Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-4

Az országgyűlés felsőházának 4,-ik ülése bizonyos államkölcsön, amelyről már acnyit 'hallottunk. Mélyen t. Felsőház! Amiket eddig kifejteni bátor voltam, azokból, ugyebár, nyilvánvalónak látszik, hogy tulajdonképpen a pénz- és a hitelügyi krízis megoldásának nem előfeltétele és nem mellőzhetetlenül szükséges követelménye a felveendő államkölcsön rövid időn belül való folyósítása. Ez elsŐsonban az államháztartásban mutatkozó hiány fedezésénél jön számításba. Mindenesetre, a krízis megoldásának igen lényeges megkönnyítése lesz, ha sikerül a kölcsönt létrehozni, azonban a kölcsön létrejötte nélkül is megoldható a pénz- és hitelügyi krizis. De hiszen azáltal, hogy a kölcsönt felvenni sikerül, nem kvalitative fog különbözni a -krízis a jelen krízistől és azok a rendiszabályok, amelyeket az illetékesek kénytelenek lesznek tenni nem kvalitative lesznek mások akkor, ha az a kölcsön kontrahálód'ik, hanem csak kvantitative, mert csak kvantitative főig ikülönbözni a helyzet a maitól. De akár sikerül, akár nem sikerül rövid

1 időn belül a kölcsönt nyélbeütni, a válságot valahogy le kell vezetni. Ha. mármost ezen az úton megyünk, ez kétségtelenül bizonyos nehézségeket fog előidézni. Ezek a nehézségek azonban nem olyanok, amelyekiből rövidebb vagy hosszabb idő alatt ne lehetne kigyógyulni. Hiszen nem egy állam van Európában és Amerikában hasonló helyzetben, és nem egy állam van. amelynek valutája hasonló krizisen ment át vagy jelenleg is ilyen kriizisben van. Ez tehát, mondom, még nem jelent olyan betegséget* amelyből bizonyos idő alatt kigyógyulni nemi lehet, anélkül, hogy egész közgazdasági életünkre ez túlságos nagy hátrányokat hozna. Mindenesetre bizonyos bajok fognak származni abból, ha a bankköveteléseknek bankjeggyé való átalakítása lehetséges lett és tagadhatatlan, ihogy a pénzintézetek egy része nehézségekbe fognak kerülni, ez azonban akármilyen sajnálatos is, elkerülhetetlen. Itt kell azonban a kormánynak közbelépnie és itt meg lesz adva a kormánynak a mód bölcs intézkedésekkel hitelszervezetünk átalakítására és hogy olyan hitelszervezetet építsen ki, amely erre a krízisre nézve talán már elkésett, de amely az új Magyarország részére alkalmas lesz arra, hogy hasonló hitelkrízisekkel szemben, ha nem is teljes mértékben, de nagyobb mértékben legyen ellenállóképes, mint amilyen mértékben a jelenlegi volt. A krízisből tehát még bizonyos előnyt is meríthetünk. Mindezek alapján a törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban r hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr ő excellenciája kíván szólni. Wekerlc Sándor pénzügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Űr! Igen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem normálisak azok a viszonyok, amelyek között ezt a javaslatot az igen t. Felsőház elé hozta a kormány. Nem normálisak pedig azért, mert még mindig — -amint ezt Baltazár ő excellenciája ékes szavakkal, de helyesen jegyezte meg — tulajdonképpen egy háborús mentalitás folytatódik, egy gazdasági háborúnak alakjában. A békeszerződés figyelmen kívül hagyta az életképes gazdasági viszonyok előfeltételeit és gyökeres javítás helyett csak tünetek kezelésével akarnak segíteni. Csak természetes, t. Felsőház, hogy mi, akik a békekötésnek a legnagyobb vesztesei va1931. évi augusztus hó ú-én, kedden. 31 gyünk, érezzük egyszersmind à legnagyobb mértékben azokat a gazdasági bajokat, amelyek e békekötés folyományaiként jelentkeznek. (Ügy van! Ügy van!) Hogy mi ezeknek hatása alól valóban heroikus erőmegfeszítéssel 10 éven keresztül a viszonyoknak ahhoz a javulásához jutottunk, amely javuláshoz — eltekintve ettől a remélem átmeneti visszaeséstől — tényleg eljutottunk, ez nemcsak a nemzet nagy áldozatkészségének folyománya, hanem olyan életerejének és vitalitásának is tanújele, (Ügy van! Ügy van!) amelyben, azt hiszem, még mindig nyugodtan bízhatom, amidőn azt remélem, hogy ezekből a gazdasági bajokból is mi eléggé gyorsan, ha nem is egyik napról a másikra, (Gróf Széchenyi Aladár: Azt senki sem mondotta!) de épségben fogunk kikerülni. Méltóztassanak megengedni, hogy feltegyek magáimnak egy kérdésit és mindenekelőtt^ arra feleljek. (Halljuk! Halljuk!) Tulajdonképpen miért jutottunk mi ebbe a bajba? Gróf Hadik ő excellenciája és bizonyos mértékig gróf Széchenyi Aladár ő méltósága is azt métóztattak mondani, hogy a kormány gazdasági politikájának nagy része van abban, hogy ide ejutottunk, bár elismerték mindketten, hogy világválság van. Kérdem, vájjon lehet-e világgazdasági krízisben olyan gazdasági politikát követni, amelyet mi a legjobbnak tartunk, vagy pedig csak olyat lehet, amelyet egyáltalában keresztül lehet vinni? Itt nem elméletileg t

legjobb politikát, vagy a gazdaság tudományában megállapított legjobb metódusokat lehet követni, hanem

1 csak azokat, amelyek az adott viszonyok között egyáltalában lehetségesek. Amidőn tehát hibáztatni méltóztatnak bizonyos eljárásokat, amelyek itt de facto követtettek, így a rövidlejáratú kölcsönöknek nagymértékben való igénybevételét és az ebből bekövetkezett bajokat, ne méltóztassanak szem elől téveszteni azt, vaijjon lehetett-e kielégítő mértékben hosszúlejáratú kölcsönöket szerezni, igen vagy pedig nem. Itt azt kell rá felelnem, hogy nem, mert ha lehetett volna hosszúlejáratú hitelt szerezni, akkor természetesen mi 'niint agrárállam elsősorban ilyent szereztünk volna. De mivel minden erőlködésünk dacára sem sikerült ezt megszereznünk, kénytelenek voltunk a rövidlejáratú hitelekhez nyúlni, mert ha mi nem nyúltunk volna rövidlejáratú hitelekhez, amelyekről pedig mindnyájan tudtuk

t azokat a veszedelmeket, amelyekre itt is rá méltóztattak mutatni, akkor, azt hiszem, hogy mi félvén az esetleges betegségtől, öngyilkosságot követtünk volna el gazdasági életünkben olyan időpontban, amikor még reményünk lehetett arra, hogy az idők változásával a rövidlejáratú hiteleket hosszúlejáratú hitelekkel cserélhetjük ki. (Ügy van! Ügy van!) Ne vegye rossz néven Hadik ő excellenciája, de én nem emlékszem arra, hogy mikor akadályoztam meg hosszúlejáratú hitel felvételét, arra emlékszem, hogy gondolom a hágai tárgyalások után vagy -abban az időben ő excellenciájának sikerült a francia piacon biztatást kapnia egy körülbelül hároméves kölcsönre, — most nem emlékszem rá pontosan, hány évesre — amely középlejáratú hitel lett volna. Abban az időpontban azonban nekünk szintén kölcsöntárgyalásaink indultak meg államkölcsön felvétele iránt és támaszkdova a Hágában nyert ígéretekre, reményünk volt arra, hogy ebbe 'bekapcsolhatjuk a francia piacot is; kértem akkor tehát Ő excellenciáját, hogy legyen szíves intézetének ezrt, a kölesönét