Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.
Ülésnapok - 1931-20
378 Az országgyűlés felsőházának 20. ülése 1ÛB2. évi június hó 24-én, pénteken. leteknek viégtelen kárára sokszor egy—másíelkét évig- is elhúzódik. Ennek megint csak a bürokrácia az oka. De miért? Azért, mert a 1 bürokratikus munka oiyan, hogy azt normális eszű ember egyhamar talán meg sem tudja érteni. Tegyük fel, hogy egy vidéki város szükségét látja annak, hogy — mondjuk — hirdetési szabályrendeletet készítsen. Ezt a szabályrendeletet, amely nem valami nagyon fontos dolog-, letárgyalja először a belső tanács, a polgármester stb., azután a képviselőtestületi ülés elé kerül, ott is elhatározzák, jóváhagyják, akkor felmegy :az ügy a vármegyéhez, ott végigvizsgálja az alispán, majd a közgyűlés elé jön, ott is végigvizsgálják, s mikor ez mind készen van, azt gondolná az ember, hogy most máirendben van minden. Dehogy! Most jön a belügyminisztériumba, miután azonban kereskedelmi kapcsolatai is vannak az ügynek, átmegy a kereskedelemügyi minisztériumba, ott azután Isten tudjja, hány íróasztalon megy keresztül; azután, mintíhogy a pénzüggyel is kapcsolatban van, átküldik a pénzügyminisztériumba, ott megint nem tudóm, hány íróasztalon hever és -mászkál, s bizony nagyon sok esetben el is vész. T. Felsőház! Rengeteg példát tudnék még felhozni, de az idő előrehaladott volta miatt csak egyet akarok még megemlíteni. NagyMagyarországnak 63 vármegyéje és 133 városa volt, s a belügyminisztériumnak tele volt három emelete. Ma van 25 vármegyénk és Budapesten kívül 55 városunk, és a belügyminisztérium öt emelete van tele. A pénzügyi palota Nagy-Magyarországnak bőven! elég volt, majdnem nagy, és ma zsúfolásig tele van. Hogy ez nem lehet az ország »hasznaira, az már csak teljesen világos, csak káraira lehet. Azt hiszem, ha a kormány rövidesen nem fogja tudni elejét venni ennek a lavinaszerűen növekedő bürokratikus túltengésnek, a végén az az egész országot meg fogja enni. Ügy mondottam, hogy bürokrácia állam az államban. A kartell már sokkal több. A kartell nagyhatalom, a kishatalom keretén belül, alhol a kishalaimat az állani képviseli. Hogy ez a legkisebb mértékben sem túlzás, azt igen eklatánsán bizonyítja a legutóbbi miniszterváltozás. És ha már a szeszről beszélünk, szeretnék a földniivelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani egy kérdést, és ez a mesterséges, hamisított pálinkák kérdése. Ez igen kis dolognak látszik, de azért sokkal több van mögötte, mint gondolnók. Egy nagy csomó kisgazda sok bosszúsága és sok kára van mögötte. A mi vidékünkön pl. a kisgazdák a törkölyt, : amelyet azelőtt kifőzettek és amelyből mégis némi hasznot szereztek, ma már kiöntik az udvarra a trágya közé. A hullott gyülmölcsöt pedig, amely mint exportgyümölcs nem értékesítíhető, megeszik a disznók. Eddig ebből pálinkát főztek. Ma nem lehet pálinkát főzni, mert a gyümölcspálinka képtelen konkurrálni a hideg úton, spirituszból készített mesterséges, jobban mondva hamisított pálinkákkal, amiről mindenki könnyen meggyőződhetik, mert nem hiszem, hogy Budapesten volna öt hely, ahol valódi gyümölcspálinkát adnának a kávéházakban, vendéglőkben. Természetes dolog, hogy miután senkinek sem kell az igazi pálinka, nem tudják eladni. Bocsánatot kérek, az már mégis csak abszurdum, hogy a szeszkartell és a szesz urai a szegény kisembereknek, a^kisgazdáknak zsebéből kiszedjék azt a kis pénzt, amelyre bizony sokkal jobban rá vannak szorulva, mint a szeszkartell. Végeredményben meg tudom érteni és helyeselni is tudom, ha ilyen nehéz időkben a kormány olyan rendelkezésekhez nyúl, amelyek az ország polgárainak teherbíróképességét egészen a végletekig igénybe veszik. Egyet azonban nem szabad elfelejteni, azt, hogy minden joggal egyszersmind kötelességek is járnak. Az állam kötelessége ebben az esetben, ha polgárainak teherbíró képességét majdnem a végtelenségig igénybe veszi, az, hogy gondoskodjék arról, hogy ez az elv az egész vonalon mindenütt egyformán érvényesüljön. Magyarország igen nehéz helyzetben levő gazdaközönségének például az adóelengedésnél sokkal nagyobb könnyebbséget okozott volna, ha a kormány a kartellek urainak mohó kapzsiságát, ha másképpen nem, az adó- és vámpolitikával kissé mérsékelni tudta volna. Elvégre amikor a gazdasközöhség, a kisgazda, a nagygazda egyaránt a tönkrejutás szélén áll, amikor az iparosok nyomorognak, amikor régi, szolid kereskedőcégek csőd és kény szer egye sség előtt állanak, (Egy hang a közében: Ssénássy a Dunába ugrik!) akkor a kartellek uraitól is várhatnék talán azt, hogy valamit egyszer ők is áldoznának ezért a hazáért. A harmadik olyan kérdés, amelyről csak szégyenpírral az arconion tudok nyilatkozni, a hadirokkantak és hadiözvegyek kérdése. Az állami itt igazán szégyenletes módon nem tesz eleget becsületbeli kötelességének. Nekem ne mondják azt, hogy nincs pénz. Erre igazán kellene, hogy pénz legyen akárhonnan. (Ügy van! Úgy van!) Talán miég egy forrást is tudnék mutatni. Elég szomorú, hogy annakidején az úgynevezett háborús vagyonokat nem adóztatták meg. (Ügy van! Ügy van!) Ez nagy kár volt De azt hiszem, Siogy az adóvallomások és az adóívek alapján némi kis kutatással még ma is lehetne ilyeneket bőven felfedezni. Tessék ezeket alaposan megadóztatni! Bevégzem beszédemet, mert az idő igen előrehaladott. Csak egyet akarok még mondani. A miniszterelnök úr 1919-ben Szegeden a Klauzál-téren, amikor a nemzeti kormány proklamációját felolvasták, úgy a kormányzók, mint a kormányzottak részére egy nemzeti követelményt állított fel egy rövid mondatban azzal, hogy tegye meg mindenki a kötelességét. A miniszterelnök úr teljes joggal állította fel ezt az igaz tételt, mert ő a maga egész életében ezt követte. Sajnos azonban, igen sokan vannak, akik nem akarnak e szerint cselekedni, és pedig éppen azok, akiktől az ország ezt legjobban elvárhatja. Ha a miniszterelnök úr azokat, ^ akik nem akarják, vagy nem tudják megérteni, hogy tulajdonképpen majdnem hazaárulásszámba megy az, ha valaki a mai nehéz viszonyok között az ország terheiből és a köznyomoruságból semmit sem akar magára vállalni, ha azokat, akik nem tudják megérteni azt, hogy ma — szerényen szólva — illetlenség a köz rovására luxusban, kényelemben élni, amikor ezrek és ezrek nyomorognak, ha — mondom — a miniszterelnök úr ezeket az államhatalom teljes szigorával kényszerítené arra, hogy kötelességüknek eleget tegyenek, akkor ezt hozsannával fogadná az egész ország és az az igen-igen kellemetlen, ideges és izgatott hangulat, amely ma országszerte uralkodik, ennek folytán alaposan és hihetőleg erősen enyhülne. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik József királyi herceg ő fensége.