Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-21

4Öi Az országgyűlés felsőházának 21. ülése 1932, évi június hó 25-én, szombaton. vasúti tarifáknak az alkalmazásával is, végül . pedig szükség esetén a kartell bíróság útján az ipari jogosítvány, vagy a hatósági igazolvány elvételével is emberségesebb elbánásra kényszeríteni, sőt végső esetben a kartellbíróságnál kereset útján kérni az illető kertellek megszüntetését. Éppen a mai lapokban volt olvasható, mint első fecske, egy nagyon igazságos és erélyes kartellbírósági ítélet, amelynek ezen a téren igen messzemenő precedens-, vagy praejudicium jellege lesz. Meg kell állapítanom, hogy a kartelltörvénynek puszta fennállása már eddig is jó hatást gyakorolt. Ahányszor csak panasz érkezett a kartellbírósághoz, már magának a panasznak megvizsgálása is elegendő volt arra, hogy a panasz orvosoltassék és szeretném remélni, hogy a jövőben is el lehet intézni a viszályokat ilyen békés úton. Ha azonban ez nem történhetik meg, akkor bátor vagyok biztosítani a mélyen t. Felsőházat, hogy a kormánynak, igenis, lesz ereje és lesz hatalma, hogy a törvény szigorának érvényt szerezzen. Ha egy pillanatig is azt érezném, hogy ehhez nincs erőnk és nincs hatalmunk, akkor méltatlannak tartanám magamat erre a helyre, amelyet betölteni szerencsém van. (Helyeslés.) Kissé változatos, kaleidoszkópszerű, vagy mozaikszerű, a beszédem, azonban ez abból következik, hogy a felszólalások is a közgazdasági élet legkülönbözőbb ágait és szakmáit érintették. Szóba került a közüzemek kérdése. Ami a közüzemek kérdését illeti, álláspontomat már többször igen világosan kifejezésre juttattam. Minden olyan állami üzemet, amely indokolatlan és amely egyenlőtlen feltételek mellett folytatott versenyt támaszt az amúgy is szomorú helyzetben lévő magánvállalatoknak, meg kell szüntetni. Ismétlem azonban, hogy ott, ahol magasabbrendiű állami érdekek forognak fenn, mint ő királyi Fensége tegnap igen helyesen mutatott rá: pl. a diósgyőri gyárral kapcsolatban, ezt az elvet érvényesíteni nem tudom. Más esetekben természetesen; érvényesülni fog a kormánynak ez a szándéka, de mindig két fenntartással. Az egyik a szociális szempont, hogy tudniillik az üzemek megszüntetése által feleslegessé vált alkalmazottak kenyerüktől meg ne fosztassanak (Helyeslés.), a másik szempont pedig, hogy az ezekben az üzemekben rejlő, az ezekben az üzemekben fekvő, sokszor igen jelentékeny állami vagyon — mint ő fensége is igen bölcsen méltóztatott megjegyezni — el ne kótyavetyéltessék. Hogy a munka nem folyik elég gyors tempóban — azt hiszem — ez a bírálat talán nem volt egészen igazságos. (Ügy van! Ügy van!) A törvény két esztendei határidőt ad ezeknek a felesleges üzemeknek a megszüntetésére. Jelenthetem a mélyen t. Felsőháznak, hogy bár még egy esztendő sem telt el, az üzemek vizsgálata teljesen befejezést nyert és én igen rövid időn belül abban a helyzetben leszek, tehát jóval a kétesztendei terminus lejárta előtt, hogy ebben a tekintetben a parlament elé jelentést terjesszek. A munka nem valami könynyű, mert méltóztassék azt venni, hogy 350 ilyen üzemről van szó, 167 állami és 183 egyéb közületi üzemről, amelyek közül 105 állami és 98 magánközületi üzem megszüntetését kívánták. Úgyhogy hét ilyen bizottságot kellett alakítanom az én üzemeim megvizsgálására', a belügyminiszter úr pedig hasonló eréllyel dolgozott a municipiumok és egyéb hatósági közületek közüzemeinek megvizsgálása tekintetében. Ami most a közüzemek között különösen az állami vasgyár kérdését illeti, az állami vasgyárra nézve a helyzet az, hogy hivatalosan két részből áll- Az egyik a budapesti, a másik pedig a diósgyőri vasgyár. A diósgyőri vasgyár megszüntetése, ismétlem, ezidőszerint szóba sem jöhet. Egyébként a budapesti üzem, sajnos, az utóbbi években igen súlyos deficittel dolgozik. Éppen azért, amikor én a minisztérium vezetését átvettem, rögtön tárgyalásokat kezdtem az egyik budapesti hasonló irányú vállalattal, amelynek háta mögött az amerikai General Electric Comp. áll. Ezek a tárgyalások már igen kielégítő eredménnyel végződtek volna, sajnos azonban, közbejött a gazdasági válság, a Stillhalte, a transzfermoratórium, stb-, úgy, hogy ennek következtében ez a terv ezidőszerint nem sikerülhetett. Egyébként azonban, hogy az állami vasgyárak kérdését teljesen méltóztassék látni, meg kell mondanom azt, hogy ha a kormány arra határozná el magát, hogy ma megcsinálja a likvidálást, az 11—12 millió pengős összegnek a költségvetésbe évenkint való beleillesztését jelentené, mert hiszen a nyugdíj terheket és az adósságok kamatait fizetni kellene egyébként is, s hacsak a budapesti üzemet szüntetné meg, az is legalább ötmillió pengő költségvetési fedezetet kívánna évenkint, azonfelül pedig az egész üzemben 160 millió pengő értékű állami vagyon fekszik, és én nem vehetem lelkiismeretemre, hogy mindezt most nevetséges áron értékesítsem s ebben a tekintetben — azt hiszem — a mélyen t. felsőházi tag urak közül a legtöbben osztják nézetemet. (Helyeslés.) Méltóztassanak azonfelül figyelembe venni azt is, hogy az állami gépgyár sok olyan igen fontos cikket állít elő, amelyeket Magyarországon más gyár egyáltalában nem gyárt. Csak a lokomotívgyártást említem meg. Egyetlen egy lokomotivgyárunk ez» és mondhatom, hogy Európának egyik legtökéletesebben, legszebben berendezett gyára. (Ügy van! Úgy van!) Méltóztassanak elképzelni, micsoda súlyos következménye lehetne adott esetekben annak, ha mi lokomotívok tekintetében a külföldre volnánk szorulva. (Úgy van! Úgy van!) Hozzáteszem még azt, hogy ez a. gépgyár az, amelynek a — mondhatnám — világszerte is elismert és becsült magyar mérnöki kar gyakorlati kiképzésében igen fontos szerepe volt, ez a gépgyár az, amely önzetlenül karolja fel a találmányok és kísérletek ügyét. Hogy pedig nincsen egészen állami rezón nélkül az, hogy ilyen közüzemek az állam kezében vannak, azt mutatja például Németország példája, ahol ott vannak a steinachi vasművek, azonkívül pedig még hét nagy bánya és kohómű, azonkívül ott van a kiéli és schiebaui hajóépítö-gyár, amelyekben mind állami érdekeltség van. Csehországnak van öt vasműve és talán 8 bányaművé állami tulajdonban. Áttérve már most a következő kérdésekre, az Államvasutak szervezetét, azt hiszem, Szterényi József báró ő excellenciája részesítette abban a bírálatban, hogy bonyolult, nehézkes esnem egészen megfelelő. Ebben a tekintetben először egy tekintélyes argumentumra hivatkozom. Pár évvel ezelőtt — nem olyan régen — itt volt a svájci szövetségi vasutak igazgatója, dr. Schraffl, aki világszerte ismert szaktekintély vasúti ügyekben. Ö jelentésében Államvasútunk vezetését mint igen célszerűt jellemezte. I Egyébként úgy áll a dolog, hogy ma a köz-