Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-21

Az országgyűlés felsőházának 21. ülése 1932. évi június hó 25-én, szombaton. 38§ hátrányos a gazdatársadalom szempontjából is ez a helyzet. A határmenti városok és helységek a kormányzat részéről egész különleges elbánást érdemelnének. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a költségvetésben nem látok fedezetet felvéve a Szegedet Hódmezővásárhellyel összekötő híd megépítésére, amihez pedig nemcsak e két városnak, hanem a hozzájuk tartozó környéknek is rendkívül nagy érdeke fűződik. Hiszen a nagy magyar alföldi városokat nem akarom mondani, hogy általában, de nagyrészt elhanyagolták. El méltóztatik-e képzelni azt, hogy egy ilyen nagy, 130.000 lelket számláló várost a közvetlen közelben lévő, mintegy 70.000 lelket számláló Hódmezővásárhellyel még ima is az az ókorból való kompjárat köti Össze, Ha tudjuk, hogy a Tisza ingadozása sokszor a 9 métert is eléri, akkor tudnunk kell azt is, hogy a víz sokszor olyan alacsonyan áll, hogy a kompközlekedésnél a távolról jövő autókat ökrökkel kell felvontatni a partra. Ezeket az állapotokat, t. uraim, különösen akkor, amikor Budapestnek 6 hidja van és még újabb hidakat akarnak építeni, nehezen lehet elviselni, és akkor egyetlenegy hidat megérdemelne az a nagy magyar Alföld is, amelyet hosszú időn keresztül elhanyagoltak. Tegnap Bernát István ő méltósága a kereskedelemügyi tárcával kapcsolatban lévő felszólalásában elismerését fejezte ki az iparosság hazafias magatartása és a polgári és nemzeti gondolathoz való tartozandósága fölött. Én az ország kézműiparossága nevében hálás köszönetet mondok ezért Bernát ő méltóságának. Az iparosság valóban ma is nemzeti és polgári gondolkozású, és minden megmozdulása a polgári társadalomhoz való görcsös ragaszkodás és hazaszeretet jegyében zajUk le. Ö méltósága beszédében elismeréssel em'iékezett meg arról, hogy az ipari célok fejlesztésére 3,940.000 pengő van felvéve. Én azt nem akarom itt kutatni, de kénytelen vagyok megállapítani, hogy ebből a 3,940.000 pengőből a Ívé/mii iparosságnak alig valamicske jut. Pedig es a kézműiparosság, amelyre mindenki mindenkor hivatkozik, hogy ennek az országnak hatalmas pillére, amelyre az ország támaszkodik, az a kézrnűiparosság, amelyet adókkal már annyira megterheltek, hogy azok az adók minden életerejét elszívták, ez a kézműiparosság méltán megérdemelné azt, hogy az ő ügyeire is nagyobb gondot fordítsanak és hogy a ^költségvetésben nagyobb tétel álljon rendelkezésére. Én, mondom, nem kutatom és nem is akarom kutatni, hogy ez a 3,940.000 pengő hová fordíttatik, azonban kérem az igent, kormányt, méltóztassék a kézműiparosság részére is ebben az irányban nagyobb gondot fordítani és az ország erejéhez képest olyan összeget, amilyen öszszeggel mai nehéz helyzetében a kézműiparosságot meg tudná segíteni. Mert ez így nagyon szépen is hangzik, azonban kénytelen vagyok megállapítani, hogy a költségvetésben nincsen felvéve ez az összeg és a költségvetésben tulajdonképpen nem is szerepel. Tekintettel arra, hogy a kormánynak a kézmüiparossággal szemben tanúsított politikáját nem tartom kielégítőnek, mert a kormány ezt a társadalmi osztályt mostoha gyermekként kezelte, továbbá mert a költségvetés során sem igyekezett biztosítani megfelelő megsegítését és alátámasztását, a költségvetést nem fogadom el. Mély tisztelettel kérem a Felsőházat, méltóztassék még a következő két határozati javaslatomat is elfogadni. Az első határozati javaslat így szól (olvassa): «A törvényhozás Felsőháza utasítja a magyar királyi kormányt, hogy a legsürgősebben gondoskodjék az iparosok ado- és társadalombiztosítási végrehajtásainak, illetőleg árveréseinek felfüggesztése iránt. t A magyar királyi kormány tegyen intézkedést aziránt, hogy az igazoltan fizetni nem tudó iparosok adó- és társadalombiztosítási tartozásai miatt vezetett végrehajtások haladéktalanul felfüggesztessenek, hogy a fizetni nem tudó iparosok említett tartozásai teljes egeszeben töröltessenek. Azokkal a kisiparosokkal szemben, akik ado- es társadalombiztosítási tartozások miatt ugyancsak végrehajtási eljárás alatt állanak, olyan értelmű intézkedés tétessék, hogy fenn alio tartozásaikat a folyó esedékességek 'megfizetése es a kamatok felfüggesztése mellett ötesztendei részletekben fizethessék meg. Ez az eljárás biztosíthatná az állam és az Uti. szempontjából elkerülhetetlenül szükséges folyó költségvetési bevételek beszedését és elkerülhetővé tenné az önálló exisztenciák céltalan elárverezését és tönkretételét,»' Másik határozati javaslatom a következő (olvassa): «Az országgyűlés Felsőháza utasítja a kormányt, hogy a gazdatársadalom részére nyújtandó és teljes mértékben indokolt fizetési halasztást, valamint az ezzel kapcsolatban elrendelendő végrehajtási felfüggesztést a kézműves ipari-osztályra is terjessze ki. A kézművesiparosság sorsa a gazdatársadalom sorsával teljesen azonos s amennyiben a gazdatársadalom tartozásaira fizetési ihaladékot és végrehajtási felfüggesztést nyer, úgy a gazdiasági téren vele szorosan együttműködő iparostársadalom sem képes kötelességeit teljesíteni, miért is a kormány intézkedjék arról, hogy a kézművesség a könnyítések tekintetében a gazdatáirsadialommal teljesen azonos elbánás ban részesüljön.» Kérem határozati javaslataim elfogadását. Elnök: Szólásra következik Hültl Dezső ő méltósága. Hültl Dezső: Nagyméltóságú Elnök XJr! Mélyen t. Felsőház! A költségvetési vita során mindennemű foglalkozás, minden termelési ág megnyilatkozott már. és mindegyik tele volt panasszal. Megnyilatkozott a nagybirtok, a kis birtok, a nagyipar, és legutóbb hallottuk a Köirmendy felsőházi tag úr felszólalásából, ihogy a kézműipar is tele van panasszal. Es most én sem tehetek mást, minthogy szintén panaszokkal jövök, még peclig olyan téren, ahol úgy anyagiakban, mint szellemi szempontból rendkívül káros dolgokra vagyok kénytelen rámutatni. Belátom, hogy az állam anyagi helyzete szükségessé teszi a költségvetési tételek restrin* gátasát, azonban ezek a tételek, amelyek pótolható hiányokat tüntetnek fel, nem esnek latba annyira, mint azok, amelyekkel a jö'vőt káró* sítjuk meg. Ezek a tételek elsősorban az oktatásra szánt tételek. Az oktatás eszközeinek elvonásával a jövő nemzedéket károsítjuk meg. A jelenben ezt még nem érezzük meg, de a jövőben helyrehozhatatlan károk t fognak ezen hiányok folytán jelentkezni. IQz érvényes a legelemibb oktatástól kezdve végig egészen a legfelsőbb fokú oktatásig. Legutóbb hallottuk Wolkenberg ő méltóságától éppen a Pázmány Péter Tudományegyetem szomorú helyzetét. Ma különösen a klinikák a legszükségesebbeket is nélkülözik. A hiányok, az anyagi eszközök megvonása különösen azokon a tereken érezteti káros hatását a főiskolákon, amelyek nem csupán előadásokkal, ha6p*