Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

18 Az országgyűlés felsőházának &4. ülése tikai okokból nem adatott meg neki programmjának második részét: az erők koncentrációját és a nemzet polgári társadalmának politikai egységgé való egybeolvadását is megvalósíthatni. Ez az utóbbi feladat utódjára vár- De hálátlanság. volna, mélyen t. Felsőház, meg nem emlékeznünk arról a férfias munkáról, arról az odaadó tevékenységről, arról az önzetlenségről, arról a puritán közéleti felfogásról (Ugy van!) és arról a szívós kitartásról és a népszerűtlenség minden ódiumával való szembeszállásról, amely gróf Károlyi Gyulát miniszterelnöki működésében jellemezte, amely az ő tevékenységét, általában az ő férfias^ magatartását az ország élén jellemezte. Erről megemlékezni kötelességemnek tartottam. (Helyeslés.) Mélyen t. Felsőház! Ha a miniszterelnök ur ő nagyméltósága mai bemutatkozásával foglalkozom, legyen szabad azt az őszinte vallomást tennem, —: a miniszterelnök úr az őszinte férfiasság példaképe — hogy bár az ő eljövetelét mindenki várta és úgyszólván már mindenki elkerülhetetlennek tartotta, valami nagy megnyugvás, valami nagy bizalom az ország lakosságának nagy rétegeiben mégsem kísérte ezt a vállalkozást. Hozzá kell azonban tennem ugyanazzal a férfias őszinteséggel, hogy igen kellemes, igen megnyugtató csalódásban ; volt részük azoknak, akik nyugtalansággal várták eljövetelét. Mai beszéde itt a Felsőházban, és az a/visszhang, amelyet ez a beszéd keltett, tanúságot tehet arról, hogy a csalódás igen kellemes volt, megnyugvás lépett programmjai — hangsúlyozom, hogy programmjai — nyomán, a nyugtalanság helyébe és bizalomteljes várakozás, amely most meginduló tevékenységét kíséri. Amint a miniszterelnök úr maga kérte, hogy ne egyedül mai felszólalásából ítéltessék meg az ő és kormányának programmja, hanem megbízatása óta tett kijelentései összevetve, egységesen elbírálva tétessenek kritika tárgyává, én is ennek a felhívásnak akarok eleget tenni és a nemzethez intézett rádió megnyilatkozásától kezdve végig, az egységespártban kifejtett úgynevezett sofort-programmjából, valamint a Képviselőházban tartott és mai, eddigi összes felszólalásait megkoronázó itteni felszólalásából egységesen alkottam meg a magam véleményét programmjáról. Fenntartás nélkül jelentem ki, hogy annak összes gazdasági vonatkozásait, amelyeknek egyik részére leszek bátor reátérni, hiszen ez felszólalásomnak tulajdonképpeni célja, teljes mértékben magamévá teszem és azt a felhívását, amelyet a nemzethez intézett, a nemzet minden fiához, hogy az, akinek mondanivalója van és aki helyesli az ő felfogását, támogassa és mondja el mondanivalóját, követem és a t. miniszterelnök úrnak rendelkezésére bocsátom azt a támogatási, amelyre szüksége van mindenki részéről, aki a gazdasági életben szerepet visz, minden gazdasági tényező részéről, hogy a Programm tetté válhassék. Egyetlen fentartásom van, mélyen t. Felsőház, a miniszterelnök úr programmjával szemben, de az a meggyőződésem, hogy ez a fentartás is tárgytalanná fog válni akkor, amikor annak a kérdésnek megvalósítására kerüla sor, amelyre fentartásom vonatkozik. Annyival is inkább merem ezt remélni, mert hi•szen a miniszterelnök úr, úgy emlékszem, az egységespártban is kifejtett programmja kapcsán olyan államférfiúi gesztust mutatott, 1932. évi október hó 13-án, csütörtökön. amely előtt a Képviselőházban Apponyi Albert gróf fejezte ki elismerését, amit itt külön szükségesnek tartok kiemelni, amidőn tudniillik államférfiúi gesztussal kijelentette, hogy revízió alá kívánja venni politikai pályájának különböző programm-fázisait és a reális^ politika terére kíván helyezkedni és tisztán reálpolitikát kíván folytatni. Ez reményt enged nekem arra nézve is, hogy abban az egy kérdésben is revízió alá fogja venni a maga korábbi felfogását, amelyről maga is nyilatkozott ma itten, értem alatta a királykérdést, az alkotmányosság betetőzését és a magyar állami öncélúságot Szent István koronájának a régi fényében való viszszaállításával, abban a szellemben, amelyben mi azt értjük. Annyival is inkább merem azt remélni, mert hiszen a miniszterelnök úr ismételten hangsúlyozta, hogy alkotmányos szellemben kíván kormányozni és a nemzeti tradíciók szellemében kívánja a kormányzatát folytatni. Mélyen t. Felsőház! Ennek előrebocsátával legyen szabad immár röviden a kormány elnök úr programmjával foglalkoznom. Hibájául említtetett fel a különböző kritikák során, hogy túlkeveset ölel fel a programm, mert nem konkretizál. Megvallom, szerintem inkább túlsókat ölel fel. Bár teljesen osztozom a miniszterelnök úrnak ma itt kifejtett álláspontjában, amely szerint irányt kell jelezni a nemzet fejlődésének, irányt kell jelezni, amely nem a mai napnak, nem is csak a holnapnak, hanem a holnaputánnak is szól, véleményem szerint célkitűzés a miniszterelnök úr programmja, célkitűzés, — én így fogom fel — egy keretnek a megállapítása, mely keretnek az adott helyzetben és az adott viszonyok közt való betöltése kormányzati feladat lesz a jövőben, abban a mértékben, amelyben azt az ország helyzete és a nemzetközi vonatkozások úgy külpolitikai, mint gazdasági tekintetben lehetővé teszik. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ugy van!) Egy keret, amelynek számára a nemzet legszélesebb rétegeit kell megnyerni és phszihológiailag helyesen fogta fel a miniszterelnök, úr, amikor elsősorban a tömegekre irányította figyelmét, elsősorban a mai gazdasági világválság legkritikusabb pontját fogta meg, a bizalom hiányát, azt, ami minden válságnak oka, azt, ami a gazdasági életet megindítani nem engedi. Ha sikerül a miniszterelnök úrnak szuggesztív erejével a magyar tömegekben a jövőben való várakozást, a reményt felkelteni egy jobb sors derengése iránt, nagy munkát végzett el, mert önbizalmát adja vissza a nemzetnek, önbizalmát, amely nélkül sem politikai, sem gazdasági élet nincs. En ebben a törekvésében köszöntöm őt, mert ebben látom alapját úgy a társadalmi, mint a politikai és a gazdasági élet megújhodásának. Es ha ide bekapcsolja a miniszterelnök úr á lelkek koncentrációjának gondolatát, amelyet képviselőházi beszédeiben ismételten kifejtett, úgy talán nem jogosulatlan az a reményem, hogy ő lesz az az eljövendő, aki a hiányzó koncentrációt politikailag is meg tudja teremteni. Mert, mélyen t. Felsőház, abban a nehéz helyzetben, amelyben az ország van a világválság közepette, a mi földrajzi fekvésünk mellett elhibázott politika volna ezt a helyzetet egyoldalú pártszemtpontból és egyoldalú pártpolitiktával megoldani megkísérelni. Ebben a helyzetben csak az Összes konstruktív erők Összefoglalása, az összes