Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-21

406 Az országgyűlés felsőházának 21. ulé hogy például a társadalombiztosító intézeti hátralék ma már nem akadálya a közszállításokban való részvételnek, ha az illető kötelezi magát arra, hogy amennyiben a vállalkozást elnyeri, 25%-ot átenged a hátralék törlesztésére. Méltóztatott felhozni egy konkrét panaszt; erre feleletem csak az, hogy amennyiben ez ellen a rendelkezés ellen bárhol is vétettek volna, nagyon kérem ő excellenciáját, legyen kegyes az errevonatkozó panaszt hozzám juttatni, (Gróf Hadik János: Nagyon szívesen!) mert én igen gyorsan és igen erélyesen szoktam az ilyen ügyekben intézkedni. (Helyeslés.) Megszűnt az úgynevezett generál-vállalkozás gyűlölt intézménye, amikor egy vállalkozó szedte le a vállalkozás minden hasznát és ezentúl iparnemenként, vagy iparcsoportonként adjuk ki a munkát. A szállítási megbízhatósági igazolvány megszerzése is sokkal könnyebb. A honvédelmi minisztérium ruhasziükségletének 50%-át, cipőszükségleíének f 40%-át a kisipar ikapja. Az én tárcám keretében a postásegyenruhákat 100%-ban kisiparosok készítik. Nagyjában ez a helyzet a vasutasegyenruhákra nézve is és én hajlandó vagyok elmenni ezen a téren a legszélső határig, ameddig csak lehet, de természetesen itt is van bizonyos korlát, amelyen túlhaladni nem szabad, mert hiszen a konfekciós munkákkal nagyipari vállalatok is foglalkoznak és ha minden munkát a kisipar kap meg, akkor a nagyiparban alkalmazott munkások ezrei maradnak kenyér nélkül. Én ezért egy miniszteri bizottságot szerveztem, amelynek feladata a kielégítő megoldást az érdekeltek teljes megnyugtatására megtalálni és ebben az irányban elém javaslatot terjeszteni. Ami mármost az iparosok tekintetében történt egyéb intézkedéseket illeti, f most szavazták meg a Képviselőház bizottságai a szabadalmi törvény reformját. Ez annyit jelent, hogy az ú. n. kényszerengedélyezési eljárás elve fog meghonosolni nálunk, vagyis ha valamely külföldi szabadalomtulajdonos három éven belül Magyarországon nem rendelkezik be szabadalmának gyártására, akkor bármely magyar állampolgár, aki ezirányban annakidején jelentkezett, átveheti ennek a szabadalomnak gyártását. Ez kétségtelenül javára fog válni nagyiparunknak és különösen a rádióipar és a hangosfilmipar — amelyek tekintetében büszkén mondhatom, hogy vezető helyen állunk Európában — várja ennek a törvénynek életbeléptetését. Én tudom, mélyen t. Felsőház, hogy még sok mindent kellene mondanom, de nem akarom az apró kérdések és részletek ismertetésével a Felsőház türelmét tovább igénybe venni, csupán az iparosok számára exisztenciális jelentőségű problémákat akartam érinteni. A helyzet tagadhatatlanul nagyon súlyos. Ezt titkolni nem is lehet, hiszen a csődök, a kényszeregyességek, a zárt bolt- és üzletredőnyök eléggé mutatják a válságot. Azt azonban mégis kérem, hogy ne méltóztassanak mindig készpénznek venni, ha arról hallunk beszélni, hogy ezrével adják vissza az iparigazolványokat. Az ipar- és a kereskedelem egy fluktuáló gazdasági individualitásokat kitermelő foglalkozás. Minden időben voltak olyanok, akik visszaadták az igazolványokat (Gróf Hadik János: De nem ilyen mértékben!) — mindjárt leszek bátor rámutatni, hogy milyen mértékben — és voltak ismét, akik iparigazolványt váltottak. Pl. a folyó 1932. év első négy hónapjában — újabb adatokat nem tudtam besze1932. évi június hó 25-én, szombaton. rezni — visszaadtak 2281 iparigazolványt, de kiváltottak 3097-et, ebből tehát méltóztatnak látni, hogy ezen a téren még mindig aktívum mutatkozik, úgy hogy bármilyen súlyos is a helyzet, maga az, hogy az iparigazoiványok nagyobb számát visszaadják, nem [jelenti a helyzet katasztrofális kialakulását. Ami mármost az ipari munkásság kérdését illeti, ebben a tekintetben is történtek intézkedések. Biztosítottunk munkaalkalmakat. Az év elején 4,700.000 pengős megrendelést juttattunk a magániparnak motor, motorpótló gyümölesszállító- és hűtőkocsik, tehát olyan cikkek készítésére, amelyeknek a magyar mezőgazdaság is hasznát fogja látni és hogy ezt milyen helyesen cselekedtük, mutatja az, hogy most Olaszországba 1600—1700 darab marhát szállítottunk leölt állapotban és ha nem volna megfelelő számú hűtőkocsink, miután az üzletet egy hónap alatt kell perfektuálnunk, nem volnánk abban a helyzetben, hogy ezt az igen szépen sikerült akciót lebonyolítsuk. A munkanélküliség leküzdésére rendelte el a kormány a Boráros-téri ihíd megépítését, amelyért szintén sok támadás érte. Ezzel legalább 600—700, vagy talán 800 munkásnak is évek során át biztosítottunk kenyeret. (Ügy van! Ügy van!) Hogy az alapépítmény munkálatait, a pariti munkálatokat még nem kezdettük el, és itt Hültl ő méltóságának felelek — annak egyszerűen az a magyarázata, hogy a költségelosztás szempontjából három évre tervezett munkálatokat négy évre vagyunk kénytelenek széthúzni és így ezekre a munkálatokra, amelyeket a mérnöki kar foglalkoztatása tekintetében is méltóztattak sürgetni, csak a jövő év folyamán kerülhet sorEgyébként a mérnöki 'kar foglalkoztatásáról más irányiban is gondoskodtam és fogok gondoskodni .Az óbudai híd tervezési munkálatainak megkezdésénél, hogy jelentékeny számú magyar mérnök fog a legközelebbi napokban, azt hiszem, július 1-étől kezdve, foglalkozást találni. A Borárostéri híd építését azért lehetett előbb megkezdeni, mert annak részlettervei már megvoltak, a fedezet kérdése sem okozott nehézségeit. Mert ne méltóztassanak esetleg annak a beállításnak hitelt adni, amely ugyan nem itt hangzott el, hogy a kormánynak okosabb és sürgősebb dolga is lehetett volna, minhogy itt Budapesten egy hidat építsen. A dolog nem így áll. Ennek a hídnak fedezetéről^ gondoskodik az a törvény, amely a híd építését elrendelte, a székesfőváros ingatlanátrulházási illetéknek felemelésével. (Ugy van! Ügy van!) Nem úgy áll tehát a kérdés, hogy e helyett mást, hanem vagy ezt, vagy semmit. (Ügy van! Ügy van!) Es bocsánatot kerek,

w méltóztatnak visszaemlékezni, hogy a tél előtt milyen szorongással néztünk a téli munkátlanság elé. Ezt az alternatívát tehát nem lehetett másként eldönteni, mint ahogyan azt a kormány tette, én legalább nem tudtam volna a felelősséget vállalni. A kereskedelem tekintetében is történt egy és más, ha már meg kell vallanom — és azt hiszem, hogy ebben a tekintetben igazat méltóztatnak nekem adni — a kereskedelem az, melynek a helyzete legkevésbbé függ az itthoni tényezőktől. A kereskedelmet elsősorban a világgazdasági tényezők irányítják. Kétségtelen, hogy itt a szabadkereskedelem helyett — hiszen a kereskedelem éltető eleme a szabadság — szemben állunk áru- és devizaforgalmi koria tozásokkal, szemben állunk egy hitel- és bizalmi