Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-5

Az országgyűlés felsőházának 5. ülése 1931. évi augusztus hó 28-án, pénteken. 48 rülni fog az országot ebből a momentán nehéz helyzetből rövid időn belül kivezetni és olyan helyzetet teremteni, amelyben azután a kormánynak — lehetőleg utódomnak — az a kellemesebb és könnyebb feladata lesz, hogy ezeket a most szükségesekké vált szigorú és majdnem kegyetlen intézkedéseket mentől gyorsabb tempóban fokozatosan megint leépíthesse. (Éljenzés.) Kérem a t. Felsőháznak nem bizalmát, hanem egyelőre a bizalomnak előlegezéséi (Hoszszantartó élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik gróf Hadik János ő excellenciája. Gróf Hadik János: Nagyméltóságú Elnök Ür! T. Felsőház! Szükségesnek tartom, hogy a kormány bemutatkozása alkalmával rövid, objektív bírálatot mondjak Károlyi Gyula miniszterelnök úr programma áról. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanekkor ezzel kapcsolatosan iaz országot érdeklő néhány kérdést akarok érinteni. Mindaz, amit a miniszterelnök úr úgy a Képviselőházban, andnt itt programmjában elmondott, bizonyítéka annak, hogy komoly, hazafias elszántsággal és a legnagyobb becsületességgel fog igyekezni az országon segíteni és programma át keresztülvinni. (Ügy van! Ügy van!) Kérdés .az, vájjon fog-e sikerülni neki szándékát tényleg megvalósítani; nem azért, mintha azt hinném, hogy az ő tételei utópisztikusak és azokat nem lehet megvalósítani, de nem fognak-e^ elébe olyan akadályok gördíttetni, amelyek" azután lehetetlenné teszik intenciói megvalósítását. A magam részéről a miniszterelnök úrnak a bizalmat előlegezem, (Élénk helyeslés.) mert akik őt régóta ismerik, azok tudják, hogy milyen határozott, milyen puritán jellemű, (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés.) akaratát keresztülvivő és minden tekintetben igazat mondó férfiú. (Elénk éljenzés és taps.) Remélem, hogy sikerülni fog-neki a politikai élet erkölcsi integritását helyreállítani és a legszigorúbb inkompatibilitási rendszert csakugyan érvényesíteni, .ami az országra nézve nagyon fontos, (Ügy van! jobb felől.) mert ott, ahol az erkölcsök nem uralkodnak, semmi kilátás nincs arra, hogy az ország boldogulhasson. (Ügy van! bal felől.) Szándékainak komolyságát az is mutatja, hogy az eddigi rendszerrel szakítva, nem Ígérget. Azok az Ígéretek, amelyek a múltban sokszor elhangzottak és azután nem váltattak valóra, nagyon sok csalódást idéztek elő. Meg kell azonban állapítanom azt, hogy megnyugvást nem fog kelteni a miniszterelnök úrnak az a kijelentése, hogy az ő kormányzása nem jelent rendszerváltozást. Az ország igenis rendszerváltozást követel. Ha a miniszterelnök úr ezt a kijelentést csak azért tette, hogy megnyugtassa az eddigi koimány támogató pártokat, hogy az ő pozíciójuk változatlan fog maradni és hogy az ő pártjukból kijelölt férfiak fogják továbbra is vezetni az országot, ezzel nem sokat törődöm és nem foglalkozom. De ha ez azt jelentené, hogy csakugyan semmiféle irányban nem lesz rendszerváltozás, úgy ezt nagyon súlyos dolognak tartanám, hiszen éppen a miniszterelnök úr, aki — amint előbib mondottam — mindig őszinteséggel szokott nyilatkozni, ha. meggondolja ezt a kérdést, látni fogja, hogy még a nyilvánosság előtt is igenis, be kell val-, lania, hogy rendszerváltozásnak be* kell következnie. (Gróf Széchenyi Aladár: Ügy van!) A felhatalmazási törvény tárgyalása alkalmával felsoroltam mindazokat a hibákat, amelyeket a magam részéről konstatáltam az előbbi kormány pénzügyi politikájában és rámutattam azokra a sorozatos hibákra és mulasztásokra, amelyek, mint az események mutatták, :a válság közvetlen felidézői voltak. Az ország megnyugtatására alkalmas lesz az a körülmény, hogy a pénzügyi politikát most egy hármas — nem is tudom bizottságnak nevezzem-e — «triumvirátus» fogja irányítani. Ismerve azoknak a férfiaknak tudását, képzettségét és komoly munkaképességét, bízom abban, hogy ők szakítva az eddigi pénzügyi politikával, igenis mindent el fognak követni, hogy az országot a mai nagy bajból kisegítsék, Remélem, hogy szakítani fognak az őszinteségnek hiányával, a kapkodó és tervszerűtlen intézkedésekkel, a való tények elhallgatásával és a törvényhozás határozott mellőzésében rejlő politikával, mely az előző pénzügyi kormány ténykedéseit jellemezte. A gyógyulás folyamatát mindenesetre akadályozná, ha az új pénzügyi politikát inauguráló férfiak leplezni akarnák a múlt politika hibáit, különösen akkor, amikor olyasvalamit akarnának leplezni, ahol a bajok feltárása azért szükséges, hogy csakugyan lehessen azokon a bajokon segíteni. A kibontakozás érdekében nyíltan bevallom, engem nagyon megnyugtat, hogy a volt pénzügyminiszter úr (Élénk éljenzés a középen.) székéből eltávozott. (Éljenzés.) Eltávozott! (Derültség.) Wekerle Sándor volt pénzügyminiszter úr őexcellenciája közvetlen elődjétől, Bud Jánostól 80 millió felesleggel, 52 millió forgótőkével, jelentékeny összegű régi államadóssági kötvényekben fekvő tartalékkal vette át a pénzügyminiszteri tárcát. Ez 1928 végén történt. Ezenfelül, aminek valutáris szempontból van nagy jelentősége, érintetlenül vette át elődjétől a 36 millió dollárt kitevő úgynevezett gyufakölcsönt. Ezekből az adatokból nyilvánvaló, hogyha Wekerle pénzügyminiszter úr elődjének pénzügyi politikáját követte volna, akkor, ha nem is maradtunk volna mentek a világválság hatásaitól, (Felkiáltások a középen: Éljen Wekerle!) de mindenesetre sokkal kisebb krízisen kellett volna átesnünk. öva intem azokat, akik most a pénzügyi politikát irányítani fogják, hogy olyan operációt végezzenek az ország testén, amely operáció után szokott az a közlés 'megjelenni: az operáció sikerült, de a beteg elpusztult. Helyeslem azt, amit gróf Károlyi Gyula mondott, hogy a súlyos terheknek kirovásánál mindig ügyelni kell bizonyos határok betartására és mindenekelőtt arra kell ügyelni, hogy az adóalanyokat ne tegyük tönkre, és általában a szociális helyzetet el ne mérgesítsük, hisz eléggé súlyos. Elsősorban a nép széles rétegeinek, a kisexiisztenciáknak megsegítéséről kell gondoskodni (Ügy van! a jobboldalon.) és nem arról, hogy újabb terheket rójunk rájuk. {Ügy van! a jobboldalon.) Annakidején, még 1920-ban, tehát tizenegy évvel ezelőtt a Közgazdasági Társaság egyik tanácskozásával kapcsolatosan kifejtettem azt a véleményemet, hogy az ország bajban lévén, az adókat, sajnos, a lehető legmagasabb fokra kell emelni, de ennek megvan a maga határa. Azon a határon túl menni, amely határon túl az adóalanyokat tönkretesszük, a gazdasági életet megbénítjuk, semmi körülmények közt nem szabad. (Üg

y van! a jobboldalon.) Hogy még egy kérdést említsek, ami szintén kapcsolatos a takarékosság kérdésével, nagyon lehangolt engem a miniszterelnök úrnak