Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.
Ülésnapok - 1931-5
Âz országgyűlés felsőházának 5. ülésé a nagyon hibáztatott cikkemben, amikor diktatúráról írtam, — amit múltkor voltam bátor megismételni — azt mondottam, hogy a szegénységet és nyomort diktatúrával nem lehet leverni. (Ügy van! a jobboldalon.) Tehát nem diktátori intézkedéseikkel, nem erőszakkal kell a köznyugalmat elérni, hanem éppen azzal, amit most örömömre a 'miniszterelnök úr kijelentett: hogy a nyugtalanító okokat eltávolítjuk. A bajbajutott kisgazdák megmentésének kérdése sokkal fontosabb a kisgazdatársadalom jövőjére nézve, mint az* hogy kap-e Mayer János miniszteri állást, aki ha minisztersége részére még hatáskört is akarna kiverekedni, megbolygatná... (Mayer János kisgazdaminiszter: Nem verekedtem érte! Megnyugtatom excellenciádat!) De nem is fog? (Zaj. — Mayer János kisgazdaminiszter: Nem verekedtem senkivel!) Képletesen mondtam a verekedést. En a magam részéről a legsúlyosabb hibának tartanám és fel sem tételezem a miniszterelnök úrról, hogy belemenjen abba, hogy Magyarországon, egy agrár államban, ahol a földmívelésügyi tárca vezetése egyike a legfontosabb feladatoknak, a hatásköröket megosszák, pártpolitikai vagy más kicsinyes szempontokból. (Mozgás.) Vagy bízik a kormány abban, akit földmívelésügyi miniszterré kineveztetett, vagy nem. Ha bízik benne, akkor tegyék lehetővé, hogy egységes földmívelésügyi politikát csinálhasson és ne Jegyen befolyásolva semmiféle irányban. (Ügy van! a jobboldalon.) Különben azt is megjegyzem, hogy a kisgazdatábor Magyarországon nem úgy gondolkozik, mint azok az urak, akik Mayer miniszterségét kierőszakolták és akik majdnem megakadályozták az új kabinet alakítását, mert ezek azt gondolták, hogy az ország nem lesz megmentve, ha Mayer ő excellenciája nem lesz a kabinetben. (Mozgás. — Felkiáltások, a baloldalon és a középen: Éljen Mayer! — Szőke Gyula: Nem érdemli ezt meg Mayer! — Mayer János kisgazdaminiszter: Nagyon ízléstelen! — Zaj.) Azt bízza rám! Kikérem magamnak! Az ön működése volt ízléstelen! (Mayer János kisgazdaminiszter: En kérem ki magamnak! — Elénk, taps és felkiáltások a baloldalon és a középen: Éljen Mayer!) T. Felsőház! Már szólottam a munkanélküliség kérdéséről. Még egy igen fontos alkotmányjogig kérdéssel akarok foglalkozni. A felhatalmazási törvény tárgyalása alkalmával egy határozati javaslatot nyújtottam be, amelyet a Felsőház egyhangúlag elfogadott és amely határozati javaslat át lett küldve a Képviselőháznak, kérve, hogy országos határozattá emeltessék. Birtuk gróf Bethlen Istvánnak azt az igéretét, hogy a legközelebbi képviselőházi tárgyalás alkalmával, amikor módja lesz ; egyáltalán azt letárgy altatni, a Felsőház határozata országos határozattá emeltetik. Ez nem történt meg. Akkor nem történhetett meg technikai okokból s nagy (meglepetésemre és megdöbbenésemre nem történt meg most sem, pedig erről lehetett volna gondoskodni. Az igazságügyminiszter úr, aki szintén hozzájárult a határozathoz, nem gondoskodott arról, hogy a kötelezettség, amelyet Bethlen István vállalt, Ibeváltassék. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Annakidején!) Mi az az annakidején? (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Mihelyt a házszabályok lehetővé teszik!) Az igazságügyminiszter úrnak nem sürgős! (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Mihelyt a házszabályok lehetővé teszik!) Ez az alkotni, évi augusztus hó 28-án, pénteken. 45 mányjogi kérdés nem sürgős az igazságügyminiszter úrnak. Ez is érdekes jelenség. (Egy hang a középen: Éljen Zsitvay! — Éljenzés a középen.) Mit jelent az «annakidején?» (Zsitvay 'JLíbor igazságügyminiszter: Amikor a házszabályok lehetővé teszik! Alkotmányellenesen nem tárgyalhatjuk!) A pénzügyi bizottság öszszeülhetett volna, hiszen a bizottságok összeülhetnek még a parlament elnapoltsága idején is, és megtehette volna rövid jelentését — nem hiszem, hogy akadt volna a Képviselőházban egyetlen képviselő, aki ezt nem akarná. — A Képviselőháznak igenis, módja lett volna a házszabályok értelmében ezt a határozati javaslatot országos határozattá emelni. En kérdem gróf Károlyi Gyula ő excelleneiáját, hogy van-e ennek valami titkos akadálya, (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Nincs!) olyan akadálya, amely nem engedi, hogy ez a határozati javaslat országos határozattá emeltessék (Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök: Semmi akadálya!) és ha igen, hajlandó-e a miniszterelnök úr arra, hogy ezt az akadályt elgördítse és lehetővé tegye, hogy úgy a Felsőház akarata, mint gróf Bethlen István miniszterelnök úr ígérete tényleg beváltassék? (Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök: Semmi akadálya nincsen! Ma a Képviselőházban eziránt nyilatkoztam!) Ez nem az, amit az igazságügyminiszter úr mondott! (Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök: Eddig nem lehetett!) Igaz, hogy a mai ülésen a Képviselőháznak a miniszterelnök úr ő excellenciája kijelentette, hogy ő szintén magáévá teszi ezt a határozati javaslatot, de most arról van szó, hogy a Felsőháznak ez a határozata végre országos határozattá emeltessék, mert ezzel lesz megmagyarázva, mi volt akkor a kormánynak és a törvényhozásnak igazi intenciója, szemben a szöveg bizonytalanságával. T. Felsőház! Végzem felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon súlyos válságban van, az ország és kikerülhetetlenül szükségesek szigorú rendelkezések. De ne tévessze szem elől a kormány, mily nagy nemzeti érdek kívánja, hogy a válságot a kisexisztenciák lehető kímélésével oldja meg. Elnök: Szólásra következik gróf Somssich László ő excellenciája. Gróf Somssich László: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen t. Felsőház! Azt hiszem, ritka kormányférfiú és államférfiú vette át oly súlyos viszonyok között egy ország vezetését, mint aminő vállalkozással gróf Károlyi Gyula, a Jelenlegi kormány feje jelent meg előttünk. (Éljenzés.) Adná Isten, hogy az ő rendkívül nyilt, közismerten puritán és becsületes karakterét, az ő egész egyéniségét át tudná sugároztatni, át tudná szuggerálni az egész kormányzatra, a kormány minden egyes tagjára, de az összes hatóságokra is, s azt hiszem, akkor megnyugvással vehetjük az ő megjelenését Magyarország miniszterelnöki székében. (Ügy van! Ügy van!) A véletlen hozza magával azt, hogy Európa egyik nagy birodalmának miniszterelnöke és államférfia a közelmúlt napokban, hasonló súlyos szituációból kifolyóan kénytelen volt leszámolni esetleg egész jövő politikai szereplésével, csak azért, mert szíve, lelkiismerete és hazafisága sugallatára hallgatva, olyan kormány élére állt, amely koaliciós alapon létesült és amellyel esetleg párthívei körében a népszerűségét el fogja veszíteni, ö benne azonban a hazafiság és kötelességérzet erősebb volt, és ez vitte őt erre a polcra. .
