Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-7

Az országgyűlés felsőházának 7, ülése 1931. évi december hó 17-én, csütörtökön. 77 pusztított, mint amennyire ma, a felvilágosodottság, a művelt XX. század emberét a bálványimádás rabigájába hajtotta. Pedig méltóztassék megengedni, a mámor eloszlik és talán későn fognak majd a világ vezetői annak a tudatára ébredni, bogy a nemzeti termelő munka az alapja mindennek. A bajokat nem lehet jelszavakkal: «fogjunk össze mindnyájan és akkor kivergődünk a nehéz helyzetből,» «legyünk optimisták, félre a defetistákkal,» ilyen és más hangzatos, üres, százszor elcsépelt frázisokkal nemlétezőkké tenni. A hatalmon lévőknek nagyon figyelemmel kell lenniök arra, hogy csak olyan parancsok teljesítését követelhetik, amelyeknek az alárendeltek, ha erejüknek 100 százalékig való igénybevételével is, de eleget tehetnek. Ha ezen a határon botorul túlmegyünk, akkor vagy nyílt, vagy passzív engedetlenség következik be és ennek nyomában jön az^ anarchia. Hogy az előző kormány mit tett helyesen és miben hibázott, mit lehet terhére és mit mentségére írni, bármilyen súlyos is ez a kérdés, a jelen pillanatban csak annyiban aktuális, hogy vájjon a mai kormány megtett-e mindent abban az irányban, amit kellett, vagy nem tett-e olyan intézkedéseket, amelyek inkább ártottak, mint használtak? Még normális körülmények között is az egészséges nemzeti élet alapja az kell, hogy legyen, hogy a kormányt intézkedései megtételénél, úgy a törvények hozatalánál, mint a rendeletek kiadásánál, semmiféle melléktekintetek ne korlátozzák és ne térítsék el a helyes iránytól. Már pedig méltóztassék megengedni, az emberi gyarlóságból következik az, hogy amíg a legszigorúbb összeférhetetlenségi törvényt meg nem alkotják és nem ennek alapján ül együtt a törvényhozás, a hatalmon lévők talán tévedésből is, a maguk érdekében olyan intézkedéseket tesznek, amelyek nem mindenben az egyetemes közérdeket szolgálják. Rá kell mutanom a vámtarifára és a vasútpolitikára. Mehetnék itt végig és nyugodtan merem állítani, hogy ha a legszigorúbb összeférhetetlenségi törvény alapján ült volna együtt a magyar törvényhozás az elmúlt másfél évtized alatt, ma talán másképp nézne ki az ország sorsa és merem azt is mondani, hogy akkor a mezőgazdaság a 33-as bizottságban inkább helyet kapott volna és nem leenne ott az a 192 súlyos igazgatósági tagság. A legelső teendőnek nézetem szerint tehát az új éra kezdetén a legszigorúbb összeférhetetlenségi törvény meghozatalának kellett volna lenni. A kormány aranypengő-rendeletével foglalkozott tegnap az előadó úr, igen értékes előadói beszédében. A kormány ezzel a rendeletével ezerintem, az amugyis súlyos helyzetben lévő tönkrement és tönkretett adósokat még sokkalta súlyosabb helyzetbe hozta. Aranyban állapítja meg azoknak tartozását is, akik soha aranyban kölcsönt nem vettek. Nem vettek és méltóztassék megengedni, ha az aranypengő bevezetésének szükségessége fennforog s az aranypengő és a pengő között különbség fog fennállani, milyen címen csak a tönkrement adósok viseljék ennek minden terhét, azok ,az adósok, akiknek vagyona amúgyis devalválódott? Nem lehetek mindenben egy véleményen annak a rendeletnek intenciójával, amerjr a vidéki kis hitelintézeteket megöli és ma is érvényben van, amely szerint a nagybankoknak 11.5%-ot lehet szedni, míg azoknak a vidéki kis intézeteknek, amelyekre éppúgy szükség van a hitelélet hajszálgyökereire, csak %%-lal kevesebb kamatot lehet szedniök. Többízben hangoztatták illetékes tényezők, hogy pénzünk belső vásárló erejére nagyon ügyeljünk, hogy .az árak emelkedését megakadályozhassuk. Mivel a mezőgazdasági termények árának alacsony nívón tartása nem sok gondot okoz a kormánynak, teljes erejével, minden energiájával ráfeküdhetne az iparcikkek árának leszállítására. Hogy csak egyetlenegyet említsek, milyen hálás terrénum és tág terrénum lenne a szén árának leszállítása! Hogyan lehetséges ezeket a magas szénárakat fenntartani?! Akkor, amikor az egész gazdasági életben minden pusztul, a monopolisztikus helyzetben lévő szénbányák óriási jövedelmekre tesznek szert. Nem látjuk itt azt a másokkal szemben erős kezet megnyilvánulni. A kormánynak számolnia kell .azzal, hogyha a nemzet legutolsó erőforrásait is veszi igénybe, a mai államháztartás kereteit, ha csak valami deus ex machina-megoldás nem fog következni, úgysem fogjuk tudni fenntartani. Es e célra legkíméletlenebb adóbehajtás folyik a vidéken. Azt mondják ugyan, hogy csak azokkal szemben, akik tudnának, de nem akarnak fizetni. Méltóztassanak megengedni, de a vidéki lapokban mindinkább megjelenő hirdetményekből, amelyek szerint a falusi lakosságnak összeszedett párnáit, teheneit a közeli nagyváros piacán árverezik el, éppen ez nem tűnik ki. Nem fizetési készség hiánya miatt nem fizetnek azok a gazdák, tudnék eseteket névszerint felsorolni, hogy .a végrehajtó, amikor kiment, felakasztva találta őket a lakásukon. Ezek nem passzióból lettek öngyilkosok. De még tovább megyek; megemlékezem olyan esetekről, mikor nagyobb gazdaságban dolgozó szegény földmíves munkásokat, akik a nyári hónapokban keresték meg téli hónapi kenyerüket, tehát becsületes munkával dolgoztak, ellátásban kellett volna részesíteni, de amikor a községi elöljáróság megtudta, hogy mikor fogják ezeknek búzafizetésüket kiadni, ott a helyszínen lefoglalta tőlük a búzát. Nem találok szavakat annak a mérhetetlen elkeseredésnek leírására, amely ezeket a szegény becsületes, hazafias magyar munkásokat elfogja; azt remélik, hogy becsületes nehéz munkájuk árán 7—8 tagú családjuknak legalább a száraz kenyeret tudják biztosítani s ezért a kenyérért sokat verejtékezve dolgoztak, most pedig a szájukból vették ki az utolsó falatot. Ma csak a végrehajtóknak megy jól. A miniszterelnök úr ő excellenciája, hogy példát adjon a takarékosságra, leszállt az autóról, de a vidéki országutakon a végrehajtók autói száguldanak. Könnybe lábad az ember szeme, ha azt látja, hogy szorgalmas, becsületes, józan nagycsaládú famíliáknak évszázadokon át keservesen megőrzött vagyonkájuk utolsó roncsait a végrehajtók autószámlái, a gyárigazgatók és bankigazgatók mesterséges költségei és a magas törvénykezési illetékek emésztik fel (Felkiáltások: Hallatlan! Hallatlan!). Kérem, méltóztassanak velem eljönni Debrecen városába egy körútra és akkor majd máskép méltóztatnak vélekedni. Az anyagilag tönkrement adósok hátralékos jövedelem- és vagyonadóját nem törlik. Beismeri a pénzügyi hatóság, hogy ezek az emberek tönkrementek, hogy vagyonuk nincs, de mégsem törlik jövedelem- és kereseti adójukat, talán azzal az indokolással, hogy az illető él, még fizethet. Igen t. Felsőház! Akkor, amikor ilyen mérhetetlen nagy a nyomorúság, a közvélemény