Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-21

Az országgyűlés felsőházának 21. ülése ponti igazgatást 3100 ember látja el az igazgatóságnál és az üzletvezetőségeknél, Ausztriában 3800, Jugoszláviában ugyancsak 3800, Csehszlovákiában pedig majdnem 7000. Magában a központi igazgatóságban 900 ember van foglalkoztatva, akik ma 23 osztályban dolgoznak. Régebben 78 ilyen osztály volt. Méltóztatnak látni, hogy mégis történt itt egészséges racionalizálás és ez folytatódni is fog. Személyzetredukeió is volt természetesen és elbocsátottunk vagy 3000 tisztviselőt, de nekem különösen a többszöri igazgatás és ugyanazon tagozódásnak megismétlődése az üzletigazgatóságoknál, kissé túlkomplikáltnak, túlméretezettnek tetszik és ebben a tekintetben magam dolgoztam ki egy kis tervezetet, amelyet, amint a parlamenti elfoglaltság megszűnése megengedi, életbe is szándékozom léptetni. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ezen a téren is meg fog történni minden és megtörtént eddig is minden, ami lehetséges. Az osztálymérnökségek és műhelyek számát például egyharmaddal csökkentettük. Már most igaz, hogy valahányszor egy ilyen csökkentéshez nyúl az ember, a helyi érdekeltségek és a^ magánérdekeltségek mindig felszisszennek és fáj a szive az embernek, hogy ezek elől a kérdések elől el kell zárkózni nemcsak személyi szempontból, hanem tárgyi okokból is, mert hiszen a legtöbb redukció stagnálást vagy éppen visszafejlődést jelent bizonyos esetekben. Ami már most a vasúti személyzet ügyét illeti, Szigeti János felsőházi tag úr az imént igen figyelemreméltó kívánságokat volt szíves előterjeszteni. Én ezekre a kívánságokra a törvényhozás másik házában igen részletes felvilágosítást adtam. Méltóztassék megengedni, hogy megnyugtatásul kijelentsem azt, hogy a vasutasok ügyét nemcsak hivatali kötelességemnél fogva, hanem magas közérdekből is felkarolom, merte hiszen a vasúti személyzet egészen különleges elbánást érdemlő személyzet, (Ügy van! Úgy van!) amelyre komoly időben ki sem lehet mondani, hogy milyen nagy szükség van. Én, aki magam is az ország egyik legnagyobb vasutas kerületének, Szolnoknak vagyok képviselője és szülöttje is, úgyszólván gyermekkorom óta ismerem a vasúti szolgálat fontosságát, tehát nemcsak hivatali kötelességgel, hanem emberséges szívvel is nézem a vasutasság kívánságait, s amit lehet, a legszívesebben teszek meg mindig érdekükben. (Élénk helyeslés és taps.) Elhangzottak itt olyan megjegyzések is, amelyeknek az volt a tartalmuk, hogy a beszédlek ideje már lejárt, cselekedetekre van szükség. Méltóztassanak megengedni, hogy én ezekre a felszólalásokra válaszolva, egy egész rövid regisztrálását nyújtsam annak a szerény tevékenységnek, amely az én tárcám keretében az alatt a 10 hónap alatt végbement, amióta ezen a helyen vagyok. Mindenekelőtt az iparosok kérdéséről kívánok szólni, ami gróf Hadik János ő exceillenciájának külön is szívügye, s akiknek érdekében ő igazán nagy buzgósággal és nagy sikerrel dolgozik, ami teljesen érthetővé teszi az ő rendkívüli népszerűségét az ipari társadalom körében. A kisiparosokra nézve megalkottuk a most már becikkelyezett 1932 : XVIII. törvénycikket, amely a kény szertársulást kötelezővé tette, az ipartestületek feladatkörét pontosan meghatározza és igen fontos lehetőségekkel kibővíti, s megalkotja az országos szervezetet^ amely az iparosság egyetemes érdekeinek képviseletére és szolgálatára van hivatva. 932. évi június hó 25-én, szombaton. 405 Ennek a törvénynek végrehajtási utasítása már készen van és bármikor meg is jelenhetik, — és itt Körmendy Mátyás felsőMzi tag úrnak felelek, — azonban maguk az érdekeltségek kérték, hogy egy hónapi határidőt adjak még, hogy a tervezetet áttanulmányozhassák. Végre azon ritka esetek egyikével állunk tehát szemben, amikor a minisztérium gyorsabban dolgozott, mint ahogyan azt a közvélemény kívánta. Az ipartestületi székházak hitelköltségeire fel van véve egy bizonyos összeg a költségvetésbe abból a célból, hogy a terhes kamat 2%-át az állam átvállalhassa. Erre szükség volt azért, mert még a boldogabb időkben egyes önzetlen iparosok a maguk vagyonával állottak jót az ipartestületi székházépítések költségeiért és most nem tudván kötelezettségeiknek eleget tenni, őket a tönikremenés, az ipartestületi intézményt pedig a dliszkreditálás veszélye fenyegette. Ezért vállalta a kormány a 2%-os kamatdifferencia viselését. (Helyeslés.) Sajnos, — és itt gróf Hadik János ő excellenciája egyik megjegyzésére reflektálok — én a különböző ipari érdekeltségeket és társulásokat nem tudom olyan mértékben segélyezni, mint ahogyan magam is szeretném. Ennek két akadálya van. Az egyik a pénzügyi fedezet hiánya, a másik pedig az, — és itt nem a kézműivestestületre célzok, hanem általánosságban •mondom ezt —, hogy a mi egész társadalmunkban valóságos betegség az, hogy rendkívül sok organizáció létesül sokszor személyes hiúságból, sokszor sértődöttségből, — hiszen nekem igazán elég dolgom van a különböző érdekképviseletek közt felmerülő viszályok kiegyenlítése közben tapasztalatokat szerezni, tehát tapasztalásból beszéLhetek és ismétlem, ez nem a gróf Hadik ő excellenciája vezetése alatt álló egyesületre vonatkozik —, és éppen ezeknek az érdekképviseleteknek nagy száma következtében nincs módiunkban mindenkinek segítséget nyújtani. Ezért én azt szeretném, ha ezek az egyesületek egy közös egyesülési alapot találnának, mert féltékenykedéseikkel, torzsalkodásaikkal, ahelyett, hogy a közös célt szolgálnák, ( ma veszélyeztetik azt a célt és az erők egyesítése helyett az erők szétforgácsolódását idézik elő. (Igaz! Ügy van!) Visszatérek arra, hogy mi történt a kisipar érdekében? Az iparfelügyelőket szorosan a kisipar szolgálatába is állítottam, hogy ezáltal is elősegítsem és lehetővé tegyem a kisipar számára a lépéstartást szakmájuk haladásával. Az állami iparoktatási intézet külön tanfolyamai nemcsak a mester- és legényképzést szolgálják, hanem gépeiket és elektromos áramukat is kötelesek önköltségi áron a kisiparosok rendelkezésére bocsátani. Elkészült a vásárjogi törvény, elkészült a házaló- és vándoripart szabályozó törvény, amelyek mind az őszi ülésszakban leendő letárgyalásuk és ezt követő törvényerőre emelkedésük után a kisiparosok javát fogják szolgálni. Ezenkívül a kisiparosok jövő generációjának alaposabb kiképzése érdekében szabályoztam a tanonctartást, aminek terén tűrhetetlen állapotok voltak. A budapesti kéményseprő-iparűzők számát is felemeltem hússzal, minthogy megengedhetetlennek tartom, hogy 30—40 esztendei segédkedés után juthassan egy kéményseprőlegény önálló exisztenciához. A mai időkben bármilyen kicsinyesnek látszik is ez, mégis párszáz ember exisztenciáját jelenti. A közszállítások kérdése terén is történt egy és más, mint azt gróf Hadik ő excelíenciája igen objektíven el is méltóztatott ismerni, 64*