintézetek meg fogják érteni sze­rintem a kormány biztató szavát és közvetítő követelését, hogy azt a túltengést, amely e té­ren van, szüntessék meg és koncentrálásban egyesüljenek. Ugyanezt a gondolatot legyen szabad a t. kormányelnök úrnak és a kormánynak figyel­mébe ajánlani ínás vonatkozásban, az ipari termelés tekintetében. Az ipari termelés ma, sajnos, — bocsánat, hogy így fejezem ki ma­gam, hogy sajnos — a válságos helyzet ellenére túlment már a mezőgazdasági termelés érté­kén azoknak az alacsony áraknak következté­ben, amelyek alatt a mezőgazdaság szenved, amelyeket átmeneti állapotnak kell tekintenünk és bíznunk kell abban, hogy mégis jobb jövő­nek nézünk majd csak elébe, f amikor a mező­gazdasági cikkek árai javulván, a mezőgazda­sági termelés ismét elfoglalhatja az ország ter­melésében nemcsak gazdasági jelentőség tekin­tetében, hanem értékszerűen is az első helyet. Az ipari termelés nem egy vonatkozásban túl van méretezve. Az ipari termelés egyes ágai­3*

Next

/
Thumbnails
Contents