Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-21

Az országgyűlés felsőházának 21. ülése 1932. évi június hó 25-én, szombaton. 407 válsággal, úgy, hogy gyökeres és tartós orvoslást itt valóban csak a világgazdasági helyzet megjavulása hozhat. De mégis történt valami a kereskedők érdekéhen. A klíring-rendszer meghonosítása szabadabb mozgásit biztosított, de az igazság érdekében rá kell, hogy mutassak arra, hogy ez a rendszer nem valami ideális do^ log, ha nincs összekötve a kiválogatás, fontosság szerinti megjelölés jogával. Mert így mi történhet? Az történhetik, hogy a magyar fold aranyértékű termékei, a gabona és az állat kimennek a külföldre kozmetikumokért, piperecikkekért, és más másodrangú, vagy éppenséggel teljesen nélkülözhető cikkekért. Az az irány az, amely felé nekünk a klíring-rendszer terén, nézetem szerint, haladni kell, hogy ezeknek a visszásságoknak elkerülését biztosíthassuk. ;

De tettünk egyebet is. A textilfázis kiszélesítése ugyancsak a kereskedelem érdekeit szolgálta és megcsináltuk! az aktív, de önhibájukon kívül immohillá vált kereskedőknek anyagi zavarból való kimentésére a hitelezők és adósok bizoittságát, megcsináltuk a kedvezőtlen fizetési feltóteleket enyhítő kondiéi óegyeztető bizottságokat, amely egyelőre ugyancsak a textilsaakmában működik, de példaadó és remélhetőleg a többi ágakra is vonzó hatást gyakorló sikerrel. A kiskereskedelmi hitelakciót, amennyire a pénzügyi helyzet engedte, kiterjesztettük az ország egész területére. Igyekezett a kormány teljes szabadságot biztosítani a maga jogos funkciókörén belül a kereskedelemnek és az árrombolásoknak!, amelyek abból származtak, hogy a magán- vagy kényszeregyezségbe került kereskedők áruraktárai értékesítésénél meg nem engedhető módon jártak el, erélyes rendelkezéssel véget vetett. Történt azonban valmai tárcám keretében, sőt mondhatnám több dolog történt a mezőgazdaság javára is, mert én őszintén megvallom, hogy a gazdasági életet egy egyetemes organizmusnak tekintem, amelyet nem lehet tárcák szerint elszabdalni. Lehetetlenségnek tartom azt, hogy egy miniszter a saját tárcája szemüvegen keresztül tudja nézni az ország egész közgazdasági életét. (Ügy van! Ügy van!) és nem lehet egyoldalú ipari protekcionizmust vagy merkantilpolitikát folytatni, ha az ország fundamentumát alkotó mezőgazdaság érdekeit elhanyagoljuk. (Élénk helyeslés és taps.) Azt hiszem, joggal mondhatom ezt, mert hiszen vannak a Felsőház mélyen t. tagjai közül többen, • akik tanúságot tehetnek arról, hogy ha mezőgazdasági kérdésekiben hozzám, jöttek, akár tarifa- akár pedig egyéb kérdések tekintetében, a legnagyobb készséggel honoráltam a kívánságukat, aminthogy arra mindjárt bátor leszek rámutatni. A mezőgazdaság; érdekében történt az, hogy megszüntettük ia Helyiérdekű Vasutak különállását és ezzel 'megszüntettük az úgynevezett tört tarifákat. Ez annyit jelent, hogy egyes viszony] átokban 30^0%-kai olcsóbban szállítanak, mint eddia: s a 10%-os építési pótdíj, amelyet eddig a Helyiérdekű Vasutaknak kellett fizetni, ezentúl elesik. Most július 1-ével a Duna-Száva-Adria Vasutat is állami kezelésbe vesszük, amelynek sokirányú fontosságáról nem akarok bővebben beszélni. Ez az előny még fokozottabb mértékben fog érvényesülni. A mezőgazidaság főbb terményeit alacsonyabb tarifaosztályba soroztuk és a tarifákat leszállítottuk. Ez a leszállítás a gabonánál például 20%, a toljásnál 15%, s a hazai faszállításnál 30%.-os kledvezményt jelent, az élő állat szállítását pedig nagyobb távolságra lényegesen csökkentett tarifával végezzük. A friss hús. a leölt állat, a zöldségszállítás és a lisztszállitás tekintetében is 11—49%-ig terjedő kedvezményt adtunk. Az exportcikkek számára pedig újabb 15%-os tarifaleszállítást adtunk, úgyhogy „ha összegezem számszerint azoknak a kedvezményének értékét, amelyeket az Államvasút a mezőgazdaságnak tarifakedvezmények révén ad, ez évi 17 millió pengőre becsülhető. Természetes, hogy ezzel megdől az a vád is, mintha az Államvasút volna az oka a budapesti piac drágaságának. A kannatej szállítása például 50 kilométer távolságra literenként 0-8 fillér, az üres kanna visszaszállítását is számításba véve l-l fillér, a békében 1-7 fillér volt, tehát 60%-kai drágább. A hízott sertés, átlagban 170 kilogrammot számítva, 200 kilométer távolságról szállítva Budapestre, 7 P 14 fillérbe került, tehát kilogrammonként négy és egy néhány tized fillér. Igaz, hogy a 7 pengő 14 fillérhez még hozzájön Budapesten a forgalmi adó, a fogyasztási adó, a szúródíj, a vágódíj, a hajtódíj, a bélyegzési díj, a szálláspénz, a vásárpénztári illeték, (Derültség.) Budapest székesfőváros közreműködési illetéke és egy sereg egész más tétel, amelyek 24 pengő 80 fillért tesznek ki, tehát több mint háromszorosát a vasúti szállítás költségeinek.^ Ezért az Államvasutat igazán nem lehet felelőssé tenni Ez a helyzet a szarvasmarhák tekintetében is. Történt azután egyéb is az Államvasutaknál a nagyközönség és a mezőgazdaság érdekében és a személyforgalom tekintetében is. A 33%-os kedvezményt nyújtó hétvégig úgynevezett weekend-jegyek érvényét az egész esztendőre kiterjesztettem. Az éves félbérletjegyek intézményét rendszeresítettem. A 70%os kedvezményt jelentő munkás hetijegyek érvényét az ipari munkásokra is kiterjesztettem. Az 50%-os kedvezményt a mezőgazdasági munkások már ötös csoportokban is megkapják, nem úgy mint eddig, tizes csoportokban. A sport és kirándulóvonat ok^ viteldíját 50%-kai mérsékeltem, a cserkészek és a turisták 33%-os, ha pedig négyes csoportokban — eddig 10 volt a minimum — mennék és 100 km.-nél nagyobb távolságra, akkor 50%-os kedvezményt kapnak. A nagyobb ipari, kereskedelmi és közigazgatási gócpontokban pedig rendszeresítettük a 33%-os kedvezményt nyújtó menettérti jegyeket, aminek főleg a hetivásárok forgalmában van jelentősége. Én magam nem egyszer voltam tanuja annak, hogy a föld szegény népe 30—40 kim. távolságról gyalog ment be a hetivásárra és meg kell vallanom, hogy némelykor nálam is jelentkeznek emberek, akik Miskolcról, Komáromból vagy Győrből gyolag jönnek Budapestre kihallgatásra. Természetesen az embernek ilyenkor tenni kell valamit még a legszigorúbb takarékosság mellett is. (Ügy van! tfgy van!) Végül pedig meghonosítottuk a 75%-os kedvezményt nyújtó filléres gyorsvonat intézményét. Ez az intézmény egyrészről azt a célt szolgálta, hogy az elpetyhüdt gazdasági élet vérkeringésébe egy kis frissebb életerőt tudjon önteni, (Helyeslés.) másrészről pedig azt, hogy megismertessük egymással az ország különbözői vidékeit és egy kissé, hogy úgymondjam, a pénzt is forgalomba hozzuk, mert én egyre-másra kapom a köszönő leveleket az ezen vonatok célpontját alkotó városok polgármestereitől, hogy ezek a kirándulók ott jelentékeny összegeket hagynak a vendéglőkben, a szórakozóhelyeken és úgyszólván nem győzöm kielégíteni az igényeket. Az első nyolc hét alatt több mint 80.000 ember vette igénybe ezt