Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-21

Az országgyűlés felsőházának él. ülése tuszminiszter úr ő excellenciája ezzel az elha­tározással megvalósítja ezt a kívánságunkat. A kultuszminiszter úr ő excellenciája rámuta­tott arra, hogy a gyakorlati oktatásra kí­vánja a fősúlyt helyezni. Erre sarkalta őt az egységes magyar gyorsírásnak a gyakorlatban elért példátlan eredménye. A kultuszminiszter úr kijelentette azt, hogy erre vonatkozólag törvényjavaslatot készíttetett és azt még a nyári szünet előtt be fogja terjeszteni, hogy már az ősszel az iskolákban ezek az intézkedé­sek meg legyenek valósítva, mert a magyar közélet most a racionalizálás küszöbén a gyors­írás kötelező tanításának, a gyorsírás ismere­tének és tudásának óriási hasznát fogja látni. (Huszár Károly: Meg volt már! Kár volt eltö­rölni!) Egyúttal vagyok bátor a kultuszminiszter úr ő excellenciájának szíves figyelmébe aján­lani, hogy a Gyorsírástanítókat Vizsgáló Bi­zottság eddig csak Budapesten működött. Sze­geden a polgári iskolai tanárképző intézetben eddig tanították a gyorsírást, a jövő évi költ­ségvetésben azonban törölték az erre vonatkozó tételt. (Huszár Károly: Ez a legnagyobb hiba!) Ez szerintem olyan minimális költség, hogy a gyorsírás tanításának megszüntetése egy ilyen fontos intézménynél, mint amilyen a polgári iskolai tanárképző-intézet, e miatt szinte el sem lehet képzelhető. Arra kérem a kultuszmi­niszter úr ő nagyméltóságát, hogy ezt a cse­kély összeget állítsa be és tegye lehetővé vala­hogyan, hogy a polgári iskolai tanárképző­intézetnél Szegeden a gyorsírást az idén is ta­níthassák. (Huszár Károly: Helyes!) De kérnem kell a kultuszminiszter urat arra is, hogy a gyorsírástanítókat vizsgáló bizott­ság újjászervezésével adjon módot arra, hogy Szegeden is működjék az Alföldre vonatko­zóan egy ilyen bizottság, és minthogy ez kü­lön pénzbe nem kerül, szervezze ezt meg minél előbb és pedig azért, mert Szegeden úgy a pol­gári iskolai tanárjelöltek, mint a középiskolai tanárjelöltek minden tárgyból vizsgázhatnak, nem képzelhető el tehát, hogy a gyorsírástaní­tói vizsga letétele végett nagy költséggel Bu­dapestre legyenek kénytelenk felutazni a jelöl­tek és ezt a vizsgát külön Budapesten legyenek kénytelenek letenni. Méltóztassék tehát ezt a vizsgáló-bizottságot Szegedre és körzetére vo­natkozólag is megszervezni, mert ez külön költ­séggel nem jár, s erre feltétlenül szükség van. A vidéken erős fellendülés volt észlelhető az elmúlt öt esztendő alatt a gyorsírás terjesztése terén, amióta a minisztertanácsi rendelet köte­lezővé tette az egységes magyar gyorsírás ta­nítását. Träger Ernő kormánybiztos úr ő mél­tóságának óriási érdeme van ebben a fellendü­lésben. (Huszár Károly: Ügy van!) Avatottabb és hivatottabb emberre nem is lehetett volna bízni ezt a fontos missziót, mint Träger Ernő kormánybiztos úrra. Csak Szeged körzetéből említek fel adato­kat. A szakiskolák, amelyek igen áldásos mun­kásságot fejtenek ki, a következő városokban terjesztik azóta szép sikerrel a gyorsírást és képezik ki tanítványaikat az irodai gyorsírói képesítés megszerzésére: Szeged, Makó, Hód­mezővásárhely, Szentes, Orosháza, Békéscsaba, Gyula, Szolnok, Kiskunfélegyháza, Nagykőrös, Csongrád, Kiskunhalas. A múlt években még Budapesten kívül csak néhány vidéki centrum­ban tevékenykedtek ilyen szakiskolák, de Bá­lint Antal tanár és dr. Nősz Gyula parlamenti gyorsíró dicséretes munkássága s Träger Ernő kormánybiztos úr tevékenysége és fáradhatat­193%. évi június hó £5-én, szombaton. 401 lan munkássága ma már általánossá teszi eze­ket az iskolákat. Ezért kívánatos lenne az is, ha a vidéki tagok számát az Irodai Gyorsíró­kat Vizsgáló Bizottságban az eddigi 6 helyett 12-re emelné fel a kultuszminiszter úr, és pe­dig a kormánybiztos úr ő méltósága előter­jesztése alapján. Figyelmébe ajánlom a kultuszminiszter úr­' nak és a kormánynak azt is, hogy a miniszter­tanács 1929. évi december 6-iki határozata len­dítette fel erősebben a gyorsírást, amely a köz­hivatalok képesítési kellékévé tette a gyors­írást. Ennek áldásos hatása az újonan alkal­mazott munkaerőknél még nem észlelhető, mert sok helyen teljesen figyelmen kívül hagyatott ez a követelmény. Kérem tehát olyan kormány­rendelet kibocsátását, amely ennek a legszigo­rúbban szem előtt tartását kötelezővé tegye, mert különben a kormánynak a gyorsírással szemben megnyilvánított nagyszerű elhatáro­zása teljesen eredménytelen marad, sőt lassan­ként elsenyved. (Huszár Károly: Úgy van!) A bíróságok ügyvitelében különösen áldásos a gyorsírás gyakorlati alkalmazásának keresztül­vitele, mert a bírák munkarendjének javaré­szét, a jogkereső közönség és az ügyvédi kar idejének tekintélyes hányadát meg lehetne ta­karítani ezzel, mert hihetetlenül hosszadalma­san és lassan történik a jegyzőkönyvezés a gyorsírási tudással bíró jegyzők mellett, vi­szont sokkal gyorsabban történik a tanúvallo­mások felvétele és a tárgyalási jegyzőkönyvek elkészítése. Jellemző erre vonatkozólag, hogy a Szegedi Ügyvédi Kamara nagyérdemű megboldogult el­nöke, néhai Reiniger Jakab, egy alkalommal fennjárt az igazságügyminisztériumban. Ga­lambősz hajára és bajuszára való tekintettel, azt kérdezte tőle a miniszteri tanácsos: ügyvéd úr, mondja meg, hány esztendeje foglalkozik ügyvédséggel, mennyi ügyvédi gyakorlata van? Azt mondja: lehet vagy 12—15 esztendő. Hitetlen nézett reá a miniszteri tanácsos, hogy ilyen galambősz ember ilyen későn tette volna le az ügyvédi vizsgát. Magyarázattal tartozom, — volt a felelet — már 46 éve va­gyok bejegyzett ügyvéd, de az ügyvédségnek legalább háromnegyed részét ácsorgással és vá­rakozással töltöttem el a bíróságok folyosóin, amíg rám került a sor, és csak 12—15 esztendő az, amelyet a bíróság előtti praxisban töltöt­tem el. Ennek a hihetetlen állapotnak a megszün­tetése érdekében kívánatos, hogy az igazság­ügyi kormány a bíróságoknál a gyorsírás^ be­vezetését és kötelezővé tételét minden w irány­ban rendeletileg a legszigorúbban sürgősen kö­telezővé tegye. Arra kérem még a kultuszminiszter urat, hogy a versenyírásokra, úgy SLZ országos, mint a kerületi versenyírásokra vonatkozólag bizo­nyos állami segítséget adjon. Ezt költségveté­sen kívül is megteheti, mert ez évente maxi­málisan 4—5 ezer pengőt tesz ki. Az ifjúságnak a gyorsírás érdekében való nevelése tekinteté­ben pedig óriási eredményt lehetne elérni az ifjúságnak a versenyekre való serkentése, erre való rászoktatása által és a diákok buzdítása ezt a kis áldozatot megéri. Ezek után ismételten kijelentem, hogy a magam részéről a költségvetést elfogadom. (El­lenzés és taps. — A szónokot számosan üd­vözlik.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter ur kíván a szólás jogával élni.

Next

/
Thumbnails
Contents