Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-4

20 Az országgyűlés felsőházának U-ik ülése 1931. évi augusztus hó 4,-én, kedden. Ki kell azonban jelentenem, hogy a pénzintézetek pénztárainak lezárása szerintem szerencsétlen lépés volt, mert ezzel meg tetszett akasztani az egész gazdasági életet. A gazdasági élet az egész vonalon megakadt, úgyhogy .gat lehet mondani: Magyarországon ma gazdasági élet nem létezik. Pedig, t. Felsőház, elhihetik: ha ez a rendlelet a pénzintézeti pénztárak bezárására vonatkozóan nem jelenik meg, senkinek eszébe sem jutott volna betétjeit a pénzintézetekből kivenni. Ez azonban már meghaladott álláspont, ernől nem is érdemes többet beszélni. Természetes, hogy most már egyebet nem is lehet tenni, mint ezeket a korlátozásokat lassan, lépésről-lépésre feloldani, a szigorú rendelkezéseket enyhíteni, bár én jattól tartok, hogy ennek az eljárásnak még kellemetlen következményei lesznek. Hiába mondja a t. pénzügyminiszter úr, hogy ezeknek az intézkedéseiknek létrehozásánál külföldi szakemberek is közreműködtek és tanácsoltak. Erre nekem az a válaszom, hogy azok a külföldi szakemberek lehetnek nagyon okos emberek, die a mi viszonyainkat nem ismerik, a mi gazdasági életüniket nem is ismerhetik. Ne hivatkozzék senki se az osztrák Kreditanstaltra és a németországi pénzintézetek eseteire, mert azok egészen más elbírálás alá tartoznaik. Hiszen ott az internacionális tőke egyszeriben megjelent és segítséget nyújtott, sőt az osztrák állam garantálta iá betevőknek és a hitelezőknek követeléseit. Ilyen körülmények között valóban nem is lehet egyebet tenni, mint amit a t. kormány most cselekszik és szerintem arra kell törekedni, hogy az ország minél előbíb megkapja azt a bizonyos 7 millió fontos kölcsönt, amelyre szüksége van. Mintán most, amint olvasom, nyélbe ütötték a nagy angol kölcsönt, talán van nekünk is komoly kilátásunk arra, hogy az általunk szükségelt kölcsönt meg fogjuk kapni és akkor nemélhetőleigi vissza fog térni a gazdasági életbe a bizalom, amelyet szerintem a» t. kormány erősen megtévesztett és eljátszott. A javaslatnak további részét, amely az államháztartás egyensúlyának fenntartására vonatkozik, én nagy kétkedéssel és megvallom egészen őszintén^ bizalmatlansággal fogadom és veszem tudomásul. Hiába mondja a t. pénzügyminiszter úr, hogy ő mindenekelőtt a kiadások csökkentésével fogja az államháztartás egyensúlyát fenntartani. Ameddig én a kormány padjain látom a t. kultuszminiszter úrnak becses személyét, (Derültség) addig én ennek a kijelentésnek komolyságában kételkedem. (Derültség.) A t. kultuszminiszter úr vérében van a pazarlás! hajlam és az alkotási vágy. Erről ő sohasem fog leszokni; (Derültség.) ő mindig ki fogja csikarni az ő erőszakos természetével azokat az összegeket, amelyeket luxuskiadásokra igénybe akar venni. Hiszen még most is a tihanyi félszigeten egy hegyet hordat le azért, hogy egy nedves rét feltöltésével sportpályát alakítson. Ma, úgylátszik, országos szükséglet, hogy a biológia tudósai és Tihany község lerongyolódott népe a sportokban gyakorolhassa magát. (Derültség és ellenmondások.) Én hivatkozom az egységespárt vezérszónokára, Eber Antal képviselő úrra, aki, úgy látom, velem . együtt a t. kultuszminiszter úr takarékossági képességeiben erősen kételkedik. (Derültség.) Ott van továbbá a t. honvédelmi miniszter úr, aki éppen a mostani időket tartja nagyon I alkalmasnak arra, hogy Balatonföldváron nyaralókat vásároljon és hogy a Ganz-Danubiusnál nagy megrendeléseket csináljon, amelyekre neki nincs fedezete és nincsen nénze. Hát, t. pénzügyminiszter úr, ilyen pazarló kartársakkal (Derültség.) bajosan lehet majd a kiadások csökkentését véghezvinni. En úgy látom, hogy ez alig fog sikerülni, következik tehát az államháztartás egyensúlyának fenntartása a bevételek fokozásával. Hogyan képzeli a t. pénzügyminiszter úr a bevételek fokozását? Hiszen a t. pénzügyminiszter úrnak kell legjobban tudnia, hogy már a múlt esztendőben nem folytak be azok a közadók, amelyek preliminálva voltak; sőt én úgy tudom, hogy az adóhátralékok igen nagy öszszeget tesznek ki; hogyan gondolja akkor a pénzügyminiszter úr, hogv^ ma adófelemelésekkel lehetne az államháztartás egyensúlyát fenntartani? Hiszen a t. pénzügyminiszter úrnak tudnia kellene azt is, hogy az idén, ebben az esztendőben a mezőgazdaság adót egyáltalán nem, vap-v csak nagyon csekély mérvben fog fizetni. Gondolja meg a t. pénzügyminiszter úr, hogy miből fizessünk adót? Jövedelem nincs, a termés gyalázatosan rossz. At. kereskedelemügyi miniszter úr ugyan bíztat bennünket, hogy terményeinket ne adjuk el, de hát nincs mit eladni. A hallatlan szárazság, az aszályos időjárás, amely most szerencsétlenségünkre az egész országban uralkodik, tönkretette a kapásnövényeket. Ennek következtében előreláthatóan a falusi népnek a tél derekán nem lesz betevő falatja. Az^ aratásnál nem tudta megkeresni azt, hogy egész esztendőre legyen kenyere, s miután burgonya és tengeri nem lesz a szerencsétlen időjárás következtében, a falusi nép tisztán ki van téve az éhenhajásnak. Most itt, ilyen viszonyok között gondolja a pénzügyminiszter úr, hogy valaki adót fizet? Én körülbelül 40 esztendeje a magam gazdatisztje vagyok, (Éljenzés.) de ilyen katasztrofális időjárásra, mint amilyen most uralkodik, nem tudok visszaemlékezni. Mindent keresztül tudnánk úszni, minden nehézségen keresztül tudnánk menni, de ez a katasztrofális időjárás minden számítást keresztülhúzott. A mezőgazdaság különben is nyögi a súlyos adósságok kamatait. En azt hiszem, hogy talán az egy Esterházy herceget kivéve, mindannyian, nagy- és kisgazdák, ma koldusok lettünk és ilyen körülmények között a t. pénzügyminiszter úr arra gondol, hogy az állami bevételeket fokozni fogja? Lehetséges, hogy más téren sikerülni fog új jövedelmi forrásokat teremteni, például a mammutjövedelmeket megszüntetni vagy az álláshalmozóktól valamit elvenni, de a mezőgazdaságra a t. pénzügyminiszter úr ebben az esztendőben ne számítson. (Ügy van! Ügy van!) A továbbiakban at. kormány rendkívül tág felhatalmazást kér, amelyre alig van precedens és amely felhatalmazást az alkotmányos élet rendelkezéseivel egyáltalában nem lehet összeegyeztetni, mert a t. kormánynak jogában lesz költségvetésileg megállapított kiadásokat csökkenteni, jogában lesz új bevételi forrásokat beállítani, amelyek költségvetésileg nem lettek megállapítva, s mindezeken felül jogában lesz ezen rendelkezéseit büntetőjogi szankciókkal ellátni és ez a felhatalmazás egy álló esztendeig érvényben fog maradni. T. Felsőház! A törvényhozó ennél a kérdésnél nagyon nehéz helyzetbe kerül és igazán nem tehet egyebet, mint megkérdezi lelkiismeretét ' és annak a parancsszavát követi. Az én lelki-