Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-93

•60 Az országgyűlés felsőházának 93. ülése nézem, hogyan alakul ez ki in praxi, azt hiszem 16—17 olyan hely van csak, ahol a mai felekezeti iskolák helyébe állami iskola fog valószínűleg jönni. Azonban a megszűnések nem is^ ilyen természetűek, hanem egyéb kombinációi az összvonásoknak, úgyhogy 77 megszűnő törpeiskolai állásról van itt szó. Mert hiszen néha ' úgy esik a dolog, hogy össze kell vonni három tanítót és helyébe két új jön stb. Azonkívül többtanítós iskolánál megszűnő állás lenne 161. Ez a vándorlások következtében áll elő; a felekezeti iskolák mindegyikének ugyanis meg van szervezve a maga tanítói állása vagy állásai, ha azonban elköltözik a nép, s néptelenebbé válik az iskola^ egészen irracionális lenne, ha fenntartanánk öt- tanítói állást ott, ahol egyegy tanítóra osak 25—30 gyermek esik. Ilyen arányosítás van 16. Megszűnnék tehát összesen 238 tanítói állás, ebből községi jellegű 35, római katholikus 90, görög katholikus 2, református 47, evangélikus 28, unitárius 2,. zsidó 34; ez összesen 238. Ezzel szemben szüksége lenne a túlnépes iskoláknál a római katholikus és görögkatholikus egyházaknak 237 és a protestáns egyházaknak 112 új állásra. Méltóztatnak tehát látni, 237 túlnépes katholikus osztály van, s megszűnik 92, 112 protestáns túlnépes osztály van és megszűnik 72. Hát mi történik most már! Az, hogy^ minden felekezet visszakapja 'megszűnő tanító állásait és azonkívül a 35 községi és a 34 izraelita osztály közül 31-et, tehát közel hetvennel többet bocsátok vissza a katholikus és protestáns egyháznak, úgy hogy ha ez .az egész akció lebonyolódik, országos átlagot véve, úgy a katholikus egyháznak, ^ mint a protestáns egyházaknak több tanítója lesz, mint az akció előtt volt, mert — amint mondottam — a községi és a megszűnő izraelita iskoláknak nincsen túlnépes iskola-korroláriuma, úgyhogy ezt is visszakapják. Méltóztatik tehát látni, hogy az államtól távoláll itt minden államosítási szándék. Az állami iskoláknál ilyen túlnépes osztályok nincsenek, mert hiszen ott az áthelyezés nekem' bizonyos latitüdöt ad, hogy megszüntessük a túlzsúfoltságot minden pedagógiai áldozat nélkül. Most már egy-két praktikus (kérdésre térnék ki. Említették itt a bérbevétel dolgát. Ha én ezt nem veszem fel a törvényibe, az egész dolog végrehajthatatlan, mert hiszen egyszerűen meghiúsítanák a dolgot úgy, hogy : azt mondanák, ezt az épületet nem adjuk bérbe, vagy olyan bért szabnának meg, amely megadhatatlan és elő állana az, hogy állami iskolát kellene építeni. Ez esetben mindenki azzal jönne, hogy hát ez az a híres takarékossági akció, amikor nemcsak az államnak nincsen haszna, mert hiszen a túlnépes helyeken viszszabocsátja a tanítói állásokat, de még hatalmas építkezési költségeket is kell fizetnie. Elvileg ez jól hangzik, de az életben ez paródia lenne és ha én lemondok erről a dologról, egészen hiztols

1

, hogy az egész végrehajthatatlan, mert nincs az a lelkész vagy plébános, aki látná a nagy országos szempontokat, amelyeket itt a vezetők méltóztatnak méltányolni; Ők csak a maguk kis faluját látják, az ottani kis harcokat, és rá fogják venni a híveket, hogy ne tad jak bérbe az objektumokat és akkor nem lehet végrehajtani, az egész dolog dugába dől. Es mi lenne az eredmény? Az eredmény az lenne, hogy egy elvi győzelem el van érve az állammal, a miniszterrel szemben, aki semmi mást nem akar, — biztosíthatom a t. Felsőházat . — mint a magyar népoktatás elősegítését. 19-30. évi december hó 19-én, pénteken. Ez a diadal mindenesetre meglenne, de a vége az lenne, hogy a túlnépes iskolák is meglennének és a hívek fizetnék a kemény egyházi adókat a felesleges intézmények végett. A protestáns egyház az államtól kapott pénzeknek egy részét, amelyre nagy szüksége van éppen az egyházkerületek központjaiban a deficites középfokú intézményeknél, kénytelen lenne mint adócsökkentési pótadót odaadni, úgyhogy voltaképpen a törpeiskolai tanítói ' illetményeket egészen az állam fizetné, egyrészt az alapfizetést az adócsökkentési alapból, másikrészt pedig fizetés kiegészítésképpen. Vagy pedig a katholikus javadalmasok kénytelenek lennének odaadni javadalmuk egy részét akkor, amikor az adók fizetése úgyis nehezen megy, amikor igen sok (javadalom súlyos adósságokkal van terhelve, amelyeknek aggodalommal látom folytonos növekedését és a kamatterheknek is növekedését, amint azt éppen ő eminenciájával együtt gyakran aggodalommal konstatáltuk, tehát amikor minden anyagi erő ebben az országban úgy igénybe van véve és amikor azt hiszem, nem lehet arra gondolni, hogy újabb adót fizessenek akárcsak felekezeti alakban újaJbb pótadók gyanánt. Meg kell tenni tehát ezt a> rendszabályt, amely nem valami radikális államosítási jelszó, hanem kérem ezt az áldozatot a 'magyar egyházaktól, a magyar haza és a magyar tanügy nevében, amelyet mindnyájan odaadással szeretünk és ha kell, áldozatokkal is akarunk sízolgálni. Kérem a szakasz elfogadását. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: Huszár Károly ő excellenciája kíván szólani. Huszár Károly: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Csak két-három percre óhajtom igénybe venni a t. Felsőház figyelmét. Lelkiismeretbeli kötelességemnek tartom, hogy olyan fontos társadalmi jelenségre figyelmeztessem itt a kultuszminiszter urat, az iskolafenntartókat az egész országban és^ magát a Felsőházat, amely engemet réges-régen nagy aggodalommal tölt el. Méltóztatnak tudni, hogy egész népünk lelke tulajdonképpen papjaink és^ tanítóink kezében van. Ügy a magyar papság, mint a magyar tanítóság teljesen megfelel a maga kötelességének, a maga nemes hivatásának, kötelességén messze túl teljesíti a maga kötelességét az ország, a nemzet gyermekeivel szemben. A tanítóság az iskolai munkán kívül igen nagymérvű társadalmi munkát is folytat és a világháború ideje alatt és a világháború óta népművelési akción belül is nagy munkát fejt ki. A tanítóság tragikus sorson ment keresztül, úgy mint minden társadalmi réteg a háború alatt, de különösen nagy-nagy lelki válságon ment keresztül a tanítóságnak az a része, amely végigcsinálta a háborút és mint fogoly Oroszországban tartózkodott. Méltóztatnak tudni, hogy a magyar tanítóságnak legnagyobb része a katonasághoz mint közlegény vonult be. Ennek konzekvenciája az volt, hogy azok, akik Oroszországba kerültek, 3—4—5—6 esztendeig legénységi táborokban élték le mint kultúremberek Szibéria^ borzalmaiban a maguk életét. Ezen szenvedések hatása volt az, hogy a bolsevizmus, a proletárdiktatúra idején a magyar tanítóság régi hagyományaitól eltérően annyi sok tanító tévedt volt meg. Amikor azután^ rendet kellett csinálni a proletárdiktatúra után, igen nagy takarításra volt szükség. Hála Istennek, az utolsó évtizedben ki kell állítanunk a bizo-