Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-21

390 Az- országgyűlés felsőházának 21. ülése 1932. évi június hó 25-én, szombaton. nem gyakorlatokkal, laboratóriumokkal, klini­kákkal, műhelyekkel kapcsolatosak. Ha itt nem adatnak meg a szükséges kellékek, akkor feltét­lenül visszamaradunk a világ mai rohanásában. '., Az én kötelességem, hogy a műszaki tudo­mányok egyeteméről nyújtsak némi felvilágo­sítást, annak állásáról, annak mai helyzeté­ről. Bizony, műegyetemünk helyzete ebben a tekintetben rendkívül szomorú. Szerencsére még a háború előtti időkben fiikerült felépítenünk a Dunaparton azt a haj­lékot, amely lehetővé tette az oktatás zavarta­lan menetét, de amikor ennek az új hajléknak berendezésére került a sor, amikor a régi haj­lékból r átjött laboratóriumi felszerelések meg­újításáról, a tanszékek felállításával kapcsolat­ban •különböző berendezések beszerzéséről volt •szú, akkor már bajok mutatkoztak. Az állam 1907-ben, tehát 25 évvel ezelőtt, a Műegyetem alapos elaborátummal indokolt kérését, amely­ben 2,200.000 aranykoronát kért a Műegyetem teljes felszerelésére, nem volt képes teljesíteni, nem tudta ezt az összeget azonnal folyósítani, hanem 10 évi részletekben tervezte ennek fo­lyósítását. Azt hiszem, nem szükséges magya­ráznom, hogy maga a 10 évi folyósítás meny­nyire ' hátrányos egy ilyen felszerelés szem­pontjából. Hiszen tíz év alatt a külföldön a technikai tudományok rendkívüli előhaladást mutattak. Ha nem tartunk lépést a berendezé­sekkel, akkor a 10 év elteltével, amikor az a dotáció végleg befejeződik, már elavultak azok a berendezések, azok a felszerelések ^ és különösen a technikai tudományok mai állása, mai haladása mellett az új berendezéseknek, új tanszékeknek egész sora válik szükségessé. Ebből a 2,200.000 pengőből 1910-ig, tehát 3 évig megkaptuk a kellő részleteket, akkor azonban a folyósítás abbamaradt és ebből az összeg­ből még ma is körülbeiül 1,100.000 pengővel .az állam hátralékban van a Műegyetemmel szem­ben. Ha még hozzáveszem azt, hogy ez alatt az idő alatt a régi berendezések elromottak, elavultak, akkor tényleg azt állíthatom, hogy a Műegyetem mai felszerelése a laboratóriumo­kat tekintve nem áll a helyzet magaslatán, úgyhogy egyes laboratóriumi munkák teljesen lehetetlenek. •Az állam ezelőtt három esztendővel kész­séggel iparkodott a hiányokon segíteni. 200.000 pengőt utalt ki alapberuházás címén. Egy évre rá ebből csak 100.000 pengő lett. Egy to­vábbi évre csak 80.000 pengő és a takarékosság következtében 10% ebből is levonásba került, a jövő esztendőre pedig már csak 50.000 pengő vétetett fel alapberuházás címén. Elgondol­ható, hogy ezzel az összeggel 40 tanszék igé­nyeit kielégíteni, különösen ott, ahol gépészeti berendezésekkel, laboratóriumokkal különösen pedig az újabb felfedezésekhez, mint például a rádióhoz és a rádiótelefoniához stb. szüksé­ges felszerelésekkel kell a Műegyetemet el­látni, majdnem lehetetlenség, hiszen egyes tanszékek semmit sem kapnak ebből az ösz­szegbol, pedig a Műegyetemen rendkívül sok fejleszteni való volna még. -. A mi speciális magyar viszonyainkat véve, elsősorban például egy újabb vízépítéstani tanszékre van szükség. Lehetetlen, hogy ugyan­az a professzor, aki a varosok vízellátását, a Csatornázást tárgyalja aki az egészséges ivó­víz kérdését tanítja, foglalkozzék a folyó­medrek szabályozásával, a torrensek biztosí­tásával, a lecsapolással, az ármentesítéssel, a ? dréncsövezéssel, stb. Rendkívül sokoldalú ez a téma, úgy, hogy egy tanszék nem képes kielé­gíteni. A műegyetemi oktatásnak egy másik tere, amely kiegészítésre szorul, a mezőgazdasági géptan. Gróf Somssich László ő excellenciája éppen legutóbb mondotta volt, hogy szükséges­nek tartja az ipar felsegítését, de a mezőgaz­daságon keresztül. Ez olyan elv, amely — azt hiszem — Magyarországon a legkardinálisabb szempontok közé tartozik, örömmel hallottam Chorin Ferenc igen t. felsőházi tag úr részé­ről, aki pedig a nagyipar exponense gyanánt foglal helyet itt a Felsőházban, hogy a gyár­ipar legfőbb szükségletét ma a mezőgazdaság felsegítésében látja. (Ügy van! Ügy van!) Fel­tétlenül szükséges tehát a mezőgazdasági ipa­rokat és a mezőgazdaság mellékterményeinek kellő kihasználását oktatni! (Ügy van! Ügy van!) Tovább folytathatom. Magyarország ex­portjának jelentős hányadát jelenti a villa­mosgépek, rádióberendezések, a villamoslám­pák exportja. Méltóztassanak megtekinteni kül­kereskedelmi kimutatásunkat, amelyeknek je­lentős tétele ilyen subtilis gépekből áll. A mű­egyetemen pedig ezeknek a rádió- és rádió­telefonberendezéseknek nincs tanszéke. Ebben a körben közvetlenül nem nevelkedhetik szak­ember, csak általános tudást szerezhet és az­után autodidaxis útján tanulhatja meg ezt, pedig kívánatos volna, hogy ezekben a gyá­rakban a magyar ember a vezetőállást magának kellőképpen meghódítsa. Vájjon nem szomorú helyzet-e az, hogy Magyarország egyetlen technikai főiskoláján ma sincs még aerodinamikai, vagy aerotech­nikai tanszék, nincs aerotechnikai laborató­rium? Ebben a tekintetben már igazán annyira hátrányban vagyunk, hogy már azt sem mond­hatom, hogy balkáni színvonalon állunk, mert még annál is hátrább vagyunk. Mindenesetre Trianon is oka ennek, azonban még ezzel sem indokolható az, hogy ennyire visszamaradtunk az aviatika terén. Míg a műegyetemen tanszék hijján csak két meghívott előadó és magánta­nár hirdet félévenkint két előadást az aviati­kával kapcsolatosan, tehát együtt négy óra­számmal, addig Németországban az 1931. évi nyári szemeszterben 134 professzor heti 323 előadást tartott 262 szemináriumi gyakorlattal, vagyis laboratóriumi működéssel és ebben nin­csenek még benne az aerodinamikai laborató­riumban végzett gyakorlatok. Az aacheni mű­egyetemen felállított Aerotechnisches Institut 10 állandó és 5 ideiglenes alkalmazottat foglal­koztat, évi budget-je pedig 40.000 birodalmi márka. A Deutsche Versuchsanstalt für Luft­fahrt Berlinben jelenleg 250 tisztviselővel dol­gozik, az alkalmazott munkások létszáma pe­dig 181 fő. Az államtól 1,500^000 Reichsmark segélyt élvez, évi költségvetése pedig 3 millió Reichsmark. A párisi Sorbonne-on 2 tanszék, egy aerodinamikai és egy aerotechnikai van rendszeresítve, amelyek a Sa.int-Cyr-i labora» tóriumban dolgoznak, ezenkívül pedig avia­tikai oktatással foglalkozik. Az^ Ecole Su­périeur d'aéronautique, amely négy évfolya­mos főiskola, két szakosztállyal, mely az Issy le Moulineaux-i és két állami aerotechnikai in­tézettel kollaborál. Ausztriában minden mű­egyetemen tartanak rendes előadásokat a légi közlekedésről. A bécsi műegyetemen aviatikai kísérleti állomás-intézet is csatlakozik hatal­mas fúvócsővel. Végül Prágában két tanszék és állami aerodinamikai kísérleti intézet mű­ködnek 12 állandó alkalmazottal.

Next

/
Thumbnails
Contents