Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-94

Az országgyűlés felsőházának 94. ülése Felsőház, ha idézem egy csehszlovákiai német képviselőnek a legutóbbi napokban^ február 6-án, ugyanerre az intervjúra ott a prágai képviselőházban tartott beszédének egy idevágó és a gazdasági viszonyra vonatkozó nyilatkozatát, amelyben körülbelül ugyanazt mondja otthon, mint amit bátor voltam itt az imént említeni. Jelűnek képviselő mondja (olvassa): «Ebben az összefüggésben kötelességemnek tartom kételyeimnek és aggodalmaimnak kifejezést adni, ha vájjon helyén és idején való volt-e, hogy Benes külügyminiszter úr éppen most adott egy francia lapnak intervjúkat Magyarországról és Ausztriáról. Ezek az intervjúk egyáltalán nem olyan természetűek, hogy megjavítsák Cseh-Szlovákia viszonyát ezekhez az államokhoz, vagy hogy azt legalább konzerválják. A külügyminiszter úr ebben a minőségében a kereskedelmi politikáért is felelős, • amely az ő inteírvjú által egészen különös megvilágítást nyert.» Mélyen t. Felsőház! A cseh-szlovák külügyminiszter úr azt mondja, hogy «ez különben az a politika, amelyet én mindig csináltam s amelyet én mindig folytatok». En ezt száz százalékig aláírom. Az a politika, amelyet eddig a cseh-szlovák külügyminiszter úr Magyarországgal szemben folytatott, leginkább akadálya annak, hogy a két állam között jó szomszédi viszony állandóan kifejlődhessék. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) mert valahányszor útban volt ez a jó szomszédi viszony, mindig hasonló nyilatkozatok által akadályoztatott meg. (Ügy van! Ügy van!) A hang a Jákob hangja, de a cselekvés, a kéz Ezsau keze. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Abban a nyilatkozatban, amelyet az imént voltam bátor idézni, két momentum van, amelyet külön ki kell emelnünk, amely mellett — eltekintve a nyilatkozatnak az ország belügyeibe való beavatkozásától — a magyar törvényhozás észrevétel nélkül nem haladhat el. A magyar sajtó kellő módon megadta a választ erre a nyilatkozatra. Először az foglaltatik ebben a nyilatkozatban, hogy olyan elemek kerüljenek Magyarországon hatalomra, akik a revízióról lemondva fogják keresni és megtalálni a jó szomszédos viszonyt. (Felkiáltások: Ismerjük őket! A szocialisták!) Mélyen t. Felsőház! A cseh-szlovák külügyminiszter úr súlyos tévedésben van, ha azt tételezi fel egyrészt, hogy van Magyarországon olyan hitványszmba vehető politikus, aki a Tevizió gondolatáról letehetne és aki a revízió gondolata nélkül kormányon maradhatna, (Úgy van! Ügy van!) és ha feltételezi másrészt Magyarország közvéleményéről, hogy 24 óráig eltűrne a^ helyén »olyan kormányt, amely annyira hitvány, — bocsánatot kérek az erős kifejezésért — hogy Trianonba önként belenyugodnék és a revízióról lemondana. (Ügy van! Ügy van!) Nem tudom, minő elemekre gondol a cseh-szlovák külügyminiszter úr ebben a kérdésben, de hála Istennek, elmultak azok az idők és soha ebben az országban vissza nem térhetnek, hogy Magyarországon azok az elemek juthassanak túlsúlyra, vagy komolyan is szóhoz, akikre Ő gondolhatott. Nem immorálok tovább a cseh külügyminiszter úrnak ezen Magyarország elleni támadásánál s mindössze egy megjegyzésre kívánok még szorítkozni, — a keserűség szava váltja ki belőlem — hogy civilizált országokban, kultúrországokban nem szokás, hogy egy állam kormánya a szomszéd államnak kor1931, évi február hó 14-én, szombaton. 65 mányt akar ajánlani. Ez elvégre a nemeztközi jognak olyan elemi alaptétele ellen való vetés, amely alaptétel nemcsak a külgyminisztereket kötelezi, hanem véleményem szerint kereskedelmi iskolai tanárokat is. (Ügy van! Ügy van! — Derültség.) Ez nem akar a kereskedelmi iskolai tanárok lekicsinylése lenni, hanem ellenkezőleg: felemelése. Ezekután legyen szabad felolvasnom interpellációmat, (Halljuk! Halljuk!) amelyre a miniszterelnök úrtól kérem a választ (olvassa): «1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak a cseh-szlovák köztársaság külügyminiszterének a Paris Midi folyó évi február ihó 4-iki -számában megjelent, Magyarország belügyeivel foglalkozó nyilatkozatáról, amelyben többek között a következőket mondja: «Nem kellene egyéb, csak az, hogy Magyarországon hatalomra jutni lássuk — «prendre la haute main» — azokat az elemeket, amelyek megértik, hogy a hazai közönségben és a szomszédoknál a magyar integritásosok politikai követelései által keltett nyugtalanság és zavar senkinek sincs hasznára.» 2. Nem tartaná-e szükségesnek a kormány a cseh-szlovák köztársaság kormányánál megfelelő lépést tenni a cseh-szlovák köztársaság külügyminiszterének a nemzetközi jog legelemibb alaptételét is figyelmen kívül hagyó ezen eljárása ügyében?» (Elénk éljenzés és taps.) Elnök: A miniszterelnök úr ő excelleneiája kíván válaszolni. Gróf Bethlen István miniszterelnök: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! Szterényi ő excellenciájának két pontban hozzám intézett kérdéseire vonatkozólag röviden bátor vagyok a választ a tmagyar kormány nevében a következőkben megadni. Válaszomban én is a cseh-szlovák külügyminiszter úr intervjújának csak azzal a részével kívánok foglalkozni, amelyre Szterényi ő excellenciája rámutatott és amelyet szó szerint magam is felolvasok* (olvassa): «Nem lehet elviselhetetlen helyzetről beszélni és nem lehet szó annak orvoslásáról sem. Nem kellene egyéb, csak az, hogy Magyarországon hatalomra jutni lássuk azokat az elemeket, amelyek megértik, hogy a hazai közönségben és a szomszédoknál a magyar integritásosok politikai követelései által keltett nyugtalanság és zavar senkinek sincs hasznára.» Intervjújának többi részével azért nem foglalkozom, mert hiszen azok discutabilis kérdésekre vonatkoznak és nem jelentenek az én felfogásom szerint sem beavatkozást Magyarország belügyeibe. Ezekre visszatérni más alkalomkor ebben a Házban is, de az Alsóházban is gyakran van alkalmunk, úgyhogy a választ ezekre más alkalomkor kívánom megadni. Az intervjújának ez a passzusa azonban az én meggyőződésem szerint is beavatkozást jelent Magyarország belügyeibe (Ügy van! r Ügy van!) és sajnálattal kell, hogy megállapítsam, hogy ez neim az első eset, amikor Cseh-Szlovákia külügyminisztere részéről ilyen beavatkozás történik Magyarország belügyeibe. Hiszen ha a legutóbbi év nyilatkozatait veszem, amelyeket ő részben a cseh parlamentben, részben a külföldi sajtó előtt tett, a "példáknak egész sorozatát hozhatom fel, amelyek hasonló természetűek és amelyekre vonatkozólag a magyar kormánynak már eddig is meg kellett volna állapítania azt, hogy beavatkozást jelentenek Magyarország belügyeibe. Hogy csak egynéhány példát említsek, 1929. október 21-én a cseh nemzeti szocialistapárt kassai választói gyűlésén súlyos gazdasági rázkódta10*