Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-5

Az országgyűlés felsőházának 5. ülése fejtett.^ (Ügy van! Ügy van!) Hálátlanságnak tartanám, ha egy új kormányt, egy új kor­mányelnököt, az ő közvetlen utódját üdvözöl­nénk a nélkül, hogy el ne 'búcsúznánk az elis­merés, a hála és a köszönet szavával attól a férfiútól, akinek köszönhetjük és egyedül kö­szönthetjük, hogy ma konszolidált állapotok vannak ebben az országban. (Ügy van! Ügy van! — Hosszantartó éljenzés és taps.) Mélyen t. Felsőház! Nagy hibája ennek a nemzetnek, hogy olyan gyorsan felejt. Elfe­lejti hamar, hogy milyen állapotok voltak eb­ben az országban 11 és 10 évvel ezelőtt. (Egy hang a középen: Es 12 évvel ezelőtt!) Elfelejti azt a jogbizonytalanságot, amely ebben az or­szágban létezett és elfelejti azt a különbséget, amely személy- és vagyonbiztonság tekinteté­ben, hogy egyebekről ne beszéljek, azóta ebben az országban beállott. Mélyen t. Felsőház! A miniszterelnök úr ő excellenciája beköszöntő beszédében megemléke­zett azokról az érdemekről, amelyeket gróf Bethlen István külpolitikai téren szerzett. Megemlékezett gróf Bethlen Istvánnak arról a ténykedéséről, amelyet ő egyéni súlyával, egyéni politikájával a minket körülvevő vas­gyűrűnek kettétörése tekintetében az ország érdekében kifejtett, amellyel a mi elszigetelt­ségünket, a mi körülzártságunkat megtörte és Magyarországot külpolitikai tényezővé avatta hűséges munkatársának, — akinek működését közelről követhettem — Walko Lajos mostani külügyminiszter úrnak segítségével. (Elénk éljenzés.) Ennek a külpolitikának alapja azon­ban csak a belső politikának a megszilárdítása lehetett, mert nincs az a botor külföldi állam, amely barátsági viszonyba lépjen egy rende­zetlen belpolitikával bíró országgal. (Ügy van! Ügy van!) A belpolitika volt alapja a külpo­litikának és külpolitikájával erősítette meg az ő belső politikáját, Mélyen t. Felsőház! En egy pillanatig sem fogom tagadni, hogy az a gazdasági hely­zet, amelybe az előző kormány az országot juttatta, súlyos kormányzati hibákból is eredt. Többször volt alkalmam ezen ,a helyen állást foglalni néhány t. barátommal együtt azzal a pénzügyi és gazdasági politikával szemben, amely követtetett. (Gróf Széchenyi Aladár: Megtettük!) De súlyos igazságtalanság volna az összes hibákért, illetőleg a bekövetkezett helyzetért egyedül a lelépett kormányt fele­lőssé tenni. (Ügy van! Ügy van! — Gróf Szé­chenyi Aladár: Azt nem 1 is tesszük.) Súlyos igazságtalanság volna összehasonlítást tenni az 1928. évi pénzügyi helyzet és az 1930. vagy 1931. évi pénzügyi helyzet között. (Ügy van! Ügy van!) 1928-ig 1925 végétől, őszétől kezdve fel­felé haladt a gazdasági élet, emelkedő irány­zatot követett, 1929/30-ban súlyos válság követ­kezett be. Összehasonlítást tenni pénzügyi téren csak azonos viszonyok között lehet, ösz­szehasonlítást tenni a készletek és az elköltött tételek között csak úgy lehet, ha egyúttal oda­állítom azokat a kötelezettségeket, amelyek vállaltattak a jómód idején és amelyeket tel­jesíteni kellett a szegénység idején. (Ügy van! Ügy van!) Így állt elő az a helyzet, amelyben ma vagyunk és a legutolsó leszek, aki menteni fogom azt a takarékossági hiányt, amely kor­mányzatunkban sok vonatkozásban a múltban megvolt, amelytől többen idejekorán óvtunk, hogy vigyázzunk, mert be fog következni ;az az idő, amikor kultúrfölényünket nem fogjuk tudni fenntartani, még azokat az intézménye­FELSÖHAZI NAPLÓ I. 31. évi augusztus hó 28-án, pénteken. 47 ket sem, amelyeket akkor létesítettek. (Gróf Széchenyi Aladár: De hiába beszéltünk!) En tehát erkölcsi kötelességet vélek telje­síteni akkor, amikor itt a nemzet színe előtt, a Felsőházban, gróf Bethlen iránt hálámnak, el­ismerésemnek és köszönetemnek adok kifejezést (Elénk éljenzés.) Azt hiszem, a mélyen t. Felső­ház túlnyomó többségével, ha nem egyértelmű­ségével találkozom, amikor ezt teszem. (Ügy van! Ügy van!) Ezzel rátérhetek a mélyen t. miniszterelnök úr vállalkozására és bemutató beszédére. A leg­nagyobb bizalommal, a legnagyobb reménység­gel köszöntöm Károlyi Gyula grófot nehéz vál­lalkozásában. Ismerem egyéniségét, puritán jel­lemét, erős akaratát, erős egyéniségét. Azt hi­szem, hogyha bekövetkezik az, aminek be nem következése bűn volna a nemzet egyeteme és mindenkinek saját érdeke ellen, ha összefog a nemzetnek minden rétege közös akarattal és támogatja őt ebben a vállalkozásában, amely igen-igen nehéz, mert a helyzet nehezebb, mint iaminőnek ő festette, lehetetlen, hogy ebből a helyzetből ki ne kászolódjunk. Nem fogok itt részletekbe bocsátkozni, hi­szen maga a miniszterelnök úr sem bocsátkozott részletekbe, nagyon természetesen, hiszen az or­szággyűlés azért küldötte ki a 33-as bizottsá­got, hogy ott bonyolódjanak le azok a nehéz kérdések, ott tisztázódjanak azok a^ kényes kér­dések, amelyek az államháztartás vitele, a gazdasági élet kényesebb részletei tekintetében elintézendők, megvitatandók. Egyre azonban legyen szabad itt utalnom. A t. miniszterelnök úr átmenetinek jelzi a maga kormányát, nem szavaiban, hanem programm­jában, amelyet adott, mert hiszen születése első percében, vagy mondjuk keresztelője per­cében itt a Felsőházban már az utódjáról be­szélt, tehát nem kíván magának túl hosszú éle­tet adni, bár mi viszont óhajtanok, hogy kor­mányzása azzal a komolysággal, azzal az elha­tározással, amellyel ő nekimegy, tényleg ál­landó maradjon. (Ügy van! a baloldalon.) Mégis legyen szabad hangsúlyoznom, hogy át­meneti jellegben is a gazdasági életnek köve­telményei vannak, a gazdasági életet minden­napi mozgásában fenn kell tartani és én azért a pénzügyi kérdések megoldása mellett döntő fontosságúnak a kormány programmjában, il­letve tevékenységében .azt tartom, hogy megta­lálja az utat arra, hogy a gazdasági életet a maga szabad mozgásába lehetőleg minél előbb állítsa vissza és a gazdasági élet táplálása ál­tal nyerje az állampénzügyek számára azt az alapot, amely az államháztartás egyensúlyának rendbehozatalára szükséges. Es még egyet, mélyen t. Felsőház! A mi­niszterelnök úr is, gróf Hadik János úr Ő ex­cellenciája is, gróf Somssieh úr ő excellenciája is a szociális szempontokat méltóztattak hang­súlyozni. Természetes, hogy a szociális szem­pontoknakvezérlőleg kell az egész kormány te­vékenységében végigvonulniuk, de nem látok okot arra, hogy olyan sötéten fessük falra az ördögöt, mintha Magyarországon a belső rend veszélyeztetve volna. Bármilyen súlyos is a gazdasági és a szociális helyzet, <a belső rend megingásától nem félek és nem félhetek, mert ez a nép sokkal józanabb, ez a nép keresztül­ment a legsúlyosabb szociális bajokon és meg­tanulta ennek konzekvenciáit is levonni. Bí­zom különösen a magyar munkásosztályban, hogy ezt a nehéz helyzetet a nemzettel karöltve, egyetértéssel viseli és éppen úgy, mint minden 9

Next

/
Thumbnails
Contents