Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-5

42 Aft országgyűlés felsőházának 5. ülése eszközei; szükség esetén kötelessége is ezeket alkalmazni, de én a közrend fenntartását nem erre óhajtom bazírozni, mert ezt mindig csak ultima ratiónak tekintem. (Ügy van! Ügy van!) Az elégületlenség valódi okait kell a lehetőség szerint kiküszöbölni. (Helyeslés.) Ne legyen ok arra, hogy hatalmi eszközökhöz kelljen fordulni. (Altalános helyeslés.) Arról, hogy ez lesz a kormány törekvése, merem biztosítani a t. Felsőházat és merem remélni azt is, hogy azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a legsürgősebben tenni fogunk, a valóban nagy nélkülözést és az elégületlenségnek legfőbb égető pontjait sikerülni fog eltávolítani. Nagy és igen fontos feladata a kormánynak az, hogy az exportot fejlessze. Sajnos, jelen pénzügyi viszonyaink az exportfejlesztési lehetőségeket f

is csökkentik, nehezítik, de azért ezek a lehetőségek fennállanak és reméljük, hogy yalutáris helyzetünket exportunk fejlesztése és importunk csökkentése által laslacskán meg tudjuk erősíteni. T. Felsőház! Belpolitikai egyéb 'téren Programm ot nem vagyok hajlandó most adni. Ezekkel a kérdésekkel a kormány eddig nemi foglalkozott és a közel jövőben fizikai lehetetlenség is lesz egyéb égető gazdasági és pénzügyi intézkedések és kérdések mellett más kérdéssel is foglalkozni. Kénytelen vagyok azonban röviden kitérni a kormány külpolitikájára és külpolitikai helyzetünkre, (Halljuk! Halljuk!) T. Felsőház! Külpolitikánkat hosszú időn keresztül _ Bethlen István gróf irányította, (Elénk éljenzés.) hosszú éveken keresztül t. barátomnak, a mostani külügyminiszter úrnak közreműködésével. (Elénk, éljenzés.) Rövid pár hónapig nekem jutott az a feladat, hogy Bethlen István grófot külpolitikai irányításában csekély erőmmel szolgáljam. Az én nézetem az, — és azért is vállalkoztam pár hónappal ezelőtt a külügyminisztérium ügyeinek átvételére, mert az volt a meggyőződésem — hogy az a politikai irány és az a politikai tevékenység, amelyet gróf Bethlen István követett, az egyedüli helyes út volt Magyarország számára. (Ügy van! Ügy van!) Nem sok évvel ezelőtt Magyarország, ez a megcsonkított, jóformán minden létfeltételétől megfosztott kis ország még teljes elszigeteltségben volt, mint egy börtönben. Az előző kormánynak sikerült Olaszország barátságát megnyerni és ezt a börtönajtót kinyitni. (Elénk éljenzés.) Természetes, hogy ezért Olaszországnak mi hálával tartozunk és őszinte barátsággal vagyunk iránta. Ez a barátság azóta is folyton csak erősödött és fokozódott és meg vagyok róla győződve, hogy a jövőben sem fogja semmi ezt az olaszmagyar barátságot megingatni. (Elénk helyeslés.) Ez az olasz-magyar barátság azonban anynyira békés irányzatú, annyira nem agresszív és offenzív célú és természetű más országokkal szemben, hogy nemcsak nem gátolta, hanem — merem állítani — inkább elősegítette azt, hogy más országokkal is fokozatosan mindig jobb és barátságosabb viszonyba tudtunk jutni. Régi jó barátságos viszonyunk Németországgal eddig minden körülmények között zavartalanul fennállott és semmi sem látszik valószínűvé tenni azt, hogy fenn ne álljon a jövőben is. Még nem sok évvel ezelőtt — nem' is éveket kellene mondanom — Franciaországgal való viszonyunk bizonyos ridegség jellegét viselte magán. A legnagyobb örömömre szolgál konstatálni azt, hogy az utóbbi időkben Franciaországhoz való viszonyunk fokról-fokra javult 1931. évi augusztus hó 28-án, pénteken. és azt merem mondani, hogy mostan igazán őszinte, barátságos. (Elénk éljenzés.) Franciaországnak irányunkban való ez a barátságos jóindulata legutóbb is bizonyságot nyert annak a kölcsönnek jegyzése folytán, amelyre Magyarország pénzügyeinek nagy szüksége volt és amely kölcsönnek legnagyobb részét a francia tőke jegyezte, minden politikai feltétel és ellenszolgálatás megkívánása nélkül. (Elénk éljenzés.) Angliával, az Amerikai Egyesült Államokkal való viszonyunk mindig jó volt, ott teljes megértésre találtunk. Törökországgal, Lengyelországgal barátságos viszonyban vagyunk. Közvetlen szomszédunkkal, Ausztriával csak nemrég kötöttünk 'barátsági szerződést és gazdasági kapcsolatainkat szorosabbra fűztük. Általában gazdasági téren meglehetősen előre tudtunk haladni különböző szerződéseinkkel. Kész szerződéseink vannak Németországgal, Olaszországgal, Ausztriával, Romániával, Jugoszláviával. Éppen most értesültem, hogy a tárgyalás alatt lévő francia-magyar kereskedelmi szerződés is rendbejött. Azt hiszem, nagyon rövid idő alatt Csehszlovákiával is létrejön gazdasági szerződésünk. Ha ezek a sokféle gazdasági szerződések momentán nem

1 is mutatják azt a kedvező gazdasági hatást, amelyet normális körülmények között már most is mutatnának, ez az általános gazdasági nehézségeknek és a valutáris nehézségeknek^ folyománya. De hogy ezek fokozatosan feltétlenül exportunk nagymérvű fokozását és^ ezáltal valutáris helyzetünk lényeges megerősödését fogják jelenteni, ezt, azt hiszem

1

, nagyobb optimizmus nélkül is ^merhetem mondani. Egyéb szomszédainkkal, melyekkel politikai szempontból erős ellentétek forogtak fenn és állanak fenn ma is, érintkezési viszonyunk mindig megértőbbé válik, gazdasági tekintetben kapcsolataink mindig erősödnek.^ Azokról a politikai különbségekről és ellentétekről, amelyek fennállanak, és amelyeknek megváltoztatását és kiküszöbölését óhajtjuk, annyira köztudomású már az egész világon, hogy részünkről nem kívánjuk ezeknek erőszakos^ elhamarkodott lépéssel való keresztülvitelét, hanem keressük ezeknek a kérdéseknek megegyezésen, kölcsönös megértésen alapuló rendezését, hogy merem remélni, hogy belátható időn belül ilyenmódon rá r fogunk térni és szomszédaink is rá fognak térni arra az útra, hogy ezek a kérdések közöttünk békés megegyezéssel, megértéssel rendeztessenek és ezáltal olyan atmoszféra jöhessen létre, amely lehetővé

t teszi a valóban tartós, benső érzelmekre alapított békés szomszédi, baráti viszony létesülését. T. Felsőház! Beismerem, hogy az én most előadott programmom' nem részletes és nem mindenre kiterjedő, de bármennyire részletes és mindenre kiterjedő volna is, természetesen akkor sem vehetnék ezt másnak, mint a kormány szándékának. Az a kérdés, mennyire lesz képes a kormány cselekedeteivel helytállni ezek mellett és érvényt szerezni szándékainak. Hogy cselekedeteinek eredménye valóban az lesz-e, amit óhajt, amit kíván, r hogy minden r intézkedésünk a kívánt eredménnyel fog-e járni, ezt ma csak egy próféta tudná megmondani. En a t. Felsőház előtt mást nem mondhatok, mint azt, hogy a kormány egész akaratával, teljes erejével rajta lesz, hogy ezeket a nehéz feladatokat úgy oldja meg, hogy lehetőleg kímélje az ország lakosságát és különösen azt a réteget, amely a kímélésre leginkább rá van szorulva. (Helyeslés.) Bízom benne, hogy vállvetett erővel mégis csak sike-