Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-94

Az országgyűlés felsőházának 94. ülése külön energiagazdálkodási tanácsot szervez, holott kívánatosabb lett volna ezt a tevékenységes, ezt :az ügykört is az előbb említett Országos Ipartanács hatáskörébe utalni és a szükséges speciális szakembereket odahelyezni. Mindazonáltal tekintettel arra, hogy itt egy egészen speciális műszaki szolgálatról van szó, nem tettem kifogást ez ellen és nem teszek indítványt most sem, hogy ia javaslatnak ez a rendelkezése, amely külön energiagazdasági tanácsot szervez, itt megváltoztattassék. Amidőn a bizottságban egy módosítást voltam bátor ajánlani, a bizottsághoz és a kereskedelemügyi miniszter úr iránti elismeréséhez csatlakozva, magam is elismerésemet fejezzem ki az előadó úrnak azon konciliánsságáért, amelyet a javaslat tárgyalása alkalmával a bizottságban tanúsított. Ez a módosításom, amelyet a bizottság egyhangúlag el is fogadott, abban állott, hogy az energiagazdasági tanács műszaki kérdésekben maga végezze el közvetlenül a kereskedelemügyi miniszter úrral a dolgot, de ha energiagazdasági kérdésekről van szó, amelyek természetesen nem kapcsolhatók ki az egész gazdasági életből, akkor javaslatait ezekben a kérdésekben az Országos Ipartanács állandó bizottsága útján terjessze a kereskedelemügyi miniszter úr elé. A bizottság ezt a javaslatot el is fogadta. A szövegezés azonban, bizonyára az én hibámból félreértésre alkalmas, ezért stiláris módosítást kell azon eszközöliü és ezért leszek bátor erre vonatkozó módosításomat a részletes vita során a t. Felsőház elé terjeszteni. A javaslatot a részletes tárgyalás alapjául örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. Elnök: Szólásra következik Vida Jenő ő méltósága. Vida Jenő: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy a Ház asztalán fekvő, a villatmos energia fejlesztéséről, vezetésérői, szolgáltatásáról szóló törvényjavaslat kapcsán rövid néhány percre én is igénybe vegyem a mélyen t. Felsőház türelmét. Azok, akik a villamosítás kérdésével és a villamosság problémájával ebben az országban foglalkoznak, tudják azt, hogy közel két évtized óta a mindenkori kormányzatnak, a mindenkori kereskedelemügyi miniszternek programmjában fel van véve egy úgynevezett energiatörvény megalkotása. Már maga ez a hosszú idő — mondom, körülbelül két évtized — és az ezen idő alatt végzett hatalmas külföldi és belföldi tanulmányok igazolják, hogy menynyire nehéz egy ilyen eminenter gazdasági kérdést törvényes keretbe beleszorítani. Ennek a^ nehézségnek egy további bizonyságát szolgáltatja, ha figyelmesen átnézzük azt az első törvényjavaslatot, amelyet a kormány még a múlt év őszén a parlamenthez benyújtott és amelyből ezt a nehézséget konstatálnunk kell, ami — mint azt már^egyébként Szterényi József báró ő excellenciája is említette — abban áll, hogy 52 esetben volt fenntartva a kereskedelmi és részben a belügyi kormánynak az a. jog, hogy azt, amit a törvényalkotó a törvényen keresztül kívánt megvalósítani, voltaképpen rendeleti úton valósítsák meg. Valóban magamnak is, aki az Országos Ipartanácsnak, nemkülönben a Ház bizottságának tárgyalásain is résztvettem, nehéz volt önmagammal megalkudnom abban a tekintetben, hogy akkor, amikor egy törvényt igyekszünk hozni, akkor voltaképpen a végrehajtó hatalomnak juttassuk azt a jogot, amely jog a törvényhozást illetné meg. Éppen azok . évi február hó 14-én, szombaton. 73 a viták, amelyek részint az Ipartanácsban, részint pedig itt és a Ház bizottságában e téma körül folytak, ezek győztek meg arról, hogy ellenkezésemet ebben a vonatkozásban fel kell adnom és a végrehajtó hatalomra kell bíznom azoknak a paragrafusoknak az életbe való átültetését, amelyeket törvényhozásunk törvényben akar lefektetni. Lehetetlenség végeredményben már előre is provideálni törvényes rendelkezésekben, paragrafusokban olyan eshetőségekre, amelyeket maga az élet csak később fog létrehozni, amelyekhez alkalmazkodva lehet csak voltaképpen helyes intézkedéseket megvalósítani. Mélyen t. Felsőház! A vita során az az elgondolás^ is' felmerült, hogy talán a villamosítás kérdése országunkban még ma nincs annyira kifejlődve, hogy törvényes rendezésre alkalmas volna. Az igen t. előadó úr véleményével ellentétben áll az, hogy bár mint ő azt említette, hogy az ország energiaszükségletének 56 százaléka ki van elégítve, evvel szembén megállapítom azt, hogy 3400 községből mindössze 600 községben van ezidőszerint villamos áram. Éppen ebben a vonatkozásban látom a mi szegénységünket és látom igazolva azt az álláspontomat, amely szerint a villamosítás kérdése hazánkban voltaképpen még mmdig gyermekéveit éli és talán korai is törvényesen rendezni. Bevallom, hogy a tárgyalások ebben a vonatkozásban engem más meggyőződésre térítettek, ha nem is az, amire az előadó úr célzott, hogy nevezetesen széngazdálkodásunk a villamosítás erősítése révén megjavul, de egy más vonatkozásban, amelyre ő bizonyára az anyag nagyságára való tekin-" tettel nem utalt, igenis nagy előnyöket és nagy eredményeket várok az ország érdekében. Ha elővesszük azt a térképet, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr az ország villamos telepeiről és a meglévő villamos hálózatokról elkészített és ha ezt a térképet figyelmesen nézzük, meg kell állapítanunk, hogy számtalan úgynevezett törpetelep van az országban, melyeknek elégtelenségét illetőleg éppen azok a felsőházi tag urak fognak különösen véleményt mondhatni, akik vidéken élnek és akik saját tapasztalataikból megállapíthatják, amint már részben báró Szterényi ő excellenciája is említette, hogy a mezőgazdaság, az ipar, & kereskedelem mennyire képtelen azt a munkát elvégezni, amelyet elvégezhetne, ha a megfelelő energia állna rendelkezésére. Arra, hogy mezőgazdaságunk fejlődjék, szükség van energiára, arra, hogy kereskedelmünk kifejthesse a maga tevékenységét, megfelelő árammennyiség kell, hogy rendelkezésre álljon. Ugyanezt óhajtj a az a sok iparoskéz, amely dolgozni akar és amely sok esetben dolgozni nem tud éppen energia hiányában. Erre vonatkozólag igenis vannak r már példák. Legyen szabad a magam részéről csak egy példára hivatkoznom. Itt van Esztergom városa, ahol tudjuk, hogy egy hatalmas kisipar fejlődött ki éppen annak révén, tmert villamos energia elegendő mennyiségben rendelkezésre áll. Ez az egyik része a kérdésnek. A kérdés másik vonatkozása az, amit az előadó úr megemlített, hogyha idővel sikerül megszüntetni ezeket a kis telepeket, amelyek ma még úgyszólván kizárólag, olajra vagy faszénre vannak berendezve, tehát mindkét esetben olyan anyagot használnak fel, amelyet, fájdalom, magunk itt az országban nem produkálhatunk, — ismétlem, ha ezektől sikerül majd lassanként ezt elvonni, ebben én nemcsak annak r a kis r községnek vagy kis körzetnek nagy előnyét látom, II'