Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-24
Í6 Az országgyűlés felsőházának 24-. ülése gáljuk azt az, úgy hiszeim, eléggé érdekes és eléggé hálás témát, hogy vájjon ez a felfogás mennyiben vált be, mennyiben juttatta száz százalék erejéig a megvalósulás stádiumába ezeket a nagy ideákat. Kezdhetjük mindjárt az Eszakamerikai Egyesült Államokkal, ahol a legrégibb institúció ez. Nem akarok arra utalni, ámbár nagyon érdemes nép-pszichológiai szempontból, hogy amikor az amerikaiak megszerkesztették az ő függetlenségi nyilatkozatukat, amelyben mindjárt azt mondják, hogy minden ember egyenlő, azok, akik ezt a nyilatkozatot aláírták száz, talán ezer számra tartottak maguknak rabszolgákat, úgy vélték, hogy anélkül a társadalmi rendet fenntartani nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) Azonban az Egyesült Államokban, ha a mai viszonyokat tekintjük, egészen bizonyos, hogy valami ideális állapotokat nem találunk. Nem akarok itt a munkátlanság, a munkanélküliség kérdésével foglalkozni, de utalnom kell arra, hogy amerikai megállapítások szerint, amióta az általános választójognak oly nagy hatalma van az Egyesült Államokban, az elnöknek nívója meglehetősen leszállt és nagyon érdekes dolog az is, hogy a törvényhozásban nem annyira az alsóház a döntő, amely közvetlen választások útján jön létre, hanem sokkal nagyobb tekintéllyel rendelkezik a felsőház, amely mint tudjuk, béke és háború tekintetében is határoz. Már most, ha azt nézzük, hogy vájjon jobbá tette-e az általános választójog az Egyesült Államok népét, akkor erre a kérdésre nem tudnék igennel felelni, mert különösen a nagyvárosokban a bűnnek, a korrupciónak, az erkölcsi lealjasodásnak olyan példáival találkozunk, (Ügy van! Ügy van!) fel egészen a városok adminisztrációjáig, amire talán Európában nagyon kevés példa van. (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Igaz, hogy az általános választójog uralma alatt, az Egyesült Államok igenis hihetetlenül fellendültek gazdaságilag. Azonban nézzük meg ; hogy most mi történik ott? A nyomor talán sokkal élesebben mutatkozik, mint minálunk. Ezrek, sőt százezrek kóborolnak az utakon és az egyes városok közt, keresve kenyeret, munkát és foglalkozást és nem találnak ezek közül egyet sem. Tehát a magam részéről, ebből a szempontból fogva fel az Egyesült Államok helyzetét, azt ideálisnak egyáltalában nem tekintem. Ha ezek után rátérünk Franciaországra és azt nézzük, hogy vájjon a politikai morál az utolsó, mondjuk, 80 év alatt, amióta igazában véve az általános választójog érvényben van, emelkedett-e, akkor alig lehet azt mondani, hogy igen. Méltóztatnak visszaemlékezni rá, hogy Franciaország az általános választójoghoz úgy jutott hozzá, hogy azt Napóleon, mint elnök deklarálta, azonban ugyanő ennek segítségével megcsinálta a monarchiát, illetőleg a császárságot és a császárság ideje alatt az általános plebiscitumokat többször felhasználta arra, hogy cézárikus intézkedéseit és állásfoglalását ezúton igazolja, ami neki mindig sikerült is. Már most, igen t. uraim, talán nekünk szabad olyan kérdésekkel is foglalkoznunk, hogy vájjon a francia politikai pszichológia, a poli1932. évi október hó 18-án^ csütörtökön. tikai morál kérdése milyen nivón áll. Én azt látom, hogy Franciaország direkt és egyenesen szembefordult azokkal a nagy jelszavakkal, amelyeket a forradalom ideje alatt és aizóta hangoztatott. Mert hiszen, ha a szabadságról van szó, akkor nagyon különösen hangzik az, hogy például Franciaország, a szabadság el lenére Ausztriát meggátolja afeban, hogy szabad elhatározásához képest csatlakozzék a német birodalomhoz. (Ügy van! Ügy van!) Ügyszintén Franciaország az egyik iegerősebb támasztéka annak az uralomnak, amely Szerbiában meg vau, (Ügy van! Ügy van!) és amelyet a szabadság uralmának igazán nem lehet tekinteni. Es emellett arra is kell figyelmeztetnem a t. Felsőházat, ami legutóbb történt. Tudniillik Herriot abban a bizonyos nyilatkozatában, amely a németek fegyverkezési egyenjogúsági kérését tárgyalta, arra hivatkozott, hogy azt nem lehet teljesíteni, — pedig ez tisztán az egyenlőség kimondására szorítkozott — mert az a versaillesi béke szellemébe ütköznék bele. Tehát így áll az ő komoly felfogásuk a szabadság és az egyenlőségről. Hogy aztán a testvériség tekintetében hogyan állunk, azt láttuk a háború alatt, amikor például egészen ártatlan magyarokat, amint azt egy szegény magyar író «Fekete kolostor» című munkájában leírta, bebörtönöztek és szinte gályarabként foglalkoztattak, illetőleg tartóztattak le. Következik ezután az én felfogásom szerint az, hogy magában Angliában tartsunk szemlét, vájjon az általános választójog ott milyen eredményeket érlelt. Ebben a tekintetben csak egyre vagyok bátor a tisztelt Felső ház figyelmét felhívni, arra a hallatlan igaztalanságra, és azt lehet mondani, politikai bűnre, amelyet Anglia elkövetett akkor, amikor tisztára merkantil, tehát egyoldalú érdekek szempontjából szinte mesterségesen tette tönkre mezőgazdaságát. Méltóztatnak arra még jól emlékezni, hogy ezelőtt ötven vagy talán hatvan évvel Angolországban voltak a legnagyobb hozamot biztosító földek. Az angol állattenyésztés volt az első a világon, hiszen a lovakat csak említeni kell, hogy hallgatóim mindannyian igazat adjanak nekem. Ma ugyanezek a földek prairikké váltak, amelyeken vadásznak. Még látszanak a régi barázdák nyomai, de ezekből a barázdákból immár semmiféle szemestermény nem fakad. Anglia éppenúgy, mint valaha Róma, feláldozta az ő mezőgazdaságát olyan érdekeknek, amelyek a pillanatot talán nagyon támogatják, de in the long run, az idők folyása révén okvetlenül károsak és veszedelmesek lesznek rá nézve. Hisz Angliában az egykor nagybirtokos és nagyon hatalmas lordok és a nagybirtokosság odáig jutott, hogy már a kastélyaikat adják el az amerikai krözusoknak, akik azokat darabonként hajóra rakván, átviszik Amierikába, ahol belőlük újra konstruálják a régi kastélyt a történelmi hatás keidivéért. Más oldalról pedig leszállott a mezőgazdasági népesség az egésznek 8 százalékára. A töfobiek vagy kivándoroltak a tengerentúlra, vagy pedig a városokba és ott szaporítják azokat a milliókat, akik nem tudnak munkát találni. Hiszen, ha az általános, titkos választójog olyan panacaea volna, amilyennek mondják, és mondották sokáig, lehetetlen volna az a kép, amelyet ma Európa, sőt nemcsak Európa, hanem mondjuk, az egész civilizáltnak mondható világ mutat. Magában Japánban ugyanazokkal a bajokkal küzd a gazdaosztály, mint Magyaror-