Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-4

30 Az országgyűlés felsőházának í-ik üléi semtmiféle összefüggésben nincs sem a kormány eddigi gazdasági politikájával, sem a kormány eddigi pénzügyi politikajávai. Ez a krízis, amely par excellence bizalmi krízis, minden körülmények között bekövetkezett volna akkor, ha ez Nyugatról jön — aminthogy Nyugatról jött — és ezt nem akadályozhatta volna meg, bármilyen gazdasági vagy pénzügyi politikát folytatott volna is a kormány. Ha azonban ez így van, hogy ez egy egészén" magában álló jelenség, függetlenül a kormány gazdasági és pénzügyi politikájától, ha tehát ez éppen olyan pénz- és hiteiügyi jelenség, amilyen pénz- és hitelügyi jelenséget, krízist más ; országokban is tapasztalhattunk, akkor valószínű, hogy ha ugyanazokat a remédiumokat " alkalmazzuk, vagy kíséreljük meg, amelyeket alkalmaztak más országok hasonló krízisekben,, akkor ez talán nálunk is eredményre fog vezetni vagy legalább is bizonyos eredményeket el lehet általa érni. Hasonló kríziseken átestek már a leggazdagabb és a legnagyobb államok is. Az angol pénzügyi körök azon az állásponton vannak, hogy lagan esetben, ha eigy pénz- és hitelkrízis áll elő, vagyis a hitelezők követeléseiket vissza akarják kapni, csak egy módon lehet segíteni: haï ezt lehetővé teszik. Aki bankpénzét át akarja alakítani bankjeggyé, annak eat lehetővé kell tenni. Ámde Angliában, ahol ezeket a kísérleteket többízben csinálták végig, ez csak úgy volt lehetséges, ha az úgynevezett Peel-act-ot, vagyis az 1844-iki banktörvényt felfüggesztették. Felfüggesztették azért, mert az angol banktörvény bizonyos közvetett módon korlátozásokat állít fél, hogy az Angol Bank milyen mértékben és hogyan bocsáthat ki bankjegyeket. Ezzel az intézkedéssel mindig sikerült a pénz- és hitelkrízist levezetni, úgyhogy ez után az intézkedés után a pénz- és hitelkrízis előbb-utóbb megszűnt, a ^hitelélet visszatért a maga rendes kerékvágásába, természetseen a nélkül, hogy ezzel kapcsolatban más gazdasági vagy egyéb krízisek lettek volna, erre ez kedvező befolyást gyakorolhatott volna, mert hiszen azt mondhatnám, ez mechanikai jelenség, amelynek elhárítása tulajdonképpen a mélyen gyökerező bajokat nem gyógyíthatja meg. Érdekes, hogy háromízben élt az ansrol parlament azzal, hogy felfüggessze a Peel-act-ot és arra a privilégiumra, amelyet ezáltal az Angol Banknak adott, soha sem volt szüksége az Angol Banknak, mert maga az a lehetőség, hogy aki pénzéhez akar jutni, aki bankkövetelését át akarja alakítani bankjeggyé, ezt megteheti, már egymagában véve a legnagyobb mértékben mitigálólag hatott a krízisre. En máris hallom azt az ellenvetést, hogy a háború előtti Angliának viszonyait és azokat az intézkedéseket amelyek a pénz- és hitelkríziseket megoldották, talán nem lehet teljes mértékben alkalmazni Magyarországra, — főleg a mai Magyarországra — mert hiszen a viszonyok itt és ott alapvetően különböznek. En belátom, hogy ez az ellenvetés alapos lehet, azonban mégis méltóztassék megengedni, hogy a Ház előtt gondolatban röviden végiganalizáljam azt a lehetőséget, amelyet azokból a példákból meríthetünk, amely példákat az angol pénz- és hitelkrízis megoldása nyújt. Mit jelent a Peel-akta felfüggesztése Magyarországra nézve? Magyarországra nézve azt jelenti, hogy a Nemzeti Bankot képessé kell tenni arra, hogy amennyiben bankjegyekre van sztikség, ezeket tényleg adhassa. Ha a Nemzeti 1931. évi augusztus hó U-én> kedden. Bankot erre képessé tesszük, akkor a betétek felszabadításával kapcsolatban bizonyára az fog bekövetkezni, hogy a megriadt közönség egy része szaladni fog a bankokba és ki fogja venni betéteit. Ha a Nemzeti Bank abban a helyzetben lesz, hogy megfelelő bankjegyekkei lássa el az intézeteket, amelyekből a betétet kiveszik, tehát ha lehetővé -van téve, hogy a bankkövetelés, a bankpénz készpénzzé alakuljon át, ez már a krízist természetesen lényegében enyhíteni fogja. Ez természetesen nagy bankjegyforgalmat fog maga után vonni, ennek ellenszere azonban az, ha a Nemzeti Bank a kamatlábat lényegesen a mai kamatláb fölé emeli, miáltal az egész kamatnívót Magyarországon a mainál lényegesen magasabban tartja, s ennek a következménye természetesen az lesz, hogy a bankjegytulajdonosok, akik a kamatot elvesztik, a nagy kamat által csábítva, bankjegyeiket megint vissza fogják vinni a gazdasági életbe és ezáltal a nagy bankjegyforgalom csökkenni fog. Méltóztassék azonban figyelemmel lenni arra, hogy ez nem az a helyzet, ha itt a bankjegyforgalom bizonyos mértékben emelkedni fog is, mint ami volt 1919-től 1924-ig, mert akkor arról volt szó, hogy államiep'vek forgalombahozásával fedeztettek a költségvetési hiányok. Most azonban erről nem lehet szó, most nem arról van szó, hogy államjegyek forgalombahozásával legyen a hiánv pótolva, hanem arról lesz szó, hogy a meglévő bankkövetelések bankjegyekké legyenek átalakíthatók. Ez természetesen átmenetileg na^vobb bankjegyforgalmat fog maga után vonni, de ennek a forgalomnak nagyon is megvannak a korlátai, és ez távolról sem vehet olyan mértéket, mint azt a múltban tapasztaltuk. Ha megvizsgáljuk, hogy mik azok a bankkövetelések, amelyek bankjegyekké alakulhatnak át, akkor azt látjuk, hogy a Pénzintézeti Központ kimutatása szerint 1930 december 31-én az összes bankkövetelések 2125 millió pengőt tettek ki. Természetes, hogy ez az összeg mind bankjeggyé át nem alakítható. Három tényező van> amely determináljál azt, hogy ennek milyen hányada — amit előre kiszámítani nem lehet — alakulhat át bankjeggyé. Ennek a három tényezőnek elseje az, hogy ebben a, kétmilliárdnyi bankkövetelésben egy jelentékeny rész az, ami a működő, termelő gazdasági üzemeknek pénzzel való ellátására szükséges. Ez a pénz tehát tezaur áltatni semmi esetre sem fog, mert hiszen erre a mindennapi életben szükség van. A másik determináns az, hogy csak annyi bankpénz alakulhat át barikjeggyé, amennyi pénzt hitelkérmen bankszerű váltóval, a banknál bemutatható megfelelő okmánnyal átcserélni, vagyis a banknál leszámítolni lehet. A harmadik determináns az, hogy ha a bank a kamatláb jelentékeny felemelésével a kaffnatnívót magasan tartja, akkor természetes, hogy azok a bankjegyek, amelyek egyelőre talán ki is jöttek a bankból, oda megint vissza fognak vándorolni, mert hiszen igen nagy kamatveszteséget szenvednek azok, akik^ a bankköveteléseket megszüntetik és a pénzt egyszerűen tezaurálják. Ennek következtében nyilvánvaló, hogy ez a bankjegy forgalom azokkal az eszközökkel, amely eszközök a Nemzeti Banknak rendelkezésére állanak, amelyek magából a helyzetből következnek, mindenesetre bizonyos mérteikben korlátozódni fog. Rá kell azonban itt térnem arra, hogy miként kapcsolódik be a probléma megoldásába az a