Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-7

80 Az országgyűlés felsőházának 7. ülése szakában a sajátmaga ellen elkövetett bűnöket is ki tudta heverni, még egy újabb inflációt is ki tudna heverni, hanem igenis, aggódva a mostani és jövő generációk sorsát illetőleg (Ügy van! Ügy van!), amelyek olyan megpróbáltatásoknak lennének kitéve egy új infláció esetén, amelyekhez képest mindaz, amin eddig keresztülmentünk, semmi. Ezért állítom igenis minden erőmet minden olyan törekvés szolgálatába, amely az inflációt ki akarja zárni és lehetővé akarja tenni, hogy ezeket a magyar közeljövőre nézve sorsdöntő napokat infláció nélkül tudjuk átélni, annál is inkább, mert meggyőződéseim, hogy kellő energiával, kellő kitartással és kellő lemondanitudással az infláció veszedelmétől igenis, meg tudunk szabadulni. A miniszterelnök úrnak az inflációval szemben elfoglalt álláspontja teljes programm. Teljes kormányprogramra, sőt merem állítani, az egyetlen reális kormányprogramm, amely a mai időkben egyáltalában koncipiálható és keresztülvihető. (Ügy van! Ügy van!! Taps.) Mert ez a néhány szó magában rejti az államháztartás egyensúlyának helyreállítását, még pedig helyrellítást úgy, hogy ennek érdekében a társadalom által vállalandó terhek lehetőleg arányosan és igazságosan osztassanak meg. Ez a néhány szó magában rejti a gazdasági élet folytonosságának biztosítására irányuló törekvést, mert természetes, hogy ha gazdasági életünk folytonosságát biztosítani nem tudnók, akkor az összeomlást akár inflációval, akár infláció nélkül nem tudnók kikerülni. Ez a néhány szó magában rejti egy jobb jövő előkészítését, mert magában rejti'azt, hogy azt a csekély nemzeti tőkét, amink még megvan, konzerválni akarjuk, meg akarjuk óvni a jövő számára és nem akarjuk megengedni újra, hogy elpusztuljon, mint ahogy elpusztult azoknak tőkéje, akik a háború alatt hadikölcsö nőkbe fektették vagyonukat. (Úgy van! ügy van!) Egy ujabb infláció teljes kétségbeesést idézne elő az összes emberek közt, akiknek' ma még megtakarításaik vannak és akikben megvan a takarékossági hajlam és soha többé ezt a takarékossági hajlamot feléleszteni nem tudnók. Ezért tartom én az elmúlt 12 év kormányzata legnagyobb hibájának ma is azt, — s a mai események részben ide is vezetendők viszsza — hogy amikor az ország pénzügyi helyzete megengedte, mindenféle hamis kulturális és szociális jelszavak alatt (Ügy van! Úgy van!) olyan intézmények kreálása érdekében, amelyeket most le kell építenünk, vagy pedig el kell sorvasztanunk, megtagadták a nemzeti becsületből folyó kötelezettség teljesítését (Ügy van!) és nem igyekeztek méltányos kárpótlásban részesíteni azokat, akik a háború alatt vagyonukat hadikölcsönökbe fektették. (Ügy van! Ügy van!) Elannyira, hogy ma, momentán anakronizmusnak látszik ugyan, de mégis azt mondom, hogyha biztosítani akarjuk a jövőben a magyar tőkeképződést, — beszédem későbbi folyamán rá fogok térni, hogy milyen fontos ez — amint a helyzet meg fogja engedni, a hadikölcsönikérdéssel foglalkozni kell. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztatik tehát látni, hogy ebben a néhány szóban: infláció elleni küzdelem — teljes politikai programm van.

( A miniszterelnök úr talán elkövette azt a hibát, hogy az ő puritán egyéniségének megfelelően azt hitte, hogy elegendő ennek a néhány szónak mondása. Nem számított a nemzetnek arra a tulajdonságára, hogy nagyon szeret beszélni és nagyon szeret hangzatos jelszavakat hallgatni, és nem eico1931. évi december hó 17-én, csütörtökön. mázta fel ezt az ő komoly programmját egypár olyan jelszóval, egypár olyan nagy mondással, ami semmit ehhez a programmhoz hozzá nem tett volna, semmit abból le nem vett volna, de ami a magyar közönségnek mégis tetszett volna. Ismétlem, ez az egyetlen komoly, reális, a mai viszonyok között megvalósítható programm. Ha vizsgáljuk azokat a tetszetős eszméket, — programmât nem hallottunk — inkább csak eszméket, javaslatokat, kibontakozási terveket, amelyek a miniszterelnök úr programm jávai szemben elhangzottak és ha ezeket a terveket, eszméket, kibontakozási javaslatokat a tetszetős jelszavaknak és a frázisoknak tömkelegéből kihámozzuk, végeredményben mindig megtalál , juk az infláció, vagy az inflációra vezető intézkedések kívánását. Napról napra — és ezt nagy aggodalommal nézem — szaporodnak az infláció szószólói. Mindegyik hangsúlyozza, hogy Isten mentsen olyan inflációtól, mint amelyben részünk volt, de proponálnak olyan intézkedéseket, amelyek tulajdonképpen csak inflációt jelentenek és feltalálták újabban mint árkánumot, a korlátolt infláció gondolatátVeszedelmes jelenség ez nagyon, amely igen nagy aggodalommal tölt el, mert ma, amikor.az államháztartás egyensúlyának helyreállítása az ország minden rétege és minden lakosa részéről igen nagy áldozatokat követel, ma, amikor, mint előttem szólott is említett, — majd fejtegetéseire visszatérek — a hiteligények kielégítése olyan óriási nehézségekbe, akadályokba ütközik, hogy szinte azt lehet mondani, hogy lehetetlen, ma, amikor a gazdasági élet folytonosságának biztosítása a szükséges devizakorlátozó rendelkezések folytán és egyéb okokból a legnagyobb nehézségekkel találkozik, ma, amikor az ország jelentékeny gazdasági és politikai erejét képviselő mezőgazdasági osztály olyan adósságok terhe alatt nyög, amelyeket elviselni hosszú időre tényleg képtelen, ma nagyon tetszetős az és nagyon fogékonyak a kedélyek, különösen a nem tanult emberek kedélye (Ugy van! Ugy van!) arra, hogy minden bajt tisztán a kormány inflációellenes politikájának tudjon be és nagyon természetes, hogy kedvező talajra, nyilt fülekre találnak azok a csábító szólamok, amelyek a korlátolt inflációnak jelszava alatt, a pénzforgalmi eszközök némi szaporításának jelszava alatt úgy tüntetik fel a dolgot, mintha mindezek a bajok mintegy varázsütésre megszűnnének, ha nem az inflációellenes politika folytattatnék, hanem ha egy kis mérsékelt inflációval jönne a kormányzat. Természetes, hogy azok, akik ezeket a kérdéseket nem uralják, a nagy tömegek nagyon könnyen fogékonyak az ilyen eszmékkel szemben és hogy gyűlöletessé válnak, de a legjobb esetben mániákusoknak tartják azokat, akik ilyen viszonyok között, mintegy dogmához ragaszkodnak — mint hallottuk nem régen igen kiváló ajkakról —, hogy mintegy dogmához ragaszkodnak az ország intézői az inflációellenes politikához, holott egy kis mérsékelt, korlátolt inflációval az összes bajok gyökerei meg volnának szüntetve. Hiszen, ha ez igaz volna, akkor csakugyan kötnivaló bolond, közveszélyes őrült volna, aki inflációt nem csinál, de bocsánatot kérek, akkor kötnivaló bolondok és közveszélyes őrültek a művelt világnak összes, a múltban szerepelt államférfiai, mert tudtommal azok egyike sem csinált inflációt és nem inflációval akarta a gazdasági életet feleleveníteni. Pedig, mint vissza fogok térni rá, minél nagyobb a tőke-