Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-28

Az országgyűlés felsőházának 28. ülése Azt ' mondotta, hogy az összeférhetlenségi bíráskodásnak elsősorban a közvéleményt kell megnyugtatnia, mert hiszen a közvélemény követelte a parlamenti összeférhetlenségi törvény javaslatának benyújtását. .Nagyon sajnálom, de ebben a tekintetben nem. vagyok ő méltóságával egy véleményen. A közvélemény néha hangulatok rabja (Ugy van!) az összeférhetlenségi bíráskodásnak pedig sohasem, szabad hangulatok rabjának lennie, az összeférhetlenségi bíráskodásnak igen magas szempontokat kell szem előitt tartani, éppen ezért néha nem fog párhuzamosan futni a közvélemény megnyugtatására vonatkozó szándék az összeférhetlenségi bíráskodás helyes elveivel. Mondom, nevezzük az összeférhetlenségi kérdésekben való bíráskodást akár a parlamentek szuverenitási gondolatának, akár *a Házak autonómiája kérdésének, meg kell állapítanunk, hogy a parlamentáris szisztéma régibb hazáiban — mert hiszen Magyarországon a parlamentarizmus aránylag új intézmény — az összeférhetlenség kérdése feletti bíráskodás sehol sincsen kiadva a parlament kezéből. Nem tartanám helyesnek, ha a magyar törvényhozás volna az első, amely az összeférhetlenség kérdése feletti bíráskodást kezeiből kiadná, mert bárhogyan minősítjük is ezt, mégis kétségtelenül azt a következtetést lehetne ebből levonni, hogy a magyar parlament vagy képesnek^ vagy alkalmasnak, vagy méltónál? nem tartja magát arra, hogy az összeférhetlenség kérdésében bíráskodjék. Ismétlem, helyesnek tartom és éppen ezért hozzájárultam — utóvégre csalhatatlanságot senki sem vindikálhat magának és ha ez a bíráskodási szisztéma nem váltaná be a hozzá fűzött reményeket, természetes, hogy változtatni kell rajta —ahhoz a bölcs megoldáshoz, amelyet a Felsőház illetékes bizottságai választottak, amely szerint, három év múlva ennek a bíráskodásnak eredményétől a törvényhozásnak jelentést kell tenni, amely jelentésben leszűrt tapasztalatok alapján fog a kérdés újból vizsgálat tárgyává tétetni. Azt hiszem, hogy a megoldásnak ez a módija megfelel annak a bölcseségnek, amelynek a Felsőház az összeférhetlenség kérdésének szabályozásánál minden lépésnél tanújelét adta Két kérdésben merültek itt még fel ellentétek. Végtelenül sajnálom, hogy a képviselőházi javaslat szövege alapján, amelyet itt a Felsőházban is képviselek, a Háznak egyik legnagyobb tekintélyű tagjával, a bizottság bölcs vezetőjével jutok itt felfogásbeli ellentétbe, azt hiszem azonban, hogy éppen a Felsőház az a hely, ahol pártfelfogások nem befolyásolják valakinek a meggyőződését, mindenki képviseli saját egyéni felfogását, saját. egyéni meggyőződését és éppen annak következtében, hogy ezt az egyéni felfogást és egyéni meggyőződést mások tisztelik, ő is tiszteli mások meggyőződését. (Helyeslés.) En tehát a legnagyobb tisztelettel hajlom meg ' á Kúria elnöke ő nagyméltóságának (Éljenzés.) itt előadott okfejtése előtt, de nem méltóztatik rossz néven venni, hogy -a magam felfogását hasonló meggyőződéssel szintén kifejezésre juttatom. (Helyeslés. — Halljuk! Halljuk!) Mélyen t. Felsőház! A legfőbb bírák kinevezésénél, ahol az államfő kinevezési jogának területe olyan nagy s — mint ezt ő nagyméltósága kifejtette — az államfő olyan széles körből választhatja a jelölteket, hogy ebben a széles körben bizonyára akadhatnak olyanok, FELSŐHÁZI NAPLÓ H. 1932. évi december hó 21-én, szerdán. 91 akik arra az állásra nem alkalmasak, mégis megbízunk abban, hogy az alkalmas fog választatni, szerintem tehát nem lehet semmi ok annak feltételezésére, hogy az államfői kinevezés alkalmával ez az elv, amely eddig nyilvánult a kinevezéseknél, meg fog sértetni arra való tekintettel, hogy valaki a törvényhozás Képviselőházának a tagja. Méltóztassék tehát megengedni, hogy úgy ennél a kérdésnél, mint a másik kérdésnél, a bíráskodás kérdésénél, a bevezető beszédemben elmondottak alapján álláspontomat fenntartsam. Nekem, aki ennek a törvényjavaslatnak képviselőházi szövegét képviselem, azt hiszem ez a helyesen felfogott kötelességem is. Még csupán csak egyet óhajtok felhozni a bíráskodás kérdésére vonatkozólag. Vissza kell térnem erre a kérdésre, mert nekem, mint igazságügyminiszternek, kötelességem a bíráskodásnak azok szerint a legmagasabb elvek szerint való folytatását őriznem és biztosítanom, amelyek szerint a magyar bíráskodás a múltban történt. Azt hiszem, hogy azok, akik a bíráskodást figyelemmel kísérték, igazat fognak nekem adni, amikor azt állítom, hogy amikor a bíráskodás anyagába olyan témák vonattak be, amelyeknek inkább más szuverenitási kör tárgyát kellett volna képezniök, a bíráskodás ezáltal nem nyert. Célzok itt a lakásügyi bíráskodásra, célzok a földbirtokreform végrehajtására, amelyek közigazgatási természetű teendők voltak és a bíróságban rejlő nagy erkölcsi erők bírták rá a törvényhozást, hogy ezeknek a kérdéseknek elintézését a bírói hatáskörbe utalja. Nem ezeknek a kérdéseknek elintézése szenvedett azáltal, hogy ezek a bírói hatáskörbe utaltattak, de a bíróságok felfogásába csúsztak be olyan motívumok, amely motívumok becsúszását én nem tartom helyesnek és éppen ezért én a bíróságokat féltem, hogy nem rendes működési körükbe tartozó tárgyakkal foglalkoztatjuk őket, hogy olyan motívumok csúsznak be másirányú ítélkezéseikbe is, amelyek nem kívánatosak. Mélyen t. Felsőház! Ezek után, amiket itt mondani bátor voltam, csupán^ röviden nyilatkozni óhajtok annak a két határozató javaslatnak tekintetében, amelyeket Pap József ő méltósága terjesztett elő. (Halljuk Halljuk!) Az egyik határozati javaslat a bíráskodásra vonatkozik, amelyet természetszerűleg az általam már eddig előadottakból folyólag nem fogadhatok el, a másik határozati javaslat a tisztviselői és a képviselői illetmények stb. egymáshoz való viszonyára vonatkozik. Bátor vagyok bejelenteni, hogy ezt a javaslatot sem fogadhatom el, mert ennek a kérdésnek szabályozása nem tartozik az összeférhetlenségi törvényjavaslat keretébe. Lehet szó egy tisztviselői pragmatika kapcsán ilyen intézkedésekről, de kellőleg elő nem készített, a javaslat szellemétől, illetőleg a javaslatban szabályozni kívánt kérdésektől elütő kérdésnek ide való bevetését nem tartanám helyesnek és így kérem, méltóztassék ezt elutasítani. (Helyeslés.) Még egyszer csak őszinte köszönetemet fejezhetem ki elsősorban azért a munkálatért, amelyet a bizottság végzett és amellyel a felsőházi tárgyalásnak magas nívójú és csekély ellentéteket felidéző menetét megkönnyítette. Másodszor pedig köszönetemet fejezem ki mindazoknak a felszólalt uraknak, akik itt magas tudományos felkészültséggel világították meg ezt a rendkívül bonyolult témát, amellyel, azt hiszem, hozzájárultak nemcsak ahhoz» hogy a 15