Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.
Ülésnapok - 1931-21
3$ê Az országgyűlés felsőházának 21. ülése 1932. évi június hó 25-én, szombaton. telességeinek. Éppen ezért teljesen elhibázottnak tartom, hogy a munkátlanság következtében fizetni nem tudó kisiparosok ellen, akár köztartozásaikból, akár társadalombiztosítói tartozásaikból kifolyóan transzferálásokat és árveréseket eszközölnek. Az állam ilyenképpen nem jut hozzá a követeléséhez, az iparosnak pedig munkaeszközeit és meglévő ingóságait potom áron elkótyavetyélik és existenciája talpraállításának reménysége és lehetősége nélkül megy tönkre. Az önálló existenciák pusztulásának megakadályozása érdekében ki; vánatosnak tartom, hogy az igazoltan fizetni nem tudó kisiparosok adó- és társadalombiztosítási hátralékait megfelelő revizió alapján töröljék. Azokkal szemben, akiknél a tartozások megfizetésének lehetősége mutatkozik, ötesztendős részletfizetést kell engedélyezni, a kamatok teljes törlése mellett. Az államnak, az OTI-nak a folyó követeléseinek a beszedése a fontos, és azok, akik ezirányú kötelezettségeiknek eleget tesznek, részesüljenek a tartozásaik fizetése terén könnyítésekben. Utalnom kell arra, hogy az öregségi biztosítás bevezetése óta a gazdasági helyzet és az ipar teherviselőképessége nagy mértékben megváltozott. Az ipar nem birja az öregségi biztosítás céljaira szükséges milliókat nélkülözni, amiért is kérem, a kormányt, hogy minden szépítgetés nélkül lássa be, hogy ezeket a megterheléseket tovább fenntartani -nem lehet, és így a legsürgősebben határozza el az öregségi biztosítás átmeneti felfüggesztését. Ne méltóztassék kézműiparosság alatt azt érteni, hogy csak egy segéddel dolgozó vagy segéd nélküli kézniűiparosok vannak, mert hiszen annak a 350.000 főnyi kézmüiparosnak, amely ebben az országban van, körülbelül a fele olyan, aki 2 tanonccal, 3—4 segéddel dolgozik 1 . Ezek képezik a kézműiparosság gerincét. Ezek nem képesek megfizetni azokat a nagy terheket, hiszen a kifizetett munkabérek után több mint 15% szociális terhet kell viselniök, a betegségi-, aggkori- és balesetbiztosítások révén. Éppen ezért ebben a nagyon súlyos helyzetben kérem a kormányt, hogy az aggkori biztosítást bizonyos időre felfüggeszteni kegyeskedjék. A kisiparosság megnyugvással vette tudomásul, hogy a kormányzat belátta annak szükségességét, hogyha a gazdatársadalom részére szükséges fizetési haladékot megadva, az árverések megtartását rendeleti úton megakadályozta, ebbe a rendelkezésbe az iparosságot is be kellene venni. Ennek az intézkedésnek a megtétele indokolt is, mert különösen a vidéki kisiparosság sorsa teljesen össze van kötve a gazdatársadalom sorsával. A kisiparosság a legnagyobb részvéttel van a gazdatársadalom sorsa iránt, azonban mindenkinek be kell látnia, hogy a kisiparosság termését is esztendők óta veri a jég, és a kisiparosság keresetében is nagyon nagy mérvű az aszály. A gazdákhoz hasonló elbírálást kívánunk. Az iparosság körében tarthatatlan a helyzet és példán kívüli az elkeseredés. Az iparosok vezetőiket azzal hibáztatják, hogy csak ígéreteket tudtak kieszközölni a kormánytól, azonban ezek az Ígéretek túlnyomóan nem kerültek beváltásra. Az iparosság elégedetlensége teljes mértékben indokolt is. Számos olyan kérdésben, amelynek megvalósítását sem a világgazdasági helyzet, sem az ország pénzügyi nehézségei nem akadályozták, a kormány nem tette meg a szükséges intézkedéseket, noha ezeknek megtételére csak megértésre és jóakaratra lett volna szükség. A jelenlegi kereskedelemügyi miniszter úr közel áll az iparossághoz. Az egész ország iparossága elismeri, hogy megértéssel viseltetik sorsa iránt, mégis csodálkozva látja, hogy érvényt engedett azoknak a befolyásoknak, amelyek az Ipartestületek Országos Központjának felállítását szabályozó végrehajtási utasítás kiadását elodázni kívánják. A kézműiparosságnak 20 éves vágya ment megvalósulásba akkor, amikor a kormány idehozta a kézműiparosok központját. Ez a kézműiparosságnak régikeletű kívánsága, de nemcsak a kézműiparosságnak, hiszen Thék Endre, akit nagyiparosnak kell neveznem, 1912-ben Szabadkán hangoztatta azt és rámutatott arra, hogy milyen nagy szükség van egy ilyen kézműves központra, amelyben a kézműves iparosság saját ügyeit, saját szakmabeli dolgait és a kézművesipar fejlesztését előmozdítsa. A kézműiparosságnak 20 esztendős küzdelem kellett ahhoz, hogy a törvény végre napvilágot lásson. Ezzel majdnem úgy vagyunk, ahogyan a jó békeidőkben voltunk 400 éven keresztül, amikor Magyarország igazságáért küzdött és mindig, mindenkor a kamarilla állta útját igazságának. Itt a jelen esetben nem a kamarilla, hanem ebben az esetben, igenis a kamarák állják útját annak az igazságnak, hogy végre a kézműiparosság az általa jogosan kért központi szervet megkaphassa. Ezek igyekeztek minden körülmények között elgáncsolni ennek megvalósulását. Azt mondotta a kereskedelemügyi miniszter úr, hogy ha egységes frontra tudjuk vinni a kézműiparosságot, akkor keresztül fogja vinni ezt a kívánságunkat. Hát olyan ember nem létezik, aki ezt a kézműiparosságot, amelyet évtizedeken keresztül szétszaggattak, amely évtizedeken keresztül sohasem tudott tömörülni, mert évtizedeken keresztül nem volt törvényes szerve, amely szerv alatt összpontosították volna, egységes frontra tudja vinni. Ma is úgy áll a helyzet, hogy a Kereskedelmi és Iparkamarák akadályozzák meg, hogy a kézműiparosságnak ez a központi szerve végrevalahára törvényerővel és nyilvánosan életbelépjen. Voltak annak idején olyanok, akik magyar ruhában jártak, és akik a hazát elárulták. Most látjuk, amikor a titkos levéltár adatai nyilvánosságra jutottak, hogy kik voltak azok, akik a hazát elárulták, akik minden áron el akarták gáncsolni a nemzet törekvéseit. Most pedig az iparosok között vannak olyanok, akik úgy nevelkedtek, hogy el akarják^ árulni az iparosság érdekeit. Éppen ezért mély tisztelettel fogok a. Felsőházhoz fordulni és kérem, hogy a következő határozati javaslatomat méltóztassék elfogadni. (Olvassa): «A törvényhozás Felsőháza felkéri a kereskedelemügyi ^miniszter úr Ö nagyméltóságát, hogy sürgősen intézkedjék az 1932. évi VIII. te. végrehajtási utasításának mielőbbi életbeléptetéséről és az idézett törvény által előírt választások mielőbbi megtartásáról.» Lesznek sokan, akik azt mondják, hogy ezt azért sürgeti a kézműiparosság, mert bizonyos állásokat akar magának. Nem azért, mélyen t. Felsőház, hanem azért sürgetjük, mert mi szentül meg vagyunk győződve arról, hogy ha nekünk egy ilyen központi szervünk lesz, amely központi szervben magunk fogjuk intézni a kézműiparosság ügyeit, akkor olyan irányba fogjuk azt vinni, hogy az ország javára és hasznára fogunk cselekedni. Szóvá kell tennem még a határszéli városok nehéz helyzetét, amelynek következményeit az iparosság is rendkívüli mértékben érzi. De
