Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés felsőházának 2A. ülése szétágazó más vonatkozásai is vannak. De mégis hangsúlyoznom kell, hogy olyan intézkedéseket várok a magam részéről, amelyek nyugalmat biztosítanak, mert hiszen lehetetlen helyzet, hogy negyedévenként, vagy pár hónapon belül folyton újabb jogszabályok alkotásával rendeztessék ez a kérdés és ezáltal az egész gazdasági élet tulajdonképpen bizonytalanságban legyen. Fontos kérdés volt, amellyel állandóan foglalkoztam mind a Bethlen-kormány, mind a Károlyi-kormány idejében a rendszerváltozás kérdése és mindig azt mondottam, hogy gazdasági programmot várunk elsősorban és ugyanakkor rendszerváltozást követelünk. A gazdasági programmot főbb kereteiben iá miniszterelnök úr előadta. Várjuk a részleteket, várjuk a további teendőket türelemmel, mert :azt hiszem, arra bizton számíthatunk, hogy ez nem üres ígéret lesz, amely megint eltolja a kérdéseket hosszú időre, hanem itt tényleg hallani fogjuk a kormány pozitív gazdasági program m jának részleteit is. A rendszerváltozásra nézve azonban még nem látunk semmit és e tekintetben még nagy homály uralkodik. Ha a rendszerváltozás nem következnék be, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nem értem, mit méltóztatik alatta érteni'?) — majd leszek bátor ezt röviden előadni — akkor nem igen lehet bízni abban, hogy azt a programmot, amelyet a miniszterelnök úr felállított, keresztül is tudja vinniA rendszerváltozás elsősorban abból áll, hogy meg kell szüntetni a pártdiktatúrát. Egy kormánynak nemcsak a belfölddel, hanem a külfölddel szemben is igenis hivatkoznia kell arra, hogy többség áll a háta mögött, mert hiszen ez adja meg a kormánynak bent is, kint is a tekintélyét. De pártdiktatúrát, amely esetről-esetre kisebb-nagyobb palotaforradalmakkal egyes emberek érvényesülését mozdítja elő és azért csinál kormánykríziseket, az ország tovább megtűrni nem akar. (Ügy van! Ügy van fi Még azt is meg akarom mondani, hogy rendszerváltozás alatt értem azt is, hogy megszűnjék az a kijárási rendszer, amely most uralkodik, (Helyeslés.) hogy minden állami, minden fővárosi üzletnél mindig a közvetítők fölözik le az üzleteket és az ő illegális gazdagodásukra szolgáljon alkalmul minden állami és fővárosi üzlet. Ha ezt sikerül a miniszterelnök úrnak megszüntetni és visszaszorítani a tisztesség korlátai közé a kijárókat, akkor kalapot lehet emelni az ő erélye előtt és akkor igenis nagy szolgálatot fog tenni az országnak. / .litalános helyeslés.) Rátérek a választójog kérdésiére. A választójog kérdésében a miniszterelnök úr a tit kosság mellett foglalt állást, még pedig — szó szerint «szeretném idézni beszédének egy részét — azért, mert — mint mondja — «nem. szeretek a lelkeken taposni és azt akarom, hogy minden magyar ember szabadon nyilváníthassa véleményét.» Azt mondja továbbá, hogy «függőségi viszonyban levő magyar állampolgár választójoga nem ér semmit, ha saját akaratát nem tudja nyilvánítani». Ezzel a tétellel szemben, amit minden tekintetben nagyon helyeslek, azt az egyet kérdezem, mondhatja-e azt valaki, hogy az a képviselőházi többség, amelynek támogatására a miniszterelnök úr számít és amelynek élére állt, ilyen alapon jött-e létre? Megvan-e annak a többségnek ezen az alapon a létjogosultsága dönteni a nemzet sorsa felett? Azt hiszem, a 1932. évi október hó 13-án, csütörtökön. 13 válasz nem kétséges! (Gróf Széchenyi Aladár: Nincsen meg!) Ha pedig így van, akkor be fogja látni a miniszterelnök űr, hogy arra az álláspontra kell helyezkednie és el kell ismernie azt, amit én folyó évi szeptember 27-én a Pesti Hírlapban megjelent cikkemben megírtam, hogy t. i. a kibontakozásnak egy útja van és ez: meghallgatni a nemzetet, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Most döntsön?) Most, minden pillanatban. (Egy hang a jobb oldalon: Isten őrizzen!) Ettől nem kell félni! Ne legyünk: gyávák! Ne féljünk, ilyen rémlátásokkal ne foglalkozzunk! Nincs mit félni a választásoktól. Más országokban akárhányszor vannak választások ismételten s végül mégis csak kialakul olyan nemzeti akarat, amelyre hivatkozni lehet, bel- és külföldön is a kormánynak. Én nem félnék a választásoktól. (Egy hang balfelől: Én igen! — Mozgás.) Azt hiszem, a miniszterelnök úr iegkevésbbé fél, ha nem is akarja azokat az eszközöket alkalmazni, amelyeket a múltban az egységespárt részéről alkalmaztak. Én a magam részéről ezt az egy megoldást tartottam volna igazán helyesnek, t. Felsőház, és ezt a nézetemet továbbra is fenntartom. Most engedje meg a miniszterelnök úr, hogy kifogásoljam egyik megjegyzését, amelyet a Képviselőházban tett. Ö ugyanis azt mondotta, hogy van építő és van romboló kritika,, s a kritika, amellyel Bethlen István grófot illették, romboló és a ' nemzetre káros. (Ügy van! balfelől) Nincs úgy! Nincs úgy, mert én — s ne méltóztassék rossz néven venni, inert hiszen egyike vagyok azoknak, akik a legélesebbéin kritizáltuk Bethlen István gróf politikáját és rendszerét -- soha olyan romboló kritikát nem gyakoroltam, amely külföldön az ország-nak ártott volna. Azt hiszem, ennek bizonyítékát is adtam egy-két alkalommal. De igenis kritizáltam súlyosan és élesen a Bethlen-féle kormányzati rendszert azért, mert én éppen ezt a rendszert tartottam az országra károsnak és helytelennek. Ezt a kritikai jogomat továbbra is fenntartom s nem ismerek el bírót, aki elbírálja, hogy kritikám építő-e, vagy romboló. Nekem csak egy bírám van: saját lelkiismeretem, és az elé nyugodtan állok azzal, hogy teljesítem kötelességemet; mert az ország közvéleménye elvárhatja tplem, hogy teljesítsem törvényhozói tisztemet és nyíltan, őszintén megmondjam mindig véleményemet, amely vélemény elől azoknak, akik biztosak abban, hogy jó és helyes úton járnak, nincs miért elzárkózniok. Az ellenvéleményt meghallgatni, azt hiszem, államférfiúi bölcseség és erre szükség van, Ez csak egy esetben nem lehetséges, csak egy esetben nem fogadják el ezt: amikor egyoldalú pártdiktatúra és kormánydiktatúra van, amely nem tűr ellenvéleményt, hanem arra az álláspontra helyezkedik, hogy mindenki, aki más nézeten van, nem politikai ellenfele, hanem politikai ellensége, mert destruál, veszedelmesen rombol. De ha a hatalmon lévők nem bújnak e mögé a spanyolfal mögé, hanem állják a kritikát, — amit különben a miniszterelnök úr egészen nyíltan ki is jelentett beszédében — akkor igenis, szabad folyást kell engedni a kritikának. A kritikát elbírálni és azt mondani, hogy ezt a kritikát megengedem, mert ez hazafias, a másikat nem engedem meg. mert hazafiatlan vagy romboló: ezt nem tudom elfogadni és Iegkevésbbé tudnám elfogadni arra a kritikára, amelyet én évek hosszú során