Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

12 Az országgyűlés felsőházának 2U. ülése 1932. évi október hó 13-án, csütörtökön. $uk! Halljuk!) Annakidején, mikor az olalsz barátsági szerződést tárgyaltuk, 1927. június 2-án, itt a Felsőházban kifejtettem álláspontomat. Kámutattam arra, hogy nagyon örülök, ha mentül több országgal barátságos viszonyba lépünk, de óvakodnunk kell attól, hogy olyan szerződést kössünk akármelyik állammal, amely bennünket abba a helyzetbe juttatna, hogyha velünk szerződéses állam valamely konfliktusba keverednék, abba mi is belesodródnánk. Magyarországnak más szerepe nem lehet, mint a teljes semlegesség. A történelem is bizonyítja, hogy Magyarország mindig eltalálta a helyes utat. Nagy államférfiáink mindig a semlegesség álláspontjára helyezkedtek és ez mentette meg az országot. En a magam részéről minden kalandba való belebocsátkozást az országra nézve nagyon is veszélyesnek és károsnak tartanék. Remélem, hogy a miniszterelnök úr is ezen a nézeten van és ugyanazt az álláspontot vallja, amelyet Bethlen István miniszterelnök vallott akkor, amikor kérdésemre azzal válaszolt, hogy a szóbanforgó szerződés barátsági szerződés, nem jelent azonban semmiféle — hogy úgy mondjam — angazsmánt esetleges konfliktus esetére. Áttérve most a belügyi kérdésekre, ami a kormány progriammját illeti, mondhatom, hogy annak gazdasági része ellen általánosságban kifogást emelni nem lehet. Minden attól függ, hogy azokat az elveket és szándékokat, amelyeket a miniszterelnök úr többszöri beszédében előadott, milyen eszközökkel és hogyan fogja végrehajtani. Véleményem szerint, nem várhattuk azt, hogy a részletekre vonatkozólag programmot adjon a kormány, hanem, igenis, már az eddig elmondott programmból is látjuk a komoly szándékot a cselekedetre. Ennek pedig igazán itt az ideje, meít hiszen évek hosszú során át vártuk mindig a tetteket. Hallottunk ígéreteket, az ígéretek korszaka azonban lejárt, most tettekre van szükség. (Ügy van! Úgy van!) Ha a miniszterelnök úr ezeket a tetteket itt a törvényhozás előtt nyiltan és őszintén beígéri, akkor remélhető, hogy ezt az ígéretet be is fogja váltani. Akkor áll azután elő az a hely zet, hogy elbíráljuk, vájjon azok az eszközök, amelyekkel a kormány az ő, szerintem helyes gazdasági programmját végre akarja hajtani, megfelelők-e vagy sem. Ugyanakkor remélem, hogy a miniszter elnök úr a mi féltve őrzött alkotmányunknak is minden tekintetben meg fog felelni tényko désével és óvakodni fog attól, hogy alkotmányunkat a legkisebb mértékben is negligálja vagy megsértse, amiben feltétlenülbíznom kell, hiszen a miniszterelnök úr a magyar alkotmányra esküt tett és lehetetlen nem előlegezni azt á bizalmat, hogy ezeket az ígéreteket be is fogja váltani. Ami a gazdasági politikát illeti, annalí idején itt e Házban is már évekkel ezelőtt ismételten kifejtettem, hogy helytelenítem azt az egyoldalii pénzügyi politikát, amely figyelmen kívül hagyja a gazdasági életet, a szo ciális szempontokat. Ezen a téren nagyon sok kifogásolni való volt a múltban és én remélem, hogy a miniszterelnök úr látva azt, hogy a mai súlyos helyzetben a fináncpolitikai szempontok mellett a legnagyobb szerepet éppen a szociálpolitika és a gazdasági politika játssza, ettől az eddigi rendszertől eltérve, ezekre fogja a fő súlyt helyezni. Ha ezt megteszi, a magam részéről mindig a legnagyobb készséggel fo gom ebben támogatni. A nép széles rétegeinek boldogulását kell nekünk biztosítanunk. Itt ne gondolja a miniszterelnök úr azt, hogy azért, mert én véletlenül grófnak születtem, az ő intelmére most már minden demokratikus elvről le fogok mondani és maradok arisztokrata. (Derültség.) Én az embereket soha sem születés, sem vallás szerint nem osztályoztam, (Éljenzés.) és ezt kérem én a magam részójre is. (Helyeslés.) Azt tartom azonban, hogy talán éppen ennek a testületnek, éppen a Felsőháznak, amelyben az arisztokrácia is képviselve van, kell igenis kimutatnia őszintén és becsületesen, hogy a nép széles rétegének érdekeit akarja minden körülmények között szolgálni. (Általános helyeslés és taps. — Felkiáltások: Ezt tette eddig is!) Ez fogja megteremteni azt a lelki harmóniát, amelyre a miniszterelnök úr igen helyesen hivatkozott. (Helyeslés. — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Teljesen egyetértünk!) Már 1922-ben egy elaborátumban, amely megjelent a nyilvánosság előtt, rámutattam arra, hogy az egyoldalú financpolitika lehetetlen és hogy az adózás terén is túlzások vannak. Tudjuk nagyon jól, hogy a vesztett háború után, amikor az ország ilyen bajba ke rült. igenis a végsőkig meg kell feszítenünk erőnket és az adókat is emelni kellett. Ennek azonban van egy határa és ez: az adófizető alanyok teherbíró képessége. Ezen túl nem lehel és nem szabad menni, mert akkor megöljük az adóalanyokat és akkor megszűnik az a papi ion kiszámított nagy jövedelem és eredmény, s elszegényedik, tönkremegy az ország. Én bí sióm abban, hogy az új pénzügyminiszter úr át lesz hatva ennek a tudatától. Hiszen neki kötelessége — természetesen — az államháztartás egyensúlya érdekében minden lehetőt elkövetni, de nem szabad sohasem egy pénzügyi intézkedést tennie anélkül, hogy meg^ ne gondolná az illető miniszter és a kormány, hogy annak szociális és gazdasági szempontból mi lesz a kihatása. A rentábilis mezőgazdasági termelés, egyáltalában a termelés és a nép széles rétegeinek a boldogulása függ attól, hogy a kartellek túlkapásai meggátoltassanak. (Helyeslés.) A legutóbbi alkalommal azt hiszem, itt is megemlítettem, hogy a szén és a vas ára után alakul minden egyéb iparcikknek a kalkulációja és áralakulása. Amikor azok az árak túlmagasak, akkor hiába fogjuk követelni, hogy olcsó iparcikket bocsásson az ipar a mezőgazdaságnak és a fogyasztóközönségnek rendelkezésére, mert ez azután lehetetlen lesz. Azért kell gyökerénél megfogni ezt a kérdést és én bízom benne, hogy ezt megteszi a miniszterelnök úr, aki határozottan kijelentette, — nem mondott kartellellenes programmot, hiszen a kartell olyan alakulat, amelyet megakadályozni ma egyáltalában nem lehet gazdaságilag, legkevésbbé Magyarországon, hanem igenis hangsúlyozta azt — hogy a kartellek túlkapásait meg kell akadályozni. Örülök annak, hogy belátja ő is. hogy a kartellek túlkapásai teszik lehetetlenné a nép széles rétegeinek boldogulását és különösen mezőgazdaságunknak, de egész gazdasági életünknek helyes irányban való fejlesztését. A kamatleszállításról és a gazdaadósságok rendezéséről is nyilatkozott a miniszterelnök úr. Teljesen osztozom véleményében, hogy a a:azdatartozások kérdését most véglegesen megoldani nem lehet, hiszen ennek a kérdésnek