Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-5

46 Àz országgyűlés felsőházának 5. üléi Súlyos a vállalkozás azért is, mert az előző kormány által sok vonatkozásban elhibázott gazdasági és pénzügyi politikának romjait kell eltakarítania és teljesen újból kezdeni az építést, de talán sokkal nehezebb viszonyok között, mint amilyenek közt annakidején az előző kormány volt. Természetesen első a pénzügyi kérdések rendbehozása és az államháztartás egyensúlyának lehető helyreállítása. Ebben a tekintetben a miniszterelnök úr ő excellenciája itt kifejtette rövid vonásokban, hogy a takarékosság elmélete az, amelynek alapján irányítani kívánja a pénzügyek vezetését. A takarékosságnak ki kell hatnia az államháztartásra, ki kell hatnia a közületekre, de ki kell hatnia az egész magánéletre is. (Ügy van! Ügy van!) Le kell csökkentenünk mindannyiunk életstandardját és ennek a takarékosságnak ki kell hatni mindenkire, különben nem tudunk olyan helyzetet teremteni, amely ia biztos gyógyulás csíráját magában viseli. Ha saját erőnkből leszünk képesek az állam háztartását és az egyes egyedek háztartását is annyira, amennyire rendibehozni, úgy ez kifelé a bizalom nagymérvű fokozását jelentheti, ha a külföld látja, hogy erőnk teljes megfeszítésével, szinte görnyedve hajtjuk fejeinket igába, hogy ennek a szerencsétlen országnak a szekerét a kátyúból kihúzzuk. A pénzügyekkel kapcsolatosan természetesen elsősorban a mezőgazdaság súlyos problémájának megoldása lép előtérbe. Mint ő excellenciája jelezte, itt nemcsak a világválság, hanem szerencsétlenségünkre egy súlyos és jóformán mesterséges eszközökkel ki nem egyensúlyozható mezőgazdasági krízis dühöng az országban, amely a rossz termés következtében állott elő, úgyhogy az a termelési ág, amely ennek az országnak súlypontját képezi, ma a teljesítőképesség legszélsőbb határára érkezett, újabb megterhelést abszolúte nem bír el, mert hiszen a régi súly alatt is úgy görnyed, hogy minden pillanatban az összeomlás fenyegeti. (Ügy van! jobbfelől.) Ezt azért vagyok bátor ilyen, talán kissé sötét színben beállítani, mert az élet ezt mutatja és mert Budapesten nem látják a helyzetet annyira, amint azt kint az életben tapasztaljuk. Az adóknak bizonyos mértékű emelése is tervbe van véve, ugyan nem

1 tudom még, hogy melyek lesznek azok az adók, de mindenesetre óvást kell emelnem az ellen, hogy a föld újabb terheket viseljen, mert hiszen a régieket sem tudja fizetni, amit legjobban bizonyítanak az óriási adóhátralékok. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, hogy a háborút követő időben az utóbbi tizenegy évben lelkiismeretesebben, több odaadással egyetlen gazdasági ág nem dolgozott, mint a mezőgazdaság, (Ügy van! Ügy van!) pedig a háború terheinek 80 százalékát ő viseli. (Ügy van! Ügy van!) Itt van elsősorban a mezőgazdasági termények értékesítésének teljesen rendezetlen állapota. Itt állunk a termés után következő hónapban és alig volt forgalom, mert a kereskedelem nem volt képes a szükséges anyagiakat megszerezni a gabona megvételére és pedig azért nem, mert annak az elhelyezési lehetősége sem volt biztosítva, a mellett rendelkezésére sem állott az a pénz. Azonkívül azt sem tudta a kereskedelem, mennyi ideig lesz kénytelen hitelezni azokat az összegeket, amelyek a termés továbbadására, értékesítésére és elszállítására szükségesek. A miniszterelnök úr ő excellenciája megnyugtatólag mutatott rá az élelmezési kérdés fontosságára. Nem köthetem eléggé szívére a 1931. évi augusztus hó 28-án, péntekért. kormány minden egyes tagjának, hogy ezzel a kérdéssel a legbehatóbban és a legsürgősebben méltóztassék foglalkozni, mert hiszen két hónap választ el minket a tél kezdetétől és attól az időponttól, amikor a legveszedelmesebb kirobbanások ideje következhetik be, midőn élelem hiányában tengődik a lakosság nagy része, de nemcsak az emberi táplálkozásra, hanem az állatok takarmányozására szükséges készletek megszerzése sincs biztosítva. Azoknak az aránytalanságoknak kiegyenlítése, amelyek az egyes országrészek között vannak a jobb termés és a teljesen aszályos termés között, vasúti tarifális kedvezménnyel érhető el úgy, hogy a belső forgalomban bizonyos könnyítések tétessenek. Az élelmicikkeknek és mindenféle más anyagoknak, a tüzifaszükségletnek biztosítására már most minden egyes községben szükség volna egy bizonyos kataszter felállítására, hogy teljesen tájékozva legyenek a hatóságok azokról az intézkedésekről, amelyeket rövidesen foganatosítani kell. Nagy összefogásra van szükség úgy a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, mint pedig pénzintézeteink részéről,^ hogy teljes megértéssel, kölcsönös összefogással egymást támogatva, egymást megértve segítsük a kormányt legjobb szándékainak keresztülvitelében. Mindenki adja magából a legjobbat, mindenki tartsa kötelességének, hogy szakértelmével álljon rendelkezésre, amennyiben arra felszólíttatik, viszont a mélyen t. kormánytól el kell várnom azt, hogy egyetlen minisztérium sem.! fog diktatórikus^ hatalommal intézkedni bizonyos gazdasági kérdésekben, hanem mindenkor az illető érdekképviseleteknek vagy szakférfiaknak bevonásával teszi meg intézkedéseit, mert csak így szűrődhetik ki egészséges, józan intézkedés, amely csak üdvös hatással lehet a gazdasági életre. Ezek után abban a reményben, hogy a miniszterelnök úr ő excellenciájának várakozása be fog válni és még képes lesz azt a súlyos feladatot, amelyet ő hazafiságánál fogva elvállalt, teljesíteni, tisztelettel üdvözlöm az ő vállalkozását. (Általános éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik gróf Széchenyi Aladár ő méltósága. Gróf Széchenyi Aladár: Nagyméltóságú Elnök Ur! Igen t. Felsőház! Az előttem szólott t. barátom, gróf Somssich László elmondotta azokat, amiket én is el akartam mondani. Miután ismétlésekbe nem akarok bocsátkozni, ennek következtében tisztelettel elállók a szótól. Különben üdvözlöm gróf Károlyi Gyulát, mint újonnan kinevezett miniszterelnököt. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik báró Szterényi József ő excellenciája. Báró Szterényi József: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy az új kormány bemutatkozását, programmját néhány szóval kísérjem. De mielőtt magát gróf Károlyi Gyula ő excellenciáját, mint • új miniszterelnököt üdvözölném^ hálátlanságnak ' tartanám a nemzet részéről s a törvényhozás Felsőháza részéről, ha meg nem emlékezném gróf Bethlen Istvánról, (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps.) ha meg nem emlékezném arról a 11 éves nehéz munkásságról, (Ügy van! Ügy van!) arról a küzdelemről, ebben az utóbbi században szinte példátlan küzdelemről, amelyet gróf Bethlen István (Hosszantartó éljenzés.) Magyarország helyreállítása, Magyarország belső és külső gazda| sági viszonyainak konszolidálása érdekében ki-