Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-4

Az országgyűlés felsőházának h-ik ülése százalékra rúg és harmadszor, hogy az adósságok legnagyobb része azért keletkezett, hogy üzemi hiányok pótoltassanak, ahelyett, hogy hasznos és szükséges beruházásokból erednének. Itt tehát radikálisan t segíteni kell, mert a mezőgazdaság nem bírja sokáig a rövidlejáraitú kölcsönökkel való gazdálkodást, hanem igenis, feltétlenül rá van szorulva arra, hogy hosszúlejáratú kölcsönökhöz jusson. (Úgy van! Ügy van!) Ennek következtében ebben a vonatkozásban mindent el kell követni, hogy ilyen kölcsönökhöz jusson a magyar mezőgazdaság. Minél inkább nézem tehát ©zt a mi helyzetünket, annál inkább viláigosan domborodik ki előttem az a tézis, hogy mi a mezőgazdaság jövedelmezőségének újraépítésére kényszerítve vagyunk nemcsak azért, mert ettől függ megélhetési lehetőségünk, hanem azért is, mert ezúttal a legmagasztosabb, a legszebb célt is szolgáljuk; nevezetesen magának a miaigyar nemzetnek a fenntartását, (Úgy •van! Úgy van!) A magyar mezőgazdaság jövedelmezőségének újraépítési kényszere szerintem a következő nézőpontok által adva van. Elsősorban meg kell nézni, hogy a magyar mezőgazdasági termelés milyen termelési erőt képvisel egész nemzetgazdaságunkban. Ttt nagyon nehéz pontos, összehasonlító adatokkal szolgálni egészen az utolsó időkig azért, mert a mezőgazdasági állattenyésztésből eredő jövedelmek ezidőszerint nem állanak teljes pontossággal rendelkezésünkre. Mégis ha a Pénzintézeti Központnak az 1928. évi 4. számú füzetében megjelent adatait nézem, azt állapíthatom meg, hogy a mezŐés erdőgazdaság termelésének összértéke 1927ben 3587 millió pengőt tett ki, 1928-ban 3864 millió pengőt, az ipari termelés értéke pedig 1927ben 2748 millió pengőt, 1928-ban 2842 millió pengőt. Itt tehát vitán felül áll az, hogy a mezőgazdaság termelése alapvető jelentőségű a magyar nemzet boldogulásában. De ha nézzük a szántóföldi termelés értékének alakulását az utóbbi években, meglehetősen szomorú képet és a jövő teendőire vonatkozólag intő jelet kapunk. 1926—27-ben 2079 millió pengő volt a mezőgazdasági termelés összértéke, 1927—28-ban 2484, 1928—29-ben 1660 és 1929—30-ban 1190 millió pengő, akkor, amikor 1929-ben a termelés mennyisége csak 14% -kai, a termelés értéke pedig 40%-kai esett vissza. Itt kapcsolódom bele Teleszky ő excellenciájának tegnappá bizottságban elmondott beszédébe. Itt látjuk azt a diszparitást, amely a termelés és az élet színvonala között keletkezik s amely előbb-utóbb olyan mérvet fog ölteni, hogy nem tudom, hogy ez hova fog vezetni. Mindenesetre azt látjuk, hogy jelenlegi termelésünkben a redukált életkövetelésekkel szemben sem tudjuk a megfelelő fedezetet megtalálni. (Ügy van! Ügy van!) Egy másik szempont az, hogy mezőgazdasági termelésünk értékének magassága belső piacunkon is megfelelő kifejezésre jusson. Nevezetesen utóvégre a mezőgazdaság egyrészt a forrása az egész nemzet táplálkozásának, másrészt pedig 'az iparnak és kereskedelemnek legjobb fogyasztója. Ennek következtében roppantul kell erre vigyázni, ami eddig, sajnos, elég nagymértékben megtörtént, hogy belső piacunkra ne jöhessen be olyan áru, amit mi magunk is tudunk termelni, nevezetesen gyümölcsfélék, zöldségfélék és tejtermékek. Egy harmadik szempont kivitelünk, elsősorban mezőgazdasági kivitelünk alakulása. Magyarország külkereskedelmi , forgalma az 1931. évi augusztus hó U-én, kedden. 19 utóbbi éveikben a következőképpen áll. 1926-ban a behozatal volt 952 millió pengő, a kivitel 870 millió pengő. 1927-ben a behozatal volt 1142 millió pengő, a kivitel 800 millió pengő, 1928-b.an a behozatal 1189 millió pengő, a kivitel 819 millió pengő, 1929-ben a behozatal 1064 millió, a kivitel 1038 millió pengő, 1930-ban a behozatal 832 millió, a kivitel 910 millió pengő. A mezőgazdasági kivitel pedig, amely 1926-ban az összkivitel 82%-át, 1927-ben 79%-át, 19284>an 74%-át, 1929-ben 77%-át, 1930-ban 75%-át tette ki, így alakult: 1924-ben 520 millió pengőt, 1925-<ben 652 millió pengőt, 1926-ban 710 millió pengőt tett ki. Méltóztassanak ezeket a számokat figyelemmel kísérni. Nagyon szép az emelkedés. 1927-ben a mezőgazdasági kivitel 632 millió pengő, 1928^an 603 millió pengő, 1929-ben 799 millió pengő, 1930-ban 680 millió pengő. Amíg az 1924., 1925. és 1926. években igen szép lendületet vesz a mi kivitelünk, az utóbbi években kivitelünk nem mutatja ezt a fellendülést, ennek következtében ebben az irányban mindent el kell majd követni. Itt van még egy rendkívül fontos kérdés, nevezetesen a búzaárnak jelenlegi kialakulása. Nem akarok most itt ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni, hiszen Borbély igen t. tagtársam volt szíves erre alludálni; ennek következtében a Felsőházat ezzel most már nem akarom untatni. Itt van azonban példának okáért a tejkérdés, a borkérdés, a szeszkérdés, az állathízlalási kérdés és még számos kisebb mezőgazdasági kérdés, amelyek mind a legsürgősebben megoldásra várnak. Ennek következtében a magam részéről ennek az országos bizottságnak működése tekintetében a legnagyobb reményekkel vagyok és hiszem, hogy a kormánnyal karöltve ebben a vonatkozásban eredményes munkát fog tudni kifejteni. Rövidesen még a törvényjavaslatnak arra a fejezetére akarok rátérni, amely az államháztartás egyensúlyának fenntartásával foglalkozik. Itt természetesen elsősorban a kiadások apasztásával kell foglalkozni és ott, bármilyen nehezünkre is esik, szőrös szívvel, és a legnagyobb energiával kell az egész vonalon eljárni. Ha pedig ez sem volna elegendő, akkor a másik oldalon is meg kell tenni a szükséges intézkedéseket, de csak akkor, és mindig szem előtt kell tartani azt a körülményt, hogy a magyar mezőgazdaságra újabb terheket rárakni nem lehet (Ügy van! a közében.) T. Felsőház! Ezekben voltam bátor nézőpontjaimat röviden kifejteni. Tekintettel arra, hogy politikai bizalommal viseltetem a kormányelnökünk iránt, a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: A következő szónok gróf Széchenyi Aladár ő méltósága! Gróf Széchenyi Aladár: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőtház! A pénzügyminiszter úr által beterjesztett törvényjavaslatot a gazdiasági és hitelélet rendtjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról a magam részéről elfogadom és azt meg fogom szavazni. E szándékom azonban nem azt jelenti, hogy én a javaslatnak minden rendelkezését helyeslem. A javaslat első részét, amely a belső forgalomnak és ia gazdasági életnek korlátozását illeti, valamint azokat az intézkedéseket, amelyek az időközönként kiadott szükségrendeleteknek az országgyűlés által való utólagos jóváhagyását illetik, nolens volens magamévá kell tennem. Hiszen nem volna semmi értelme annak, ha én azokat nem fogadnám el,