Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-4

28 Az országgyűlés felsőházának Ip-ik ülése Legyen szabad most alkotmányjogi aggályaimra visszatérnem, és őszintén megvallva, nem hiúságból, de a történeti igazságnak leszögezése céljából — ha a t. Felsőház megengedi — annak a cikknek, amelyet a diktatúráról írtaim, amely annyi recenzust szült és felháborodást keltett a kormánykörökben, két paszszusát felolvasom elsősorban azért, hogy bizonyítsam, mennyire igazam van, hogy vigyázni kell minden tekintetben, hogy ide diktatúra he 'ne csempésztessék, akármilyen véletlenül vagy tévedésből, vagy szándékosan, és hogy milyen hordereje van annak, hogy mi igenis a diktatúra inaugurálása ' tekintetében a legnagyobb mértékben résen legyünk és azt mindenképpen megakadályozzuk. (Ralisuk! Halljuk! — Olvassa) : «A gazdasági bajokon — mondottam többek között — csak olyan céltudatos kormánypolitika segíthet, amely gyors cselekvés

: sel tudja érezhetően enyhíteni a gazdasági bajokat. Egyrészt izoláltságunk, másrészt a világgazdasági krízis kihatása országunkra valóban súlyossá teszi a helyzetet, de nem adhatjuk fel a reményt, hogy nagy munkánk véghezvitelére megteremtve a nemzeti egységet, az országot a mai súlyos válságból alkotmányos úton kivezethetjük. Mi szükség van tehát diktatúrára? Bár én a diktatúrát minden formájában a leghatározottabban ellenzem, hiszen ez csak rossz kormánypolitika szüleménye lehet, azonban el tudom képzelni, hogy felmerülhessen a diktatúra gondolata, ha féktelen áramlatok fenyegetik az állami és társadalmi rendet és meggátolják a népképviselet müköídését. De abszolút képtelenség egy olyan elgondolás, amely gazdasági válságot, szegénységet és nyomort diktatúrával a.Kar jon megszüntetni. A világtörténelem nem egy példája igazolja, hogy a diktatúrának ez a fajtája mindenkor a legvéresebb katasztrófákra vezetett. Ki és mi ellen kellene ma Magyarországon diktatórikus hatalommal eljárni ? Ki hiheti el, hogy a falu népe, a kisiparosok, a kereskedők, a munkások és a küzdő iparvállalatok súlyos helyzetén diktatúrával lehetne segíteni?» Ez bizonyítja azt, hogy már akkor, amikor csak híresztelték a diktatúrát, én a híreszte lés ellen foglaltam állást és figyelmeztettem a magyar közvéleményt, hogy ne «beszéljenek diktatúráról; mert ez lehetetlen helyzetet teremt és a külföldön diszkreditálja az országot. Ezt azért tettem, hogy itt a közvéleményt tájékoztassam. Es most ugyanezt azért olvastam fel, hogy lássa mindenki,^ hogy a diktatúra kérdésében mi volt az én álláspontom már régen; s ha ezt valaki utólag belátja, hogy annakidején igazam volt, — akkor nagyon kevesen látták be — érteni fogja, hogy annak ellenére, hogy most mégis abba a mederbe terelődött a dolog, hogy reparatúrát fogunk kapni ebben a tekintetben, mégis indokolt volt az, hogy az alkotmányjog szempontjából ezeket az aggályokat felhoztam és igyekeztem, amennyire tőlem, egyszerű törvényhozótól telik, vagy kiküszöbölni a javaslatból azokat a kifejezéseket, amelyek a jövőben félremagyarázhatok, vagy pedig, ha ez nem megy, legalább enyhíteni azzal, hogy országos határozattá emeltessék javaslatom. Bátor vagyok a következő határozati javaslatot előterjeszteni (Halljuk! Halljuk! — olvassa): «Állapítsa meg a Felsőház határozati-;; lag azt, hogy a törvényjavaslat 2.^-áfoan foglalt felhatalmazás alapján a kormány csak a íj gazdasági és hitelélet rendjének, valamint az íj államháztartás egyensúlyának biztosítására H irányuló rendeleteket tehet és hogy a törvény-. 1931. évi augusztus hó U-én, kedden. javaslat 2. §-ában nem nyert a kormány felhatalmazást arra, hogy alkotmányunknak törvényen, vagy szokásjogon alapuló szabályait rendeletileg módosíthassa, vagy hatályon kívül helyezhesse. Kérje fel egyúttal a Felsőház a Képviselőházat arra, hogy ezen határozati javaslat elfogadásával azt országos határozattá emelje». (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik Baltazár Dezső ő nagyméltósága. Baltazár Dezső: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) .Szigorúan a tárgyhoz fogom magam tartani. A szőnyegen fekvő törvényjavaslat mellett, vagy ellen két szempont mérlegelése alapján lehet és kell állást foglalni. Az egyik szempont a szükségesség, vagyis a haza érdekének a szempontj cl? £1 másik pedig a kormány iránti bizalom kérdése. Különben a kormány iránti bizalomnak, vagy bizalmatlanságnak is nem az önös hatalmi érdek, hanem az ország érdekének a mérlegén való megmérés alapján kell kialakulnia a politikai erkölcs adottságának esetén. (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Én a politikai erkölcs letéteményesének, mégpedig intézményes letéteményesének tartom a Felsőházat. A Felsőház teljesen bizonyos, reményem van rá, hogy egyetért velem akkor, amikor én a szőnyegen fekvő kérdést a legmagasabb szempontok szerint tárgyalom. Kétségtelen, hogy a rendkívüli felhatalmazás nem egyeztethető össze a parlamentarizmus eszmei alaptermészetével, de nem egyeztethetők össze ezzel azok a kinövések sem, amelyek a parlamenti szabadság menlevelének birtokában kártékonyán húzódnak meg, sőt sokszor féktelenül tobzódnak a parlamentarizmus égisze alatt, végképpen le járatva annak tekintélyét és haszonnélkülivé téve életét. Az össze nem férhetőségre tehát a parlament életében nagyon is bőven van precedens. Ami a lényeget illeti, a parlamentarizmus különben, épúgy. mint az államforma, csak eszköz az állami élet es a népélet virágzóvátétele szolgálatában. Mindkettőt ki kell tágítani, vagy meg kell szorítani, vagy joibhal felváltani, a szerint, amint a hazának az érdeke megkívánja azt, mint ahogy a köztársasági Róma a maga népének léte és jóléte érdekében a háborús, veszélyek idején minden közhatalmat a diktátor kezébe adott át. így tett 1849-ben a köztársasági Magyarország is. A francia forradalom pedig a köztársasági nép szabadságának kitágítása érdekében gyökeresen orvosolt. A háború veszélyének fennállását ma csak az nem látja, aki vak. A kikiáltott világbéke gyalázatára a meg nem üzent háború állandóan folyik. A háborúnak gazdasági arculata van, de azért drága életeket szed áldozatul, a legszörnyűségesebb fegyverrel a sajátkéz fegyverével és a legszégyenletesebb, a legátkozottahb fegyverrel, az éhség védtelen nőket és ártatlan gyermekeket ölő fegyverével és ami a legborzasztóbb, jó lelkeket vet ki az erkölcs vágányából és jió lelkeket tör le és öl meg. Mélyen t. Felsőház! Amikor konstatáljuk a világon keresztültiúló emez ádáz háborút, akkor a vezérkarnak, respektive a kormánynak a napról-napra változható eseményekre tekintettel', meg kell adnii parlamenti nehezék nélkül a helyes stratégia megválasztásának szabadságát és gyorsaságát. A henne rejlő Ihia-