Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-5

48 Az országgyűlés felsőházának 5. ülése társadalmi osztály, restringálva a maga igé­nyeit, iaz országot nehéz helyzetéből kisegíteni fogja maga is. (Gróf Hadik János: Tessék majd a falura jönni, majd meg fogja változtatni excellenciád a véleményét! Szívesen elkísérem!) Nagyméltóságú gróf úr, én igen szívesen vál­lalkozom arra, hogy Nagyméltóságod kíséreté­ben elmenjek a falura és Magyarország józan falusi népének megmagyarázzam azt a hely­zetet, amelyben az ország van és azt a bizodal­mat, amellyel az ország a falu népe iránt visel­tetik. Akkor a falu népe nem fog külön állást követelni .magának, hanem 1 résztvesz a nemzet áldozatkészségében. (Gróf Hadik János: Józan­nak józan, de ha nincs kenyere és a birtokát elárverezik a hiénák, akkor hiába józan.) Végzem r beszédemet, csak gróf Hadik ő excellenciájának egy megjegyzésére szeretnék még alkotmányjogi szempontból felelni. Tudom, hogy ő excellenciája sem úgy értette, amint bele­magyarázható szavaiba, de félek, a precedensek országa vagyunk, ahol csak egy precedenst kell alkotni, hogy azután joggyakorlattá váljék, ö excellenciája bizodalmát fejezte ki a pénzügyek jövő kibontakozása tekintetében, egy hármas bizottságra alludálva, mint amely ezt a kérdést intézni fogja. (Gróf Hadik. János : Mint a pénzügyminiszter úr tanácsadója.) Bocsánat kegyelmes luram, hiszen csak ezt akarom köz­jogilagmegvilágítani, nehogy félreértés legyen, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a 33-as bi­zottságból kialakul egy helyzet és a pénzügy­minisztérium vezetésével megbízott miniszter­elnök úr támaszkodni kíván tanácsok tekinteté­ben, (Gróf Hadik János: Ügy van! Tudja min­denki!) közreműködés tekintetében egy meg­osztott hatáskör szerint, de ez csak pro foro interno van (Ügy nan! half elől.) és nem sze­retném, félnék tőle, ha ez kifelé azt a látszatot kelthetné, mintha magának a minisztériumnak vezetése és a pénzügyek vezetése megosztott ügykörben történnék. Én teljesen osztom a bizalomnak azt a megnyilatkozását, amelynek kifejezést adni méltóztatott, de alkotmányjogilag, különösen az utóbbi időben annyi hibát kellene felemlí­teni, — nem akarom megzavarni a mai han­gulatot azzal, hogy most alkotmányjogi kér­déseket érintsek — annyi lesiklás történt már, hogy félek, hogy éppen annál a súlynál fogva, amellyel Hadik ő excellenciája a nyilvánosság előtt bír, — még pedig joggal, — ez félrema­gyarázható lenne úgy, mintha itt nem a fele­lős pénzügyminiszter intézkednék minden vo­natkozásiban. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Hogy kiknek tanácsát veszi igénybe és kikkel dolgozik, ez kifelé csak annyiban helyes, hogy a közönségnek növeli a bizalmát az, hogy tudja, hogy a pénzügyminiszter rendelkezé­sére e'bben a^ szűkebb munkában is igazán olyan férfiak állanak, akikben az ország is tel­jes mértékben (megbízhatik. (Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök: De a felelősség nincs megosztva!) Megosztott felelősség nincs és nem: lehet, mert ez az 1848 : III. t-e. alapelvével ellenkezik. Be is fejezem szavaimat, mélyen t. Felső­ház! Mindössze csak még egy személyi vonat­kozást legyen szabad megemlítenem. En gróf Károlyi Gyulát a legmelegebben köszöntöm, üdvözlőin őt ebben az új minőségében és az Eg áldását kérem működésére, (Élénk éljenzés és taps. — Gróf Hadik János: Nagyméltóságú Elnök úr, személyes kérdésben kérek szót, félreértett szavaim megmagyarázása céljából!) Elnök: Méltóztassék! 1931. évi augusztus hó 28-án, pénteken. Gróf Hadik János: Mélyen t. Felsőház! Csak röviden akarok válaszolni Szterényi ő excellenciájának, akinek az az aggálya az én aggályommal szemben, amelyet kifejezésre jut­tattam' abban a határozati javaslatban, 'ame­lyet a Felsőház is elfogadott és amelyet a Bethlen-kormány is magáévá tett, hogy én nem hangsúlyoztam külön, hogy az a triumvirátus, amely most fogja az ügyeket irányítani a pénzügyminisztériumban, alkotmányjogilag nem felelős. Ezt jól tudjuk és felesleges Szte­rényi ő excellenciájának itt hangsúlyozni azt, hogy a pénzügyminisztérium vezetésével meg­bízott miniszter elnök úr viseli a felelősséget. Ö excellenciája maga mondta, hogy sok alkot­mányjogi sérelem történt. E tekintetben azon­ban a múltban nem hallottam ő excellenciájá­nak tiltakozását. Annyira én is ismerem legalább a magyar alkotmányt, mint Szterényi ő excellenciája és így lehetetlen az, hogy én a felelősség meg­osztásáról beszéltem volna. Sem Teleszky ő ex­cellenciája, <sem a másik két úr nem felelős azért, ami történik; csak annyiban felelős, mégpedig a pénzügyminiszter felé, hogy jó tanácsokat adjanak. De ha a tanácsokat a mi­niszter elfogadja, akkor a mi alkotmányunk értelmében a teendő intézkedésekért egyedül a pénzügyminiszter felelős, miután pedig ez­időszerint a miniszterelnök úr vállalta a pénzügyminiszteri tárcát, nem is lehet kétség a tekintetben, hogy ő felelős s az én szavaimba mást egyáltalában nem is lehet belemagya­rázni. {Báró Szterényi József: En nem is ma­gyarázok bele mást, csak kinn ne magyarázza­nak!) Annál engem jobban ismernek. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a tanácskozást be­rekesztettnek nyilvánítom. A miniszterelnök úr ő excellenciája kíván szólás jogával élni. Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök: Nagy­méltóságú Elnök Ur! Igen t. Felsőház! (Hall­juk! Halljuk!) Hadik ő excellenciájának egy megjegyzésére óhajtok csak kitérni. Ö excel­lenciája ágy állította be a Felsőház előtt a helyzetet, mintha Mayer János igen t. bará­tom a miniszteri tárcáért quasi tülekedett volna, vagy azt próbálta volna magának ki­erőszakolni. Kötelességemnek tartom itt a Felsőház előtt kijelenteni, ;hogy Mayer János ő excellenciája a földinívelésügyi tárcát nem akarta tovább vállalni és hogy tárcanélküli miniszteri minőségben az új kabinetben helyet foglaljon, ezt is csak a legnagyobb rábeszé­léssel voltam képes tőle én kicsikarni. (Éljen­zés.) Ez a tárcanélküli miniszterség nem ő rajta múlt és ezért nem ő felelős, ezért méltóztassa­nak kizárólag engem felelőssé tenni. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök: Kíván még valaki felszólalni 1 ? (Nem!) Ha senki sem kíván szólni, a tanács­kozást berekesztettnek nyilvánítom s felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszterelnök úr nyilatkozatát tudomásul venni? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felső­ház a miniszterelnök úr nyilatkozatát tudomá­sul veszi. A magam részéről az új kormányt üdvöz­löm s a haza javát szolgáló törekvéseihez tel­jes sikert kívánok. (Éljenzés.) A kormány kinevezésére vonatkozó okira­tok bemutatása megtörténvén, áttérünk napi­rendünk következő pontjára.

Next

/
Thumbnails
Contents