Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-94

Az országgyűlés felsőházának 94. ülése 1931. évi február hó 14-én, szombaton. 71 gondnok kirendeléséről szól. Itt meg kell említeni, hogy a 'bizottság elismerte ugyan a szóban levő, nyilvánvaló közérdebből messzemenő intézkedések, foganatosításának indokolását, de elengedhetetlenül szükségesnek tartotta ezeknek minimális mértékre való korlátozását. A hizottság azonban messzemenően számolt a paragrafusban lefektetett elvekkel, sőt tovább is nient, amikor az engedélynek visszavonhatását mondja ki. A bizottságnak további lényeges módosítása az 59. ^-han^ található az Országos Energiagazdasági Tanáccsal kapcsolatban. A bizottság szükségesnek tartja, 'hogy a nem kizárólag műszaki vonatkozású energiagazdasági kérdésekben az összetételnél fogva a gazdasági élettel szoros kapcsolatot fenntartó Országos Ipartanácsnak is^ módjában legyen állást foglalni. A 60. §-nál a bizottság ugyancsak lényeges módosításokat alkalmazott és 'helyesnek tartotta,;hogy a tervezett választottbíróság helyett a királyi Kúrián létesítendő külön bíróság járjon el. Egy további kiegészítést tartalmaz a bizottság jelentése a 72. §-szal kapcsolatban. Itt ugyanis f egy intézkedés vétetett be, amely az áramlopásra vonatkozik. Ebben a kiegészítésben a törvényjavaslat nem csupán büntetőjogi védelemről rendelkezik, hanem magánjogi szempontból is állást foglal. Ezek volnának azok a lényegesebb módosítások, amelyeket az együttes bizottság a törvényjavaslaton szükségesnek talált. En azt hiszem, mélyen t. Felsőház, hogy egy olyan törvényjavaslattal állunk szemben, amely hivatva lesz arra, hogy a 'magyar villamosítási ügynek alappillére legyen. Köszönettel tartozunk a kereskedelemügyi miniszter úrnak, hogy ezt a törvényjavaslatot a Ház asztalára fektette, és elismeréssel emlékezem meg a kereskedelemügyi minisztérium illetékes osztályairól, a törvényelőkészítő osztályról, nemkülönben az általános ipari műszaki osztályról, amely osztályok éveken keresztül foglalkoztak ezen törvényjavaslattal és amelyek közreműködésének köszönhető, hogy ezzel a fontos gazdasági természetű törvényjavaslattal most foglalkozhatunk. Miután biztosítva látom ezen törvényjavaslat sikerét a gyakorlatig életben is, a bizottság határozatának megfelelően ajánlom a mélyen t. Felsőháznak, hogy r

ezt a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni méltóztassék. (Általános helyeslés. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik báró Szterényi József ő excelleneiája. Báró Szterényi József: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen tisztelt Felsőház! Fontos gazdasági rendeltetésű törvényjavaslatról levén szó, (méltóztassanak megengedni, hogy ahhoz általánosságban röviden hozzászólhassak. Mielőtt hozzászólásomhoz kezdenék, én is le kívánnám róni a kegyelet adóját aziránt a kiváló magyar elme, aziránt az invenciózus magyar férfiú iránt, akinek utolsó munkája volt ez az előadói javaslat, amelyet itt a törvényhozás Felsőházában készült előadni, amelybe szívelelke egész szeretetét öntötte bele, Kandó Kálmán emlékezetének. (Helyeslés.) Mélyen tisztelt Felsőház! Három szempontból kívánnék a javaslathoz hozzászólni és annak jelentőségét különösen ebből a három szempontból szeretném megvilágítani. Az első szempont, amelyet röviden az eladó úr is volt szíves érinteni, az életbe átlépendő javaslatnak gazdasági vagy a nemzeti vagyont konzerváló FELSŐHÁZI NAPLÓ. VI. hatása, 'illetve a kereskedelmi és vele a fizetési mérleg javítását célzó rendeltetése és kihatása. Az egyik vonatkozás ebben a gyengébb minő-' ségű szenek^ felhasználása, annak a nagy kincsnek értékesítése, amely Magyarország földjében ezidőszerint oly bőséggel rendelkezésre áll, a másik a villamos energia elterjesztése által a kereskedelmi mérleg javítása, amire tudniillik arra, hogy m'inő tüzelőmennyiséget hozunk be évenként külföldről és milyen nagy szerepet visz az a mi kereskedelmi^ mérlegünkben, az előadó úr számokkal már rámutatott. Hogy ez mit jelent, illetve mit jelenthet gyakorlatilag, arra nézve méltóztassék egy futó pillantást vetni, illetve megengedni, hogy én vessek egy futó pillantást, különösen Svájc és Olaszország példájára ebben a vonatkozásban. Mindkét ország szénhiányban szenved, mindkét ország energiaszükségletének elenyésző kis részével rendelkezik otthon. Svájc energiaszükségletének 94%-a tekintetében külföldi behozatalra volt^ utalva, múlt években 125 millió pengő költséggel, Olaszország pedig szénszükséglétének 95 és olajszükségletének .100%-a tekintetében volt külföldi behozatalra utalva. Mindkét ország a villamos energia fejlesztésében látta eszközét annak, hogy á maga gazdasági helyzetét ebben a vonatkozásban lényegesen megjavítsa. Svájc energiájának 40%-a ma már villamos erőből áll, amelyet túlnyomólag vizierőből állítanak elő és míg azelőtt 125 millió pengőt volt kénytelen energiaanyagra, tehát szénre, stb.-re a külföldre kiadni, addig ma a^ villamos energia-kivitelből 57*5 millió pengőnél nagyobb állami bévé-. tele van. Olaszországnál viszont ma már az egész energiaszükséglet 47'5%-a villamos energia; mindkét államban túlnyomóan vizierőnek, annak a nagy kincsnek értékesítése útján, amellyel — amire egy példával rátérek — mi is rendelkeztünk Trianon előtt. A javaslat f gyakorlati értékesítésének másik vonatkozásban való lehetőségét Németország mutatja és ez a gyengébb minőségű szeneknek az az értékesítése, amely értékesítésnek konzerválás útján való megjelölését hallottuk az előad ó

# úrtól. Németország ugyanis lepárlásra használja fel különösen gyengébb minőségű szenejt, barnaszénkincsét, hogy függetlenítse magát a külföldi olaj, petróleumtermékek, benzin és műszaki olajok behozatalának szükségétől. Németország ma már ott áll, hogy másfél millió tonna ilyen olaj- és benzinszükségletének több, mint 50%-át szénlepárlás útján teremti elő saját anyagából, és ezenkívül ezen gyártási eljárás melléktermékei mind óriásig jelentőségűek a német vegyészeti ipar számára. Legyen szabad itt, mélyen t. Felsőház, nekem ez alkalommal kegyelettel adóznom boldog emlékű nagy Wekerle Sándor iránt, akivel az volt a nagy tervünk ebben a vonatkozásban a gyengébb szenek felhasználását t illetőleg, hogy a mi barnaszeneinket is lepárlás útján kell értékesítenünk, és nagy értékeket biztosítanunk az országnak úgy, mint most Németországban csinálják. Sajnos, a viszonyok máskép rendelkeztek és rendelkeznek.. A második szempont, amelyből ezt a javaslatot bírálni, illetve helyesebben méltatni akarnám s amelyben ugyancsak visszhangot adhatok az előadó úr szép beszédének, az, hogy a javaslat gyakorlati keresztülvitelének jelentősége igen nagy a ^hazai termelés fokozásában. Nagyjelentőségű különösen a mezőgazdaság szempontjából a villamos energia elterjesztése a mezőgazdaság terén, ahol ezidősze11