Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-94

66 Az országgyűlés felsőházának 94. ülé tásokat jövendölt Magyarország számára Csehszlovákia külügyminisztere, inert szerinte a parasztság a feudális magyar uralmi rendszer alatt el van nyomva. 1930. január 10-én a Baseler Volksblatt-ban következőképpen nyilatkozott (olvassa): «A kisentente államainak általános demokratikus szelleme azt, eredményezte, hogy a győző államok a civilizáció terén sokkal lényegesebb előnyöket tudnak biztosítani lakosságuknak nemzetiségre való különbség nélkül, mint a szomszédok, így elsősorban Magyarország.» (Derültség.) 1930. június 7-én a Journal de Genève-ben a következőket mondotta: (olvassa): «Magyarország különleges (belső helyzete olyan politikai természetű képzelődéseknek tulajdonítható, amelyek zavarólag hathatnak ki azokra a törekvésekre, amelyek közte és a kisententebeli szomszédai közti együttműködésre . irányulnak.» Es hogy még egy példát említsek, 1930. október 15-én a prágai parlament két külügyi bizottságában Benes külügyminiszter úr többek között a következőket mondotta (olvassa): «Magyarország, amely az összes középeurópai államok között eddig a legkevésbbé tudott alkalmazkodni úgy belpolitikájában, mint külpolitikájában az új európai helyzethez, politikai és társadalmi nehézségekkel számolhat majd, amelyek annál nehezebbek és veszedelmesebbek lesznek, iminél inkább hunyja be szemét az európai szükségességek előtt.» De ezeket a példákat másokkal is tudnán illusztrálni. A magyar kormány eddig az ilyen és hasonló nyilatkozatoknak különösebb súlyt és jelentőséget nem tulajdonított. Nem tulajdonított azért, mert hiszen végeredményiben, ha valaki a nemzetközi élet szalonjában időről időre gallér és nyakkendő nélkül jelenik meg, (Elénk derültség és taps.) az lehet talán az egyéni ízlésnek, de lehet szórakozottságának is a következménye, (Derültség.) és mi ezt eddig inkább ennek voltunk hajlandók tulajdonítani. Sajnos, azonban ezek a jelenségek időről időre gyakrabban és erőteljesebben ismétlődnek és arról tesznek bizonyságot, hogy fellépésünk hiánya talán gyengeségnek magyaráztatott és -ennek volt azután következménye, hogy a helyett, hogy a hasonló nyilatkozatok megszűntek volna, mind gyakrabban ismétlődnek.. A magyar kormány tehát szükségesnek látta, hogy ezúttal prágai követét utasítsa és a cseh kormánytól, illetőleg a külügyminiszter úrtól felvilágosítást kérjen abban a tekintetben, hogy a Paris Midi-ben megjelent intervjú szövege úgy, ahogyan az közöltetett, autentiikus-e és amennyiben ez autentikusnak ismertetett volna el, abban az esetben tiltakozzék a magyar kormány nevében a magyar belügyekbe ilyen módon való beavatkozás ellen. (Elénk helyeslés és taps.) Prágai követünk^ felkereste Benes külügyminiszter urat és tőle felvilágosítást kért a vonatkozó ügyre nézve. Benes külügyminiszter úr megállapította, hogy a szöveg autentikus, de ennek ellenére a magyar kormány részéről félreértés forog fenn (Báró Szterényi József: Na!) és így teljes elégtételt adhat. Kijelenti, hogy nyilatkozatának sérelmezett része nem a magyar kormányra, vagy a jelenlegi magyar uralomra vonatkozik, hanem azokra a felelőtlen, szélsőséges elemekre, akik a magyar propagandában és a magyar sajtóban erősen hallatják hangjukat. (Mozgás. — Báró Szterényi József: Donquijote-i' hang!) Követünk azon kérdése után, vájjon hajlandó-e ezt a magyarázatát a sajtóban közzé tétetni, a külügyminiszter úr ezt megtagadta. (Mozgás és felkiáltások: Hallatlan! Jellemző!) Többször hangsúlyozta azonban, hogy távol 1931. évi február hó 14-én, szombaton. áll tőle, r hogy Magyarországon rendszerváltozást kívánjon, mivel minden országban jobban szeret egy olyan kormányt, amely hatalmon van, mint egy gyenge rendszert. Hogy ezalatt mit értett, vagy mit ért, magam sem tudom. (Derültség.) A magam részéről ezek után szükségesnek tartom, hogy ő excellenciájának kérdésére adott válaszomban e helyről is tiltakozzam az ellen, hogy külföldi részről beavatkozás történjék Magyarország belügyeibe (Elénk helyeslés.) és csak sajnálatomat fejezhetem ki a felett, hogy Benes külügyminiszter úr szóban forgó nyilatkozata alkalmas volt arra, hogy a magyar közvéleményben nyugtalanságot keltsen, (Báró Szterényi József: Ez volt a cél!) különösen olyan időben, amikor mind a két kormány súlyt helyez arra, hogy a gazdasági kapcsolatok a két ország között újból felvétessenek. (Ügy van! Ügy van!) Ennyit voltam bátor ő excellenciája kérdéseire válaszolni. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e miniszterelnök úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nemï (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. T. Felsőház! Kegyeletes kötelességemhez híven mindenekelőtt Felsőházunkat az új évben ért fájdalmas veszteségekről emlékezem meg. Az elektrotechnika európai hírű szaktekintélyének: Kandó Kálmánnak január hó közepén váratlanul bekövetkezett halálával a mai ülésünk napirendjén szereplő villamosenergiajavaslat egyik fáradhatatlan előharcosa, nagy felkészültségű felsőházi bizottsági előadója szállt sírba. Példásan munkás, gyakorlati találmányokban gazdag életével méltán rászolgált az egész magyar mérnöktársadalom osztatlan nagyrabecsülésére, melynek hű kifejezője volt a Mérnöki Kamara részéről felsőházi képviselettel való megbízatása. A villamosenergia-gazdálkodás intenzívebbé válását hazánkban, amiért egész életének folyamán teljes odaadással küzdött és amit az előttünk fekvő törvényjavaslat rendelkezéseinek a gyakorlati életben való keresztülvitele által lelki szemei előtt már kibontakozni látott, — nem érhette meg. Tragikus elmúlása egy még sokra hivatott és máris nélkülözött kiváló szakférfiúnak, értékes felsőházi tagtársunknak elvesztését jelenti. Nemes emlékének mai ülésünk jegyzőkönyvében való megörökítését indítványozom és jelentem, hogy halála alkalmából édesanyjához: özv. Kandó Gézánéhoz, valamint a Budapesti Mérnöki Kamarához részvétiratot intéztem, ravatalára,a. Felsőház, koszorúját elhelyeztettem, temetésén, pedig töbib tagtársunkkal együtt a Felsőház képviseletében Hültl Dezső vett részt. Kérdem, méltóztatnak-e indítványomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, kimondom, hogy a Felsőház Kandó Kálmán emlékének jegyzőkönyvi megörökítésére vonatkozó indítványomat elfogadta. Méltóztatnak-e halálesettel kapcsolatos bejelentéseimet tudomásul venni? (Igen!) Ha igen, kimondom, hogy a Felsőház a halálesettel, kapcsolatban tett bejelentéseimet jóváhagyólag tudomásul vette. Bemutatom özv. Kandó Gézáné, valamint a Budapesti Mérnöki Kamara levelét, amelyben Kandó Kálmán elhunyta alkalmából kifejezett részvétünkért köszönetet mondanak. Tudomásul szolgál.