Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-5

44 Az országgyűlés felsőházának 5. ülése 1931. évi augusztus hó 28-án, pénteken. az a kijelentése, ihogy a munkaalkalmakat csökkenteni kell. A szociális kérdést máskép sikeresen megoldani nem lehet és csak úgy lehet elkerülni a munkanélküli segélyt, — ami szerintem célra nem vezető, mindig tannak tartottam — ha a munkáskezeknek munkaalkalmakat biztosítunk. Ha a munkásnak munkaalkalma van, ha kereshet, ha családiának megszerezheti a mindennapi kenyeret, akkor nem fog lázongani, akkor nem lesz elégedetlen, akkor nem fog a bolsevizmus karjaiba sietni. Ez a legfontosaibbb kérdések egyike. En már évek óta mindig vártam, hogy a kormány e tekintetben gyökeres intézkedéseket fog tenni, de mondhatnám, alig történt valami. Semmieset re sem fogták meg ezt a kérdést helyesen és nem vitték keresztül, hivatkozva állandóan a pénzügyi nehézségekre. Minél későbben kezdünk hozzá, annál nehezebb lesz ezt a kérdést megoldani, mert hiszen amint az ország financial romlanak, úgy természetesen mindig sokkal nehezebb megfelelő munkaalkalmakról gondoskodni. Természetes, hogy ezeknek a munkáknak, amelyek éppen a munkanélküliség megszüntetésére szolgálnák, olyanoknak kell lenniök. amelyek tényleg produktivek, ahol a beruházások tényleg megfelelően jövedelmeznek is és megfelelően biztosítják az ország gazdasági fejlődését, mert ha egyes vállalkozók kedvéért munkalkalmákat biztosítunk és állami támogatásban részesítünk, ez nem általános, nem országos érdek. En már abban az időben, tizenegy évvel ezelőtt, is tiltakoztam az olvan »adózás ellen, ainely a gazdasági teliesítőképességen túlmegy és amely többé már nem súlyos adórendszer, hanem adórablás. Annak bizonyítására, hogy a föld népének mai teherviselőképessége mennyire leromlott, c=*ak egy példát ragadok ki hiteles adataimlból. Battonya községben, ahol 45 középbirtokom, nésrv műmalom és négy pénzintézet van, 25 630 holdon közel 14.000 főnyi lakosság gazdálkodik. Ez év augusztus közepéig mindössze 12.000 pengő adó folyt be a község pénztárába. Amikor ilyen jelenséget látunk, amikor az ország nagy részében — nem akarom azt mondani, hogy az egész országban, de nagy részében — hasonló állapotok vannak, akkor hiába gondolnak adóemelésekre, nem fogunk tudni financiális eredményt elérni; mert iha eddig nem tudták az adókat fizetni, akkor most, amikor katasztrofális termés volt az országban, hiába számítunk arra, hogy majd a jövőben azért, mert szigorú rendszabályok lesznek, az adók be is folynak. A magam részéről már régóta hangoztattam, hogy az adópolitikai kérdésnél és minden pénzügyi intézkedésnél elsősorban a szociális szempontokra kell figyelemmel lenni. A szociális szempontok figyelembevétele nélkül semmiféle ilyen szigorú intézkedést nem lehet tenni, mert hiába szanáltunk, hiába fogunk papiron kihozni nagyszerű eredményeket, ha ezek azzal járnak, hogy a szociális viszonyokat még súlyosabbá teszik, mint amilyenek eddig voltak, akkor az ilyen intézkedések végzetesek lehetnek. A magam részéről állandóan kijelentettem és ma is kijelentem, hogv ,a szanálásnál, a szigorú rendszabályok bevezetésénél, elsősorban a szociális szempontokat kell figyelembe venni és a kisexisztenci ákat, amelyek, sajnos, már amúgy is pusztulófélben vannak, újabb terhekkel nem lehet megterhelni, hanem ezeken ellenkezőleg segíteni kell. Ez vág gróf Károlyi Gyula miniszterelnök úrnak azzal a kijelentésével, amit mai beszédében is hangsúlyozott, hogy a kisembereket túlzottan megterhelni nem akarja, sőt azokon segíteni akar. Ezt a kijelentését nagy Örömmel veszem tudomásul. A kormány a közalkalmazottak fizetésredukciójáról még nem adott ki hivatalos kommünikét, de hallunk különféle megoldásokról. Én a magam részéről kijelentem, hogy ennek a redukciónak lineáris módon való vég hezvitele ellen a leghatározottabban állást foglalok, mert ez antiszociális volna és veszedelmet rejtene magában. Látjuk erre nézve a példát Angliában, ahol az a kormány, amelyben benn vannak a munkáspártnak, a konzervatívoknak és a liberálisoknak vezérei, méltányolva a szociális szempontot, nem a lineáris, hanem fokozatos leszállítást választotta. Itt még tovább mennék és a családi pótlék mellett különbséget kellene tenni a családos és nemcsaládos tisztviselők között. (Helyeslés.) Ma már az a napi pohár tej és az a kis ruha, amelyre szükség van a családban, • bizonytalanná válik egy olyan tisztviselőnél, akinek több gyermeke van. Nagyon kérném tehát a kormányt, méltóztassék ezt a szempontot iis figyelembe venni a tisztviselői fizetés red akció megállapításánál. Takarékossági szempontok nem érinthetik nézetem szerint azt az akciót, amely megindult az önhibájukon kívül bajba jutott kisgazdák ^megmentésére. Körülbelül 17.000 beadvánv érkezett a Földteherrendezési Országos Bizottsághoz, amelyben kérik vagyonuk megmentését. Ezek között cirka 10 000 olyan eset van, ahol ugyanannyi exisztencia volna mentesíthető attól, hogy birtokát elveszítse. Ivády föl dmívelés ügyi miniszter úr ismeri azt az előterjesztést, amelyet a Földbirtokrendező Bizottságnál benyújtottam hetekkel ezelőtt, amely szerint 12 millió pengő készpénz elegendő r volna ahhoz, hogy az akció komoly eredményekkel járjon és egyelőre 5000 kisbirtok elkótyavetyélését, dobrakerülését el tudiuk kerülni. Bizonyos vagyok benne, hogy Ivády ő nagyméltósága, akinek működése elé a magam részéről a legnagyobb bizalommal nézek, (Éljenzés.) ezt magáévá fogja tenni. Szükséges^ hogy a miniszterelnök úr gondoskodjék arról, hogy ez a pénz a gazdatársadalom megmentésének céljaira igenis rendelkezésre is álljon. Ha nem sikerül ezt az akciót megoldani, akkor, mint már múltkori beszédemben említettem, mindenki azt fogja mondani, hogy ez az akció a múlt kormánynak csak egy blöffje, választási kortesfogása volt. Tudjuk nagyon jól, hogy mennyire húzódott ezeknek a kérdéseknek megoldása. Tavaly szeptemberben jelent meg az összkormánynak az a rendelete, — sajnos, nem

1 hoztam el, fel tudnám azt a passzust olvasni — amelyben^ kilátásba helyezi, hogy a bajba jutott kisgazdákon segíteni fognak, hogv az a bizonyos bizottság még meg is fogja vásárolni ^azokat a birtokokat, amelyek olyan kisgazdákéi, akik önhibájukon kívül jutottak bajba. Hetekig, hónapokig, majdnem

1 egy évig nem történt semmi, csak folytonos készülődések, rendeletek készítése, faragása, petíciók a miniszterhez, azután pár hét múlva az ő válasza, amely megint nyitva hagyta ezt a kérdést. A tényleges szanálást mindeddig megkezdeni nem lehetett. Nagyon kérem Károlyi ő exeellenciáját, hogy vegye ezt a kérdést, a gazdaszanálási akciót nagyon komolyan, mert ez vág azzal, amit ő itt hangoztatott és aminek szintén nagyon Örültem, hogy tudniillik nem rendőri, policiális intézkedésekkel akarja a rendet fenntartani és a megelégedést elérni. Annak idején