Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés felsőházának 2U. ülése azágou, ott iigyan nem a gabona áráról van szó, hanem szó van a rizséről, a selyeméről, amelyek negyedére, talán ötödére estek le annak az árnak, amelyet valaha el tudtak érni. Hogy ez mit jelent a többnyire kisgazdákból álló japán gazdaosztályra nézve, el lehet képzelni. Érzik az eladósodást, érzik a kamatoknak olyan súlyát, ameiyet fizetni immár semmiképpen nem biraak. Ha tehát, t. Feisőhaz, az általános választójog* volna az a nagy panacaea, amelyben a nemzetnek akarata megnyilvánulna, szebbé, jobbá teszi a jelent es boldogabbá a jövőt, akkor nem volna szabad nekünk ezeket az időket látnunk és átélnünk, amelyekben tényleg- benne vagyunk. Ezeket a dolgokat azért akartam és fogom minduntalan felhozni, amikor erre alkalmam nyílik. (Helyeslés), hogy abból az Uiuzióból kigyógyítsuk legalábbis a magyar választó- és politikai közönséget, mintha ezzel a dologgal valami nagy lépést tennénk fölfelé és nagyobb mértékben előre vinnők a nemzet jövőjét és jelenét. A legérdekesebb talán az egész dologban az, igen t. Felsőház, hogy a vagyonosodást is ígérték és miután ma az emberek többsége a vagyonba helyezi az örömöt és boldogságot, azt hittek az illetők, hogy ha a vagyonosodat biztosítva van, akkor megnyerték a játszmát. Egy darabig- a dolog egészen szépen és jól is fejlődött. De nézzük meg most, hogy mi történt. Hiszen ma már azok, akik Amerikába kivándoroltak, egyenként szivárognak, ha tudnak, vissza Magyarországra és mikor azt kérdezik tőlük, vájjon miért jöttél vissza, hisz itt sincsen munka, azt felelik, legalább idehaza akarok meghalni, mert odaát szintén nem, tudtam foglalkozást találni. Annyi bizonyos, hogy a mai nemzedék, amely vagyon tekintetében, gazdaságilag nagyon szép időket élt át s hozzá szokott az élvezetekhez, a kényelemhez, a vagyoni előnyökhöz, most annál nehezebben érzi ezeket az időket, amelyek reánk következtek és amelyek — nem akarok sötéten festeni — sokaknak a felfogása szerint nem is egy rendes krízis jellegével bírnak, hanem előkészítői olyan fejlődésnek, amely még sokká! rosszabb lesz, mint a mai idők. Azt hiszem, hogy a t, kormány mindent meg fog tenni abban az irányban, hogy Magyarországon amit csak lehet, jó karba helyezzen, hogy nagyobb eredményeket érjen el, mint a különben egészen becsületes, jóravaló törekvésektől áthatott Károlyi-kormány. De akik tudják és megfontolják azt, hogy milyen nehézségekkel kell ennek a kormánynak megküzdenie, már eleve előlegezik neki azt, hogy nagyon kis eredményeket is igen nagyra fogunk értékelni és meg fogjuk becsülni őket, ha ezt a kis eredményt el tudják érni. Ezek után legyen szabad áttérnem arra a másik témára, amelyet felemlíteni, úgy érzem, kötelességem. {Halljuk! Halljuk!) Az igen t. miniszterelnök úr nagyon meleg,, szívhez szóló szavakkal emlékezett meg arról a szerepről, amelyet a magyar föld, a magyar talaj, a magyar lélek kialakulása körül, de politikai tekintetben is játszik. Mi, akik ezen a téren évtizedeken át dolgoztunk, csak köszönettel tartozunk neki, hogy ezt ilyen szépen, ennyi meleg érzéssel és meggyőződéssel hangoztatta ebben a Házban. Ha Magyarország közvéleménye ezt a hangot megértette volna ezelőtt 30 vagy 40 évvel, egészen bizonyos, hogy nem állnánk ott, ahol ma állunk, (Ügy van! Ügy van!) és nem mondták volna ez előtt évtizedekkel azt, hogy egészen mindegy nekünk, kié az FELSŐHÁZI NAPLÓ II. 1932. évi október hó 18-án

t csütörtökön, 17 ország, csak az adót jól fizesse meg. (Egy hag a középen: Ez így volt!) Azonban azoknak a rendszabályoknak, melyeket a miniszter" úr és az ő miniszterkollégái a mezőgazdasággal kapcsolatosan életbe akarnak léptetni, nézetem szerint egy nagy feltétele van, amely feltétel nemcsak fontos, de igazán nagyon nehéz is. Ezt nem érintette az igen t. miniszterelnök úr sem az alsóházi, sem a felsőházi beszédében, dehogy lelkében ott van ez a gondolat, mutatja az, hogy ugyanezt abban a tegnapi beszédében, amelyet az iparosokhoz intézett, nagyon is erősen hangsúlyozta. A magyar gazdaosztálynak egyik legnagyobb hibája az, hogy szervezkedni nem tud és nem bír s éppen ezért azokat az előnyöket, melyeket csak szervezkedés révén lehet elérni, nem tudja magának biztosítani. Hiába a földmíves- vagy a gazdaosztályhoz tartozó választók tömege, mégis csak azok az érdekek, amelyek a mezőgazdaság érdekét szolgálnák, rendszerint nem találtak . olyan nyitott fülekre, mint találtak a merkantil vagy indusztriális érdekek. (Ügy van! Ügy van!) Ennek kapcsán az első sikeres lépés a gazdaosztály megszervezésénél a szövetkezeti kérdések felkarolása, amelyeknél a morális és anyagi előnyök összefonódnak. En tehát bátor vagyok úgy őexcellenciájának, a t. miniszterelnök úrnak, valamint kollégái közül azoknak, akiket ez a kérdés közelebb érint, ezt az ügyet melegen a figyelmükbe ajánlani. Itt van igazában véve az a gyökérig menő szociális politika, amely a legkisebb embert is érinti, mert ennek is érdeke ugyebár, hogy olcsó hitelhez és olcsó élelmiszerhez, vagy olcsó ruházati cikkekhez jusson. Bátor vagyok rámutatni, hogy a Papenkormány, amelyet reakciósnak mondanak, szeptember 2-iki rendeletében mindazoknak a nagy zavaroknak és bajoknak ellenére, amelyekkel a birodalom államháztartása küszködik, százmilliókra menő szubvenciót helyezett e célra kilátásba. Százmilliókról nem álmodozunk, nem is álmodozhatunk, de azt hiszem jóakarattal még a mostani viszonyok között is sokat lehet lendíteni ezen a téren. Ezt a kérdést — hogy úgy mondjam — szinte becsületkérdésnek találom a mostani kormányzatnál, amely összefüződik a szociális kérdéssel és mutatni fogja a reális érdeklődést az alsó agrárrétegeknek sorsa és prosperitása irántEzeket voltam bátor megjegyezni. Kitartást és sikert kívánok a kormánynak és támogatásunkat a magunk részéről mindenben, ami a nemzet érdekében áll, meg fogjuk adni. (Taps.) Elnök: Szólásra következik Szterényi József báró. Báró Szterényi József: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Ugyanazzal kezdem felszólalásomat, mint Somssich gróf őexcellenciája, hogy amikor a kormányt köszönti hivatalbalépése alkalmából, búcsúzik a távozott kormánytól. Ugyanazzal kezdem, belekapcsolva feszólalásomat a mélyen t. Felsőháznak idei budget-vitájába, amidőn egyértelműleg, egyhangúlag bizalmát fejezte ki a Felsőház gróf Károlyi Gyula miniszterelnök úr iránt, megállapítván azt, hogy annak első részét, amire kormányával vállalkozott, t. i. az ország pénzügyi helyzetének rendbehozatalát, a pengő értékének biztosítását, a gazdasági életnek a lej hetőség közepette nagyobb Összeomlástól való megóvását, teljes mértékben elvégezte. Belpoli3