Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-24
Az országgyűlés felsőházának 2h. ülése 1932. évi október hó 13-án, csütörtökön. 11 javítson ezen a helyzeten, vagy pedig szállítsa le az adókat, mert a francia gazdatársadalom képtelen fizetni ilyen termelési és értékesítési lehetőségek^ mellett. Különös helyzet ez egy olyan országban, amelyet eddig a gazdasági krízis jóformán egyáltalán nem érintett,, amely az ő rendkívüli gazdagságában a polgárainak takarékosságával állandóan meg tudta úszni a nehéz helyzetet. Most azonban, amidőn ims portállamból egyszerre exportállammá lett, — mert hiszen eddig jóformán mindig fedni tudta szükségletét, az idén azonban körülbelül 6 millió métermázsás feleslege fog mutatkozni — megérzi azt, amit mi már évek óta érzünk. A gazda, midőn költségelőirányzatát készíti, egyrészt fix tételekként látja a rendkívül magas adókat, a súlyos kamatterheket, és az üzem folytatására szükséges iparcikkek árának magasságát, — másrászt evvel szemben a bevételi oldalon a jóformán teljesen bizonytalan értékesítési lehetőségeket és a teljesen bizonytalan, már amúgyis nagyon deprimált értékesítési árakat látja. A termelési költségek csökkentésének lehetőségeit bátor voltam májusban a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a Házban szélesebb mederben kifejteni, és e tekintetben határozati javaslatot is nyújtottam be. Nem kívánok tehát itt erre visszatérni, csak szíves figyelmébe ajánlom a mélyen t. kormánynak azokat a megállapításokat, amelyeket akkor bátor voltam tenni. Emberi dolog, hogy ilyen súlyos anyagi helyzetben a gazda nem akarja minden áron elkótyavetyélni az ő terményeit,, és^ elsősorban a sajátmagának és családjának létfenntartására és gyermekeinek neveltetésére szükséges költségeket teszi félre. Ezt rossz néven venni nem lehet. Az állam joggal követelheti a köztartozások pontos befizetését, viszont a haza minden polgára csak olymérvű adóztatásnak tud eleget tenni, amely az ő teljesítő képességével arányban van és joggal követelheti az állam minden polgára, hogy a kormány ezt a teljesítő képességet számára biztosítsa is, tehát hogy olyan lehetőségeket teremtsen, amelyek az értékesítés és a termelési költségek tekintetében őt fizetésképessé teszik. Ha visszatekintünk a múltra, a magyar állampolgár, de főleg* a magyar gazda jó adófizető volt mindig. Itt-ott voltak kivételek, de általában véve rendesen tett eleget kötelezettségének hazájával szemben. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ha figyeljük, milyen időtől fogva vannak bizonyos úzusok, milyen időtől fogva hiányzik az a pontosság, úgy kronológice be lehet bizonyítani, hogy olyan mértékben csökkent az adófizetés, amilyen mértékben jelentkezett a diszkrepancia egyrészt a terményés élőállatárak. másrészt a magas közterhek, az iparcikkek ára és a kamatok között. Meg vagyok győződve, hogy ha ebben a tekintetben a kormány olyan lépéseket fog tenni és olyan intézkedéseket fog életbeléptetni, amelyek az általam itt röviden körvonalozott helyzeten javítani fognak, ismét elő fog állani az adómorál és nem lesz panasz amiatt, hogy a magyar állampolgár nem tesz eleget hazája iránti Kötelezettségének A másik kérdés, amelyre reflektálni óhajtok, a miniszterelnök úr őexcellenciája mezőgazdasági programmjának az a tétele, amely szerint racionalizálni kell a mezőgazdasági termelést és mindenütt azt kell termelni, ami azon a vidéken vagy azon a földön legjobban megterem, . Be kell vallanom, hogy a mezőgazdasági termelés terén tényleg létezik bizonyos anarchia, (Ügy van!) de az, hogy egy termény egy talajon, vagy egy vidéken a legjobban díszeleg, avagy a legtöbb és legjobb munkaalkalmat nyújtja, még nem elég ok arra, hogy mi ezt a terményt azon a vidéken forszírozzuk, mert végeredményben a termelés rentabilitása az a szempont, amely bizonyos terménynek azon a vidéken való forszirozását előtérbe helyezi. Ennek a racionalizálási folyamatnak, vagy, mondjuk, ezeknek a jóakaratú tanácsoknak tehát szoros kapcsolatban kell lenniök a kereskedelempolitikával, mert kiviteli piac teremtése nélkül hiába erőltetünk egyes növényeket. A gazdákat a mai világban kockázatos vállalkozásba nem szabad behajtani. (Úgy van! Ügy van!) Hiszen mindenfelé olymérvű az elzárkózás, hogy az a termény, amely még tavaly jövedelmezőnek látszott, ma már egyáltalában értékesíthetetlen. Itt tehát szoros összefüggésnek kell lenni külkereskedelmi politika, kiviteli politika^ és a mezőgazdaság racionalizálásának irányítása között Csak ebben az esetben képzelem el azt a lehetőséget, melyet a miniszterelnök úr ő excellenciája itt kezdeményez. Meg vagyok győződve, hogy ő is ilyen elgondolásban tette ezirányú nyilatkozatát. Megnyugvással látom, hogy a miniszterelnök úr ő excellenciája szoros kapcsolatot kíván fenntartani az élettel, így tehát gazdasági vonatkozásban is az érdekképviseletek közreműködését óhajtja jterveinek a megvalósitásánál. Meg vagyok győződve, hogy a magyar érdekképviseletek — legyenek azok mezőgazdaságiak, vagy ipari vonatkozásúak —, készségesen fogják szaktudásukat rendelkezésre bocsátani a minisztrelnök úr őexcellenciája által jelzett nagy nemzeti munkatervben való közreműködésre, mindenkor megtéve azonban az ő szakszerű észrevételeiket. Mélyen t. Felsőház! Tetterőt, életkedvet kell a nemzetbe oltani, nyiltan meg kell mondani józan népünknek, mit lehet tenni, mit nem és miért nem: akkor elejét vehetjük annak^ a sok hangzatos frázisnak, amelyeket vidéken hallunk, mert akkor ez egyszerűen üres, tartalomnélküli kritikává fog süllyedni, és azok, akik ezeket hangoztatják, ha maguk volnának kénytelenek ezeket végrehajtani, a legnagyobb bajba kerülnének. (Ügy van! Úgy van!) Mert óriási különbség van egy felelősségnélküli kritika., és egy guveraementális ténykedés között. (Elénk helyeslés ) Az ország megmentésére irányuló és gazdasági életünket újból fellendítő minden törekvést hazafias készséggel veszek tudomásul. Így tehát a miniszterelnök úr őexcellenciája kifejtett programmjának a megvalósítása elé a legnagyobb várakozással tekintek, természetesen fenntartva magamnak úgy ebben a Házban, mint azonkívül a teljesen tárgyilagos, mindentől független kritika iogát, mert mint eddig is, ezentúl is mindig hazám gazdasági és minden tekintetben való érdeke fog mint legelső cél szemem előtt lebegni. (Helyeslés.) Ebbe állítottam és fogom állítani ezentúl is szerény tevékenységemet, (filénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik gróf Hadik János ő nagyméltósága. Gróf Hadik János: Nagyméltóságú Elnök Ür! T. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!') Mielőtt a belpolitikai kérdésekre áttérnék, egy megjegyzést kívánok tenni a külpolitikára. (Hall2*