Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-4

Az országgyűlés felsőházának U-ik ülése talmat ne irigyelje senki sem. Ma ennek a ha­talomnak birtoka és gyakorlása a lélek gyöt­relme és a felelősség folytán a lelhető legna­gyobb áldozat A másik szempont a kormány iránti bi­zalom kérdése. A bizalom kérdését most nem szándékozom teljes fogalmi jelentésével és kö­vetkezményeivel itt felvetni, csak hozzákapcso­lódva, belső meggyőződéssel jelentem ki, nogy a mai súlyos, bonyodalmas és szövevényes helyzetre tekintve, és azt mérlegelve, nem hiszem, hogy akadna lelkiismeretes magyar ember, aki gróf Bethlen István kemény, gya­korlott kezéből jó lelkiismerettel át merné venni a hatalmat. Vegyük körül tehát őt biza­lommal és a legnehezebb órákban adjuk meg neki a lelki támasztékokat és kössük helyéhez ragaszkodásunk kötelékeivel. Ezt, ha belső szimpátia nem diktálná, parancsolni kell a kötelességnek, amellyel az országgal szemben a veszély idején fokozottabb mértékben tar­tozunk, és mivel a baj nagy, arra kérem a kormányelnök urat, hogy nagy koncepcióval, gyorsan és bátran cselekedjék. Az ő államfér­fiúi nagyságának is ez felel meg. Mi mellette leszünk. A törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Szólásra következik Koós Zoltán ő méltósága. Koós Zoltán: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Az előttem fekvő törvény­javaslatot elfogadom ugyanazokból az indo­kokból, amelyekkel a törvényjavaslatot maga a kormány is indokolja és elfogadom azokból az általános indokokból kifolyólag, amelyeket már előttem nagyon sokan kifejtettek. Ha en­nek ellenére mégis azt kérem, hogy egy rövid időt szenteljenek annak, hogy itt felszólaljak, ezt csak azért teszem, mert úgy látom, hogy noha az a helyzet, amelyben vagyunk, gazda­sági és általános szempontból már igen bő megvilágításban részesült, nem részesült kellő megvilágításban pénzügyi és hitelügyi szem­pontokból. Igénytelen felfogásom szerint pénz- és hitelkrízisben vagyunk, elsőrangú jelentőségű tehát, hogy pénz- és hitelügyi szempontból is megvilágítsuk a mai helyzetet. Méltóztassék megengedni, hogy amikor erre vállalkozom, amennyire lehet röviden és érthetően adjam elő a dolgokat. Igyekszem a mai helyzetet pénz- és hitelügyi szempontból megvilágítani és azután talán megpróbálok rámutatni azokra a remediumokra is, amelyek segítségével eb­ből a helyzetből kijuthatunk. (Halljuk!) Méltóztassanak tehát nekem megbocsátani, ha^ itt némely ismétlésbe leszek kénytelen bo­csátkozni, vagyis rá kell mutatnom egyes olyan dolgokra, amelyeket részben a napi sajtó, részben a szaksajtó hasábjain olvastunk, vagy egyesek előttem elmondottak, de amelyeket a gondolatmenet kerekdedsége és a logikai ösz­szefüggések kedvéért nem mellőzhetek. Mai gazdasági életünknek az a jelensége, amelyet talán a gazdasági élet vérkeringésé­nek nevezhetnek, tudniillik pénz- és hitelgaz­dálkodásunk, talán úgy jellemezhető legjobban, hogy két alapvető pilléren épül fel. Az egyik egy materiális pillér, ez: az arany, mint álta­lános csereeszköz és értékmérő. A másik egy spirituális pillér, amelyen pénz- és hitelgazdál­kodásunk felépül; ez: a bizalom, amely minden hitelnyújtás alapja. Ha e két pillér közül vala­melyik megrendül, akkor pénz- és hitelkrízis­ben vagyunk. Ha mind a kettő megrendül, akkor mindkét pillért meg kell erősíteni, de FELSŐHÁZI NAPLÓ X. 1931. évi augusztus hó 4.-én, kedden. 29 sem az egyiket, sem a másikat nem lehet a másikkal helyettesíteni, tehát ha az arany hiányzik, akkor azt nem lehet bizalommal he­lyettesíteni. Van ugyan ilyen elméleti állás­pont, de nem hiszem, hogy ez a gyakorlatban sikerre vezetne. Ha pedig a bizalom megren­dül, ezt sem lehet helyettesíteni és pótolni még arannyal sem. Azt a pénz- és hitelügyi válságot, amely­ben most vagyunk, nyilvánvaló, hogy a pénz­es hitelgazdálkodás azon pillérének megrendü­lése idézi elő, amelyet bizalomnak nevezünk. Megrendült a bizalom, vagyis bizalmatlanság aiioct -be. Miben nyilvánul ez a bizalmatlanság? Elsősorban abban, hogy követeleseit mindenki be akarja hajtani, követeléseit pénzzé akarja átváltani. Hogy ez a bizalmatlanság és a bi­zalmatlanságnak ez a következménye elsősor­ban a leglikvidebb adósokkal szemben érvénye­sül, vagyis a pénzintézetekkel szemben, az nyilvánvaló, miután másokkal szemben ke­vésibbé hatékony. Ennek következménye az, hogy mindenki, vagy legalább is nagyon so­kan, akiknek a bankokkal szemben követeléseik vannak, azokat lehetőleg vissza akarják vonni, vagyis a bankokban levő és átruházható köve­teléseket, tehát a bankpénzt át akarják változ­tatni készpénzzé, vagyis a modern pénz- és hitelügyi gazdálkodás szerinti bankjegyekké. De a bizalmatlanság itt még neon áll meg. Tovább megy és a tőkések nagy része, aki át­alakítja bankpénzét bankjeggyé, még a bank­jegyejüDen sem bízik s meg a bankjegyeket is igyekszik átalakítani lehetőleg r aranyra, vagy arany értékű valutává. Ez azután olyan keres­letet idéz elő az arany iránt, aminek kielégítése teljesen lehetetlen. Es itt ütközik ki az az igaz­ság, hogy lehetetlenség a bizalom hiányát még az arannyal is pótolni, mert hiszen a világ összes művelt nemzeteinek jegybankjában nincs annyi arany összehaimozva, hogy ezek­ben a művelt államokban levő összes bankpénzt és bankári követelést tényleg arannyá lehetne átalakítani. iiiz a jellemzett bizalmatlansági folyamat indult meg nálunk is, amikor egyes külföldi hitelezők bizonyos idő óta a Magyarországgal vagy magyarországi adósokkal szemben fenn­álló követeléseiket kezdték visszaszívni. Ennek következményeit hárította el a kor­mány akkor, anukor megtette azokat az intéz­kedéseket, amelyeknek jóváhagyását most eb­ben a törvényjavaslatban kéri. Mert ha a kor­mány nem tette volna meg ezeket az intézke­déseket, megmondhatom, hogy mi következett volna be, a legnagyobb valószínűség szerint. (Halljuk! Halljuk! Bekövetkezett volna az, amit általánosságban voltam bátor elmondani, hogy mindenki, akinek bankkövetelése van, igyekezett volna ezt a bankikövetelést átalakí­tani bankjeggyé, a bankjegyeket pedig igye^ keztek volna átalakítani arannyá. Ez olyar keresletet indított volna meg az arany után, ameiyet kielégíteni tudjuk, hogy lehetetlen, és ennek puszta megkísérlése is olyan kilengése­ket okozott volna, amelyek a pengőt támadták volna meg, amit pedig semmikép engedni nem lehet. Szükség volt tehát mindazokra az intéz­kedésekre, amelyeket a kormány ebben az irányban megtett, nehogy a pengő értéke bár­milyen irányban a megriadt tőkések álta] megingattassék. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a krízis, amely­ben vagyunk, egy teljesen magán való jelen­ség, magán való krízis, amely, ha összefügg gésben is van az egész Európában mutatkozó pénzügyi és politikai helyzettel és válsággal, ft

Next

/
Thumbnails
Contents