Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.
Ülésnapok - 1931-4
32 Az országgyűlés felsőházának U-ik ülése 1931. évi augusztus hó 4-én, kedden. háttérbe helyezni addig, amíg az államkölcsön tárgyalásai megoldást nyernek. Kittől az esettől eltekintve azonban, — ha iól emlékszem, nagyjában ez történt, (Gróf Hadik János: Bocsánat, hogv a közbeszólok!) má«ra n&m emlék«zpm, (Gróf Hadik János: A kérésre HPIB, emlékszem!) két éven keresztül arra törekedtem, hogy egy bankkoncentrációt hozzak létre, amely bankkoncentráció annak egységes erpiénél és nagy hitelösszeköttetésén él fogva, továbbá mert ez még a nagy számokhoz szokott külföldi intézeteknél is bizonyos különleges érdekességű üzletnek mutatkozhatott, célszerű lett volna. Arra törekedtem, monrlom, hogy ezt a koncentrációt létrehozzam^ Nagyon sainálom, hosrv akkor ő excplleneiáját nem találtam azoknak táborában, akik ezt a koncentrációt helveselték volna, hanem azt hiszem, mindent elkövetett arra nézve- hogy ez a koncentráció létre ne iöjiön; azt hiszem.^ utólag egyik beszédében talán mondotta is, hála Istennek, hogv nem jött létre ez a koncentráció. Ezt csak azért szögezem le, hogy igazoljam a t, Felsőház előtt hogy évek óta, szinte érezve a rövidlejáratú hiteleknek egy aerrárorszásrban való veszedelme c ségét. ahol a terméseredménvek bizonytalansága folvtán esetleg rossz időnontbann kell nagyobb Ksszesreket visszafizptni. — hiszen csak erre srondolhattam — törekedtem hosc/Fibblejáratn kölcsön megszerzésére. En, ismétlem, sajnálom, hogy a bankvilágban erre nem találtam kellő támogatást, sőt számosan voltak annak ellenzői is; míg azután a^ bekövetkezett amerikai eseménvek tárgyalásainknak megszakadására vezettek. En nem rekriminálni ^ akarok, mert hiszen annak mi nincs semmi célja, de felelnem kellett, mert súlvos az a vád, amelyet ő excel! enciáia mondott, hogv a pénzű prvminiszter akadályozta meg kölcsönök felvételét és úgy tűnhetik fel. mintha ez vezetett volna bár csak kis mértékben is arra- hogv a mai helvret hpkövetkezett. holott ugyancsak ő excellenceáia beszédének folyamán elismerte azt, amiben teliében egvetértek vele. hogv igenis kellett rövidleiáratű kölcsönöket is. éspedig ha már nem lehetett törlesztése« kölcsönt szerezni, legalább egyéves kölcsönöket fplvpnni és az^ zal sesríteni a gazdasági életen. (Gróf Sré^hPiivi Aladár: Hogyan? Ezt nem is kifogásolta senki!) Nagvon sokat kifogásolták ezt és meg méltóztatik bocsátani, ha én nemcsak arra terjeszkedem ki. ami itt hangzott el közvetlenül az előző órákban, hanem esetleg kívülről jövő támadásokkal szemlben is itt keresek védelmet. De visszatérek a kérdésemre való feleletre. Ki okozta nálunk azt, hogv rövidlejáratú kölcsönökre is rászorultunk és hogv egyáltalán rászorultunk kölcsönökre 1 ? Az, hogv a háború és az azt követő események folytán elvesztettük tőkéinket, nem maradt meg más, csak az, ami innen np-ru volt elmozdítható, a többi elpusztult, tőkéink devalválódtak Ezért kellett npkünk fokozott mértékben külföldi tőkéhez folyamodnunk és pedig kellett folyamodnunk olvanhoz. amuvpnt kantunk. Itt nem volt választás, csak feltétlen szükségesség. A mértékről vitatkozhatunk, de az abszolút szükségességéről annak, hogy külföldi tőkére szorultunk, azt hiszem, nem vitatkozhatunk. (Ügy van!) Eászorultunk pedig azért, mert két jelenség volt, amely állandóan emésztette devizaállományunkat. Az egyik kereskedelmi mérleerünk passzivitása, a másik pedig ezzel kapcsolatban, de ezenfelül is fizetési melegünk passzivitása, A kereskedelmi mérleg passzivitása elérte a 370 milliót évente, fizetési melegünk passzivitása pedig kereken 130—140 milliót tett ki. Ez azt jelenti, hogy a passzivitás folytán mi kénytelenpk vafrvunk állandóan valutát kivinni. Ezért volt a kormány egyik legfőbb törekvése az. hogy ettől a passzivitástól, elsősorban a kereskedelmi mérleg passzivitásától, megszabaduljon és a múlt esztendőben — nem állítom, hogy tisztán a kormány helyes politikája következtében, de mindenesetre ezért is — gazdasági, kereskedelempolitikai passzivitásunk megszűnt és aktivitásnak adott helvét. A folyó évnek első felében cirka 40—50 millió a paszszívnm, de mindi e: a második félév a jobb és remélem, hogy ebben az évben sem les?, jelentékeny passzivitása kereskedelmi mérlegünknek. A legnagyobb tényezőt tehát, amely valutáris helyzetünket rontani képes, sikerült eliminálnunk Fizetési mérlegünk azonban mésr mindig pas=7,ív az említettem 130—140 millióval, még pedig azért, mert évente csunán az államadósságok szolgálatára és a békeszerződéssel kanosolatos tercekből kifolyólag cirka 97 milliót vagyunk kénytelenek fizetni; azonfelül természetesen fizetnie kell a magángazdaságnak is a kamatokat és a tőketörlesztéseket azok után a kölcsönök után, amelyeket felvettünk. Ha tehát nem akarjuk, hogy állandóan folvjon innen ki az arany, vagy az aranyra szóló érték, arra kell törekednünk, hogy nemcsak kereskedelmi mérlegünk, hanem ^ fizetési mérlegünk is visszanyerje egyensúlyát, hogy lehetőleg aktív legyen. Azt hiszem, nem szükséges ez előtt a t. Ház előtt ezeknek a tételeknek igazságát bővebben fejtegetnem. Csak azt akarom hangsúlyozni, hogy ebből nemcsak azt a konzekvenciát kell levonnunk, -hogy van reményünk arra, hogy ebből a balból konzekvens gazdasági politikával kikerülünk, hanem azt a konzekvenciát is le kell vonnunk, hogy eH a gazdasági politikát haladéktalanul, egyesült erővel, fé 7 retéve a különböző foglalkozási ágak, stb. közti minden antasronizmust, sürgősen végre is kell hajtanunk. (Ügy van!) Végre kell ezt hajtanunk gazdasági okokból, de végre kell hántanunk politikai okokból is, mert nemzeti függetlenségről csak az az ország beszélhet, amely nem függ más országoktól gazdaságilag. (Ügy van!) Azt kérdem most: lehet-e ez a reményünk 1 ? Ne csüggedjünk el, t. Ház, azért, mert momentán tényleg mélypontnál jutottunk, hiszen láttuk, hogy ugyanezeknek a ma is meglevő gazdasáigi erőknek segítségével tulajdonképpen a nas-vobbik utat megtettük, amikor aktívvá tettük kereskedelmi mérlegünket, és már csak a kisebbik, negyedrésznyi út van hátra, hogy eljussunk a kitűzött célhoz. Ezt a célt mi kitűzhetjük, mert mi nem vagyunk abban f a helyzetben, mint más, us-yan^sak gazdasági bajok közt lévő nyusrati államok, amelyek ipari fp-ilődésüknpk racionális határait már tulajdonkeppen túlhaladták, amelyek már nem tud'iák elfogyasztani tertmelesük r eredményeit s okvetlenül nagymértékben rászoruljak a külföldre való exportra, amely külföldnek azonban nincs felvevő képességre. Nálunk nem ez a helyzet. Nálunk ipari téren az a helyzet, hogv mi folvasztásunkat mé" 1 nem tudink kielétn'+pni' saját term el vényeinkikel és még százmii 1 ! ókra menő lehptőség van a mi ioari term elássunk terén, .is nélkül, hoorv fp 1 tétlen ül a külföMre szorulnánk az értékpsítéshen, mi tehát saját urai vagyunk annak, hogy mi'kép-
