Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-28
00 Az országgyűlés felsőházának 28. ülé nyi ő exeellenciája. A választási kérdésekben dúlnak a szenvedélyek, az emberek indulatosak, nem lehet objektivitást várni, nem lehet csendességet, higgadtságot találni, ennélfogva nagyon helyes, hogy ilyenkor, amikor dúlnak a viharok, ezt a kérdést exponálva kivesszük és odaadjuk a bíróságnak. Azonban — azt mondja — egészen másképpen van az összeférhetlenségnél: ott szenvedélyek már nincsenek, ott van egy konkrét kázus, amelyet bejelentenek és akkor az az objektivitás, az a tárgyilagosság, amely szükséges, már magánál a parlamentben megszervezendő bíróságnál is feltalálható. Ezt mondotta ő exeellenciája Apponyi gróf az egyik napon. Másnap az őt jellemző bámulatos és csodálatos szerénységével — csak a nagy ingeniumoknak van ilyen nagy istenadta szerénységük és alázatuk — felkelt és azt mondotta: Én ezen a kérdésen gondolkoztam és arra a meggyőződésre jutottam, hogy mégis legjobb lesz, ha rendes bíróságra bizatik ez a kérdés. Miért? Mert úgy találom, hogy ezek a tényállások olyan finom disztinkciókkal dolgoznak, olyan finom meghatározásokat tartalmaznak, hogy itt az arra tanult kiművelt, az abban dolgozó és abban praxist, erőt, tapasztalatot szerzett bíráknak kell bíráskodniuk. így voltam én abban a helyzetben, hogy legszerényebb javaslatomhoz akkor éppen Apponyi Albert gróf járult hozzá, amikor ő is azt mondotta, hogy nézete szerint inkább a bíróságot kellene alkalmazni és ő maga fejtette ki, hogy bizony végredeményben a kettő között valami nagy különbség elvileg, szellemileg, a cél tekintetében nincs. Mély tisztelettel fogadom a miniszter úr ő excellenciájának tegnapi fejtegetését, sőt magam mondom itt azt, hogy a parlament szuverenitását komolyan kell tekintetbe venni, és ha az a parlament az ő szuverenitási gondolatában azt állítja, hogy én még ki akarom próbálni, hogy a magam erejéből meg tudom-e azt csinálni vagy nem és akkor próbál szervezni egy megfelelő bíróságot, — amint az az ő koncepciójában úgyis van — akkor én deferálok, akkor én azt mondom, hogy a parlamentnek ezt az elgondolását hódolattal kell fogadni és nem lehet a parlamentet elzárni attól az elhatározástól, hogy ezt gyakorlatilag 1 próbálja érvényesíteni. De ma is állítom, hogy ez aztán utolsó kísérlet legyen, amint azt Juhász ő exeellenciája is mondotta; ebben is egyeztünk me£\ E bíráskodásra vonatkozólag elfogadom tehát, mpndom, Tóth barátomnak azt a felfogását, hogy a kettő között lényegbeli különbség nincs. Ami az érvénytelenséget illeti, amit Ő exeellenciája volt szíves itt kifejteni, ahhoz — bocsánatot kérek — egy kis hasonlatot mondok. Azt mondta nekem valaki: A javaslatban ez az érvénytelenségi dolog úgy van lefestve, hogy az érdekelt végleteken azt mondják, ez egy tűzokádó sárkány, ez meg fog enni mindenkit és tönkre fog tenni mindent, váll lakozást, kereskedelmet, mindent, mindent. Ugyanaz az ember azután nemrégen azt mondotta, hogy ha így megy tovább, akkor kiveszik a gerincét, kiveszik a szálkáit, kiütik a méregfogait és marad a kígyóbőr. Ignotos fallit, notis est derisui! így mondták, én ezt a túlzó felfogást nem vállalom, bár minden oldalról jó megjegyzést jól megfontolok. En vállalom azt, aminek én is egyik részese voltam: hogy ezzel az elsőrangú jogászi erővel, amellyel itt nekifeküd1932. évi december hó 21-én, szerdán. tek és nekifeküdtünk mindnyájan, olyan alapot próbáltunk összeállítani, amely a mai viszonyok között valóban megfelel és így még elfogadható. Igaza van ő excellenciájának, hogy a felvett elrendezés sikeréért senki garanciát nem vállalhat 24 órára sem. Az élet máról-holnapra most úgy változik, a gazdasági kérdések olyan tüneteket mutatnak, hogy néha a legtájékozottabbakat is egész merevvé teszi a váratlan fordulatok szülte megdöbbenés. Méltóztatnak emlékezni az 1931-iki július meg augusztusi dolgokra. Derült égből jött a villámcsapás. Ki gondolt volna arra, hogy mik lesznek a következmények a valuták és mindenféle más dolgok tekintetében? Nem lehet egyszersmindenkorra szabályokat megállapítani, pláne egy generációra általános vagy pláne örök szabályt alkotni. Tehát mi, akik ott összeálltunk^ különösen Juhász és Osvald ő excellenciáék és a többiek, olyan módon próbáltuk ezt megfejteni, hogy egyelőre a mai viszonyokhoz képest ez meg fog felelni, ha pedig nem fog megfelelni, mindig nyitva van a kapu, hogy ezt a kérdést egy másik rendezéssel javítani lehessen. Ami pedig a Juhász ő exeellenciája által előadott különleges (javaslat 4, 34. %) és a bíróságra vonatkozó módosításokat illeti, már tegnap voltam báJtor megjegyezni, hogy regard : dal viseltetve ő excellenciájának külön, egyem álláspontja iránt, én, aki érdekelve is vagyok benne, külön indokolást nem terjesztek elo, de tartozom férfias nyíltsággal megmondani, hogy én ahhoz az állásponthoz csatlakozom es ragaszkodom, amelyet a miniszter úr ő exeellenciája fejteltt ki; mert azt elejétől kezdve vallottam, és mert alkotmányos felfogásomnak egyedül ez felel meg. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr ő exeellenciája kíván a szólás jogával élni. Lázár Andor igazságügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen tisztelt Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy ennek a rendkívüli magas nívójú vitának befejezése után én csak lehető rövidséggel szólaljak fel, mert a leghelytelenebbnek találnám, ha a minüszter egy javaslat képviseletében a vita elején elmondottakat a vita végén újból ismételné. Kötelességemnek itartom azonban, hogy a vita során felmerült kérdések tekintetében mégis néhány szóval preeizirozzam ál ! áspon tómat és ezzel a kormány álláspontját Ismételten hangsúlyozom, (hogy az összeférhetlenség kérdését nem azok közé a kérdések közé sorozom, amelyeknél az iniciatávát, a törvényhozás minden fokozatán végighúzódó ténykedést a kormány álláspontja, a kormány véleménye kell hogy irányítsa. Igenis, ismétlem, hogy az összeférhetlenség kérdésének szabályozását, bár a kérdés mikénti szabályozása az egész nemzjtet érdekli, mégis elsősorban a Házak belső ügyének tekintem. , , Ezzel erős kapcsolatban áll a bíráskodás kérdése is. Nevezzük azt az elvet, amely arra vezetett bennünket, hogy a parlamenti bíráskodást tartjuk helyesnek az összeférhetlenségi kérdés elbírálására, a parlament szuverenitásának, nevezzük ezt az elvet a Házak autonómiája kérdésének, nem az elnevezésen fordul meg a kérdés, mert ez lehet tudományos vita tárgya, amely mindenesetre rendkívül érdekesen világítja meg a gyakorlati kérdést. Ennél bátor vagyok Pap József ő méltóságának egyik megjegyzésére néhány szóval válaszolni.
