Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-4

18 Az országgyűlés felsőházának U-ik ülése 1931. évi augusztus hó 4-én, kedden. azt hiszem, ezeket a kérdéseket kizárólag szakszerűségi szempontokból a politikai bizalom kikapcsolásával kell elbírálni. Es miután a pénzügyminiszter úr szájából a Képviselőháziban elmondott beszédében hallottuk, hogy ezek az intézkedések hogyan jöttek létre, milyen tárgyalások előzték meg azokat és milyen szakemberek hallgattattak meg, politikai bizalmamnál fogva, amelyet a kormányelnökünkkel szemben táplálok, magamévá teszem és jóváhagyom ezeket az intézkedéseket. Mert meggyőződésem, hogy helyesebb és célszerűbb volt az adott pillanatban az utólagos jóváhagyás reményében cselekedni, mint semmit sem tenni és ezáltal esetlegesen helyre nem hozható károkat okozni az országnak. Helyeslem azt is, hogy a kormány felhatalmazást kér oly intézkedések megtétele tekintetében, amelyek a jövőben szükségessé fognak válni, mert ebben a jelenlegi állapotban, ebben a jelenlegi világkrízisben, ebben a naprólnapra, óráról-órára, sőt azt lehet mondani, pillán atról-p illan atra váltakozó helyzetben szerintem a kormánynak igenis, szüksége van ilyen felhatalmazásra, hogy éppen az adott pillanatban cselekedhessek. Es t. Felsőház, úgy érzem, hogy tulajdonképpen most bontakoznak ki előttem teljes súlyukkal a Párizs-környékbeli békediktátumok, amelyek nem békét és megelégedést, hanem elégedetlenséget és nyomort hoztak az egész világra. Es igen t. Felsőház, nekem az az érzésem, hogy ebben a pillanatban a kapitalizmus is válságos óráit éli és kérdés, hogy fel tud-e emelkedni a helyzet magaslatára, vagy el kell neki pusztulnia. Helyeslem az országos bizottság életbe hívását. Sajnálom, hogy a Képviselőházban történt választás alkalmával bizonyos politikai pártok nem vettek részt, de különösen sajnálom, hogy az úgynevezett független kisgazdapárt nem vesz részt ebben a bizottságban, mert felfogásom az, hogy éppen ebben a válságos időben a magyar mezőgazdaságnak elsősorban kell jó példával előljárnia és vállvetett munkával az ország jövőjét megalapoznia. {Helyeslés a jobboldalon.) Igen t. Felsőház! A pro futuro való intézkedésekre vonatkozóan a mezőgazdaság szempontjából bizonyos adatokkal kívánok szolgálni, mert az a felfogásom, hogy igen sok, igen sürgős teendő megtétele előtt állunk, anynyival is inkább, mert a világkrízis által okozott bajokon kívül az idén nekünk még speciális bajunk is van, és ez az országos átlagban vett rossz termésünk. Méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban a magyar földbirtok eladósodásának mérvéről soroljak fel röviden néhány adatot. A magyar földbirtok jelzálogilag bekebelezett terhei a Magyar Statisztikai Szemle 1928., 1929. és 1930. évi adatai szerint 1928 június 30-án kitettek 972 millió pengőt. 1928 december 31-én 1160 millió pengőt, 1929 derember 31-én 1540 millió pengőt és 1930 június 30-án 1648 millió pengőt. Ez a legutóbbi adat nem végleges, hanem csak ideiglenes adat. Ezek az összegek felölelik az Összes bekebelezett tételeket, — az időközi törlesztések nincsenek levonva — bennefosrlaltatnak továbbá a bekebelezett vételhátralékok, áruhitelek, kincstári adó- és illetékhátralékok, végrehajtási zálogjogok, végrehajtási perköltségek- örökösödési terhek, járadékok, óvadékok, stb. Utalnom kell még arra is, hogy a Lebosz. által, vagyis a földbirtokrendezésre alakult szövetkezet által 1930 június 30-ig folyósított és bekebelezett kölcsönök, amelyek kizárólag a kisbirtokosokat terhelik és amelyek 1929 végén 224 millió pengőt, 1930 június végén pedig 234 millió pengőt tettek ki, ezekben az általam előbb felemlített tételekben csak részben foglaltatnak. A terhek végösszege országos átlagban 1929 végén 32'8%-kai több, mint volt 1928. év végén. Birtoknagyság-csoportok szerint a bekebelezett terhek megoszlása azt mutatja, hogy azoknak legnagyobb hányada, 63'2% a kisbirtokra esik, s ezek sorából is az 50 holdon aluli kisbirtokra az 1928- év végén esik 58'4%. Ez a kisbirtokra eső hányad, vagyis a 63' 2%, mintegy 20%-kal nagyobb, mint a kisbirtok területének az országos területhez viszonyított arányszáma, amely 51 '2%, sőt a kisebb kisbirtoknál ez a különbözet közel 30%-ra emelkedik. Az 1929. év végén ez a hányad 64*6%-ra emelkedik, illetőleg az 50 holdon aluli birtokoknál 59'7%-ra. Ha pedig országos átlagban nézem a terhek holdankénti elosztását az 1928. és 1929. év végén, akkor azt látom, hogy az 50 holdon aluli birtoknál egy katasztrális holdra 1928 végén 91 pengő esett, 1929 végén pedig 122*8 pengő, az 50—100 holdnyi területű birtokoknál az 1928. év végén 66 pengő, az 1929. év végén 82 pengő, a 100—1000 hold közötti birtokoknál egy katasztrális holdra esett 1928 végén 64*4 pengő, 1929 végén 83*3 pengő, s az ezer holdon felüli birtokoknál egy holdra 48, illetőleg 61'5 pengő. Az emelkedés tehát egy év alatt az 50 holdon aluli birtokoknál 31*2 pengő, az 50—100 holdig terjedő birtokoknál 23*3 pengő, a 100—1000 holdig terjedő birtokoknál 18*6 pengő és 1000 holdon felüli birtokoknál 13*5 pengő országos átlagban. Ha az évi kamatszolgáltatást a költségekkel együtt nem a Statisztikai Hivatal mostani adatai alapján, de saját feljegyzéseim szerint számítom és ha átlagosan veszem ezt a kamatszolgáltatást, azt hiszem, nem veszem túlmagasra, ha 10%-ot mondok, és akkor kellett az 1928. évben kamatra 116 millió pengő, 1929-ben 154 millió pengő, és 1930-iban 164 millió pengő. Ha pedig az 1929. évi összeget vagyis a 154 millió pengőt elosztom a megterhelt földek holdszámával, — Magyarországon nevezetesen 5,870.000 katasztrális hold megterhelt föld van — akkor országos átlagban esik egy katasztrális hold megterhelt földre 26.23 pengő évi kamatszolgáltatás, amely Összegben csak résziben foglaltatik a törlesztés is, mert az összes bekebelezett törlesztéses kölcsönök csak 21*5%-ot tesznek ki. Eddig csak bekebelezett adósságokról es terhekről beszéltem, de meg vagyok róla győződve, hogy hatalmas milliók vannak teherképpen a magyar földön, olyan terhek, amelyek nincsenek bekebelezve; ha ezeknek a terheknek nagy hányadat a bekebelezett adósságoknak csak mintegy harmadában állapítom meg, akkori ott vágytunk a kétmilliárd pengődnél, amely a magyar földbirtokot terheli, ott vagvunk, ahol voltunk a háború előtt, csak azzal a különbséggel, hogy — azt hiszem, bátran mondhatom' — a kamatszolgáltatás a békebeli kamaitszoligáltatáshoz viszonyítva, annak legalább, sőt valószínűleg több mint a kétszeresét teszi ki. (Ügy van! a középen.) Jóllehet a magyar mezőgazdaság eladósodása az utóbbi években évről-évre fokozódott, méersem lehet azt mondani, hogy ez az eladósodás asrsraisztó volniai. mert ezidőszerint a magyar földbirtoknak csak 36*3 százaléka van megterhelve. Ami azonban aggasztónak látszik, az először az a körülmény, hogy a száz holdon aluli birtokoknál 59*2 százalékot tesznek ki; másodszor, hogy az összes bekebelezett terheknek törlesztéses kölcsöne csak 21*5