Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-94

74 Az országgyűlés felsőházának 94. ülése 1931, évi február hó 14-én, szombaton. hanem látom az ország egész egyetemének, a kereskedelmi mérlegünk megjavításának nagy előnyét is. (Ügy van! Ügy van!) Ha abban a vonatkozásban a magam részéről csak nagynehezen tudtam magam elhatározni arra, hogy szavazatomat megadjam egy olyan törvényjavaslathoz, amely az eredeti törvényjavaslatban ötvenkét esetben tartotta fenn a kormányzat részére a jogot a rendeleti úton való intézkedésre; ez a szám ma már ebben a törvényjavaslatban körülbelül a felére csökken, de még így is körülbelül negyedszáz esetet sorolj fel a törvényjavaslat, amidőn a belügyi, illetőleg a kereskedelemügyi kormány fogja rendelkezéseit megtenni. Ha mégis beláttam, hogy ezt az életviszonyok, az adott helyzet kívánja így, tekintetbe vettem azt a felhatalmazást, amelyhez magam részéről szívesen járultam hozzá és amelyet a törvény abban fejez ki, hogy megadja a kormánynak a jogot, hogy bizonyos telepeket leállítson és ezeket más^ telepekkel való kooperációra utasítsa. Ennek révén úgy érzem, jelentős eredményeket fogunk elérhetni nemcsak a kis körzet részére, hanem az ország egyetemére nézve és ez fő indító oka annak, hogy a magam részéről ennek^ a törvényjavaslatnak megszavazásához hozzájárulok. Tüzelő anyagról beszéltek. Beszélt erről a törvényjavaslat előadója és fejtegette ezt a kérdést Szterényi báró ő excellenciája is. Méltóztassék megengedni, ha röviden is, néhány pillanatig igénybe vegyem szíves türelmüket ebben a vonatkozásban különösen azért, mert úgy érzem, hogy nem volna helyes és a későbbiekben talán hamis következtetésekre - vezethetne, ha az ország szénvagyona úgy állíttatnék be, mintha ez valóban a legközelebbi jövőben kritikus helyzetet volna képes teremteni. Maga a törvényjavaslat is — felfogásom szerint — ebben a tekintetben téves megállapításra jut, amikor indokolásában azt mondja (olvassa): «A csonka ország energiaellátása, néhány jelentéktelenebb s csak költséges beruházások árán értékesíthető vízierőt nem tekintve, a mai fogyasztáshoz szabottan is alig két emberöltőre elég szén- és 'lignit-vagyonúnkon nyugszik.» Ebben a megállapításban a magam tudása és a magam meggyőződése szerint nem osztozom. Vagyok bátor hivatkozni hírneves magyar geológusok, dr. Papp Károly, dr. Vadász Elemér, dr. Vitális István közkézen forgó szakkönyveire, de legyen szabad (igénytelen megállapításaimra is hivatkozni, amelyek szerint az eddigi fúrások által megállapított jelenlegi szénvagyona az országnak körülbelül 1700 imillió tonna. Ezzel a mennyiséggel szemben az elmúlt 1930. évben a széntermelés, az öszszes magyar szénbányákat számítva, csak hétmillió tonna, volt. Fájdalom, nem mondok újságot itt, ha megállapítom, hogy milyen szomorú viszonyok közt van ezidőszerint Magyarország ipara és ebből folyólag mennyire csökkent a szén fogyasztás is, hiszen a kettő kapcsolatos egymással. A reményt, hogy helyzetünk meg fog változni ebben a vonatkozásban, természetesen egy pillanatig sem adom fel, kalkuláfci ómból nem akarok a tavalyi hétmilló tonna termelésénél maradni, hanem a megfelelő haladást is leszámítva, azt kell mondanom, hogy az eddigi fúrások révén, a geológiai megállapítások mai állapotában, a meglevő, kereken 1700 millió tonna szénvagyon is körülbelül 180—200 évig fedezi az ország szénszükségletét. A magam részéről fontosnak tartottam, hogy amikor egy ilyen törvényjavaslat törvényerőre emelkedvén, ezt a Házat elhagyja, ,ne maradjon válasz nélkül ez a körülmény, nehogy a

t későbbiekben — nem tudom milyen vonatkozásiban — esetleg hibás következtetéseket vonjanak le. Mélyen t

tisztelt Felsőház! Ez a javaslat, amit már bátor voltam említeni, igen-igen hoszszú előtanulmányokon .ment keresztül. A különböző kormányok körülbelül 20 év óta foglalkoztak ezzel a törvényjavaslattal. A Képviselőház igen hosszasan, (heteken keresztül foglalkozott vele, úgy bizottságaiban, mint a plénuimban.^ Foglalkozott vele igen behatóan és szakszerűen az Ipartanács is

; és utóbb foglalkozott e Ház együttes bizottsága is. E Ház együttes bizottságában nem volt módunkban a javaslatot abhan a formájában elfogadni, mint ahogy a Képviselőház megszavazta. Már az előadó úr is részletesen rámutatott több olyan javításra, amelyet a Felsőház együttes bizottságában eszközöltünk a javaslaton. Legyen szabad a magam részéről utalnom arra, hogy ezek a javítások mindenütt az élet céljait szolgálják, ezek szükségesek és kívánatosak, ha azt akarjuk, hogy a villamosítás körül valóban oly törvénnyel rendelkezzünk, amely az életbe praktikusan átültethető s amely abban a sok vonatkozásban, amely vonatkozások összefüggnek ezzel a törvényjavaslattal, valóban az ország javát szolgálja. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom s kérem az igen tisztelt Felsőházat, hogy ezt azokkal a javításokkal, amelyeket a bizottságban eszközöltünk, elfogadni méltóztassék, fenntartván magamnak esetleges megjegyzéseimet a részletes tárgyalásra. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter ő excellenciáját illeti a szó. Bud János kereskedelemügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőház! Az előadó úr és a felszólaló urak annyira részletesen foglalkoztak a törvényjavaslat egyes intézkedéseivel és alapelveivel, hogy azt hiszem, felesleges munkát végeznék, ha ezekre részletesebben kitérnék. Tisztán egy-két elvi szempontot szeretnék megjelölni s ennek alapján megköszönni, 'hogy a Felsőház ennyire melegséggel fogadja a törvényjavaslatot. Sokan vannak, akik felteszik a kérdést, vájjon a mai gazdasági helyzetben időszerű-e ilyen törvényjavaslat tárgyalása? Ha nézem azt a világgazdasági válságot, amelyhez hasonló alig van a történelemben, egyúttal keresem azt is, vájjon milyen okok hozták és hozzák létre ezt a világgazdasági válságot, az okoknak nagy számát lehetne felsorolnom, kétségtelen azonban, hogy valahol valami zavar^ van magában a termelésben is, hogy nem áll arányban a termelés a fogyasztással, vagy megfordítva és ebből születik meg az a krízis, amelyet ma világszerte látunk. Fokozza még ezt a világgazdasági válságot az, hogy ugyanakkor az egyik oldalon nagyon erős r túltermelés jelentkezik, — ez mélyíti ki a mezőgazdasági válságot — a másik oldalon pedig — és azt hiszem, ez lényegesen közrejátszik a világgazdasági válság kimélyítésében — a technikának a népesség számával arányban nem álló hatalmas fejlődése tapasztalható. Mit látunk az egész vonalon? Egy óriási technikai fejlődést, amely napról-napra, óráról-órára a munkások százainak és ezreinek munkaerejét teszi feleslegessé. Ennek alapján nő a munkanélküliség és tanácstalanul áll az /