Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-93

5"é Az országgyűlés felsőházának 93. ülése kosság elvének alkalmazását, mert olyan intézmények is állíttattak fel, amelyek súlyos anyagi áldozatokat követelnek a nemzettől és amelyeknek fenntartásában megnyilatkozó állami kötelsség állandó állami terhet jelent. En azonban rövid felszólalásomban nem erre kívánnék utalni, hanem egyszerű szavakkal kívánnék rámutatni arra, hogy az alkalmazott elvek az egyíházakra nézve súlyos pénzügyi konzekvenciákat is jelentenek. Az az egyház, amelyet itt képviselni szerencsém van, szintén szenved az államháztartás takarékossági elvének alkalmazása következtében és ezt súlyosan érzi évről-évre. Amikor az állam a protestáns egyházak államsegélyét redukálja, tulajdonképpen csak a saját háztartásán könynyít, mert ugyanakkor ezek a terhek természetszerűen áthárulnak a protestáns egyházak adófizető téyezőire és ott sokkal nagyobb terhet és sokkal nagyobb veszedelmeket is jelentenek, mintha azok megmaradtak volna az államháztartás gondjai között. Hadd utaljak arra, hogy Magyarországon vannak olyan evangélikus és református^ gyülekezetek, amelyeknek egyházi adója az állami adóval szemben 200—300%-ot jelent. Vájjon érdemes-e az államnak a protestáns egyházak államsegélyét redukálni, amikor ugyanezzel szemben azonnal jelentkezik az egyházi adó terheknek olyan százalékban mutatkozó emelkedése, amely nemcsak financiális, hanem morális adóterheket is jelent. Méltóztassék elgondolni, hogy minden ilyen államsegélyredukció természetszerűleg az egyházkormányzati közegek elé kerül falusi gyülekezet a maga presbiteriiumában '• kénytelen tárgyalni, hogy a protestáns egyház államsegélyének redukciója ^következtében ismét fel kell emelni az egyházi adót. A dolog financiális része szintén fontos, de én utalnék arra, hogy a morális szempont szintén nem lehet közömbös az állam szempontjából azért, mert olyan méretű nyugtalanságot vált ki embercsoportok és embertömeget lelkéből, amelynek levezetése vagy elkerülése az állam jól fejfogott érdeke. Tudom azt, hogy az összkormány nem szab ebiben a tekintetben a reszort miniszter urak elé semmiféle követelést, éppen azért a kultuszminiszter úr ő exeeleneiájához intézném • azt a tiszteletteljes kérést^ hogy a saját tárcája költségvetésének megállapításánál vegye figyelembe a protestáns egyházak eme tiszteletteljes kérését. A törvénytervezet, 15. és 16. §-ában, az úgynevezett törpeiskolákról intézkedik. Az egyház autonóm jogába való súlyos beleszólást jelent tulajdonképpen ez a két paragrafus, mégis ismerve a viszonyokat, kénytelen vagyok ezt a két paragrafust is elfogadni és belátni azt, hogy azokban a gyülekezetekben, avagy községekben, ahol a felekezeti iskolák törpeiskolákká váltak, e helyett állami iskola felállítása indokolt. Fájlalom azonban azt és ez bennem mint aggodalom él, hogy a törvényjavaslat a, törpeiskolák fogalmi meghatározását teljesen általánosságban adja, és nem nyújt tájékoztatást arra vonatkozólag, hogy a törpeiskola tulajdonképpen hol kezdődik és hol végződik. Ez olyan stzéles lehetőséget nyit meg a kultuszminisztérium előtt, amelyet az egyház szempontjából nem tartok kívánatosnak. Kívánatos lenne tehát annak megjelölése, hogy a törpeiskolák hány tanulószámnál kezdődnek. Ugyancsak aggodalmat ébreszt bennem az, hogy az egyházi épületekkel az állam rendelkezhetnék. Ez mindenesetre naigyon kemény és 1930. évi december hó 19-én, pénteken. szokatlan dolog lenne. Végtére is annak az egyháznak és annak a gyülekezetnek az iskolai tanításon kívül is lehetnek olyan egyházi, szociális, kulturális célkitűzései és feladatai, amelyeket nem ejthet el és amelyeknek megvalósításához szüksége van azokra az egyházi épületekre, amelyekkel bír. A törvényjavaslatnak ebből a szempontból való megvilágítását is kívánatosnak tartom. Ezeket voltam bátor, nagyméltóságú Elnök úr, mélyen t. Felsőház, ezzel a törvényjavaslattal szemben .

# előterjeszteni és a törvényjavaslatot e megjegyzések megtétele után általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök: Kíván-e valaki a törvényjavaslathoz általánosságban {hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. ' Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e «a kiadások apasztásáról, a szolgálati vagy munkabérviszonyból és a tantiémekből származó jövedelmek ideiglenes megadóztatásáról» szóló törvényjavaslatot általánosságban- a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vag_y nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a javaslat egyes szakaszainak számát, a 15. §-t pedig teljes egészében 'méltóztassék felolvasni, 'mert itt több szónok van feliratkozva. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (olvassa a javaslat címét és az l—la. §-ok számait. — A szakaszokat a Felsőház hozzászólás nélkül elfogadja. — Olvassa a 15. §-t.) Elnök: Szólásra következik Igaz Béla ő méltósága! Igaz Béla: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen t. Felsőház! Megvallom őszintén, nem örömmel fogadom el ezt a törvényjavaslatot, nem fogadom

1 el Örömmel azért, mivel maga a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága kijelentette, hogy nehéz szívvel hozta ezt a javaslatot a törvényhozás elé, ami azt jelenti, hogy csakis a takarékosság elvének érvényesítése indította arra az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat és a nagyméltóságú kormányt, hogy ezzel a javaslattal a Felsőház elé járuljon. Az ország súlyos anyagi helyzete hozta létre ezt a törvényjavaslatot, azért és^ Balogh Elemér ő méltósága ellenkező kijelentése dacára sem fogadnám el ezt a javaslatot, ha nem látnám egyúttal a nagyméltóságú kormánynak igazán bölcs előrelátását, inert kijelentem, hogy én ebben egyúttal biztosítékot, garanciát látok arra nézve is, hogy akármilyen súlyos is az állam gazdasági helyzete, az nem vigasztalan és nem kétségbeejtő, mert amíg a nagyméltóságú kormány az ezen törvényjavaslatban foglalt intézkedésekkel segíteni remél a helyzetem addig én kétségbeejtőnek a helyzetet egyáltalában nem tartom. T. Ház! Mit is akar tenni a nagyméltóságú kormány ezen törvényjavaslat alapján? Elsősorban a költségvetés keretén belül megtakarításokat igyekszik elérni, másodszor csökkenteni akarja fokozatosan a tisztviselői állásokat és harmadszor, mivel mindez ^ nem elégséges, némi adóterheket kíván az adófizetők vállaira rakni. Megvallom őszintén, aggodalmat kelt bennem az, hogy ezek az^ adók milyen fizetéseknél kezdődnek. A törvényjavaslat-azt mondja, hogy akinek havi 120 pengő