Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-92

Az országgyűlés felsőházának 92. ülése gyen meg a rendes fizetése, de olyanra, amit dugsegélynek is, mondanak, nincsen szükség. (Mayer János földmívelésügyi miniszter közbeszól) Kérem, ha nem elég a fizetés, méltóztassék ezt tanulmány tárgyává tenni, de az ily jutalmazást nem tartom helyesnek. Méltóztassék tehát ezt elhagyni. Az indokolásnak ez a része így szól (olvassa): «Tekintettel arra, hogy a tervbevett szabályozási munkálatok keresztülvitele a vízügyi műszaki személyzetnek általában ©sekély létszáma mellett úgy a központi, mint a külső személyzetre nagy feladatot hárít, indokoltnak találom, hogy hasonlóan az állami kezelés alá tartozó folyókon történő beruházásokhoz, itt is a végrehajtott munkák kiviteli összegének félszázaléka mint jutalom a közreműködő személyzet között szétosztassék.» Bocsánatot kérek, a magam szerény felfogása szerint ezt az intézkedést kihagyandónak tartom. Azt hiszem, minden önérzetes tisztviselő sokkal jobban szereti, ha tudja, hogy mije van, mintsem jutalmakat adjanak neki. A napokban voltam éppen abban a helyzetben, hogy a pénzügyminiszter úrnak átadtam a zalai pénzügyigazgatóság tisztviselőinek kérését, amelyben ők, akik rosszabb viszonyok között vannak, mint a kultúrmérnökök és minisztériumokban a magasabbállású urak, azt kérik, hogy a pénzügyminiszter úr ne adjon nekik jutalmat, hanem rendszeresítse fizetésükben ezt az összeget, ha kisebb összegben is, de olyan formában, hogy az önérzetes tisztviselő mentalitásának megfeleljen. A magam részéről előrebocsátottam, hogy elfogadom a javaslatot. Teljes örömmel fogadtam volna, ha megvolnaa pénzügyi szankciója is. Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, kövessen el a kormánynál és a minisztertanácsnál mindent, hogy a szankció rövid idő alatt bekövetkezzék, és ha ez bekövetkezik, számíthat.. az egész magyar gazdaközönség hálájára és elismerésére. Ezenkívül, ha ezek a dolgok kivitelre kerülnek, arra kérem, méltóztassék az egyes tételek fontosságát, figyelembe véve a rendelkezésére álló ezeket a sokszor olyan jói, de sokszor nem is jól elkészült dolgokat műszakilag felülvizsgáltatva olyan helyzetet teremteni, amely a későbbi eredményes kivitelnek, a pénzügyileg megoldható kivitelnek bázisa legyen. Nem akarom tovább a t. Ház türelmét igénybevenni, de amikor olyan víz szabályozásánál, mint a Zala vize elvezetése, felállítanak hat szivattyútelepet, ahová hat gépész kell, de kell egy hetedik tartaléknak is, aztán más személyzet is kell, építkezések, beruházások kellenek, felemelem a szavamat: méltóztassék elgondolni, hat szivattyútelep létesítése, fenntartása meghaladja anyagi erőinket. Erre képtelenek vagyunk, hiszen akkor eladjuk földjeinket^ és veszünk földet ott, ahol nincs olyan óriási tehertétel, mint pl. ennek a hat szivatytyútelepnek fenntartása. Ezt a nagy költséget egy körülbelül 20.000 holdas érdekeltség budgetjébe lehetetlen fölvenni.. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Hát az autonóm testület!) Az autonóm testületnek is fizetnie kell. Bocsánatot kérek, ebben a tekintetben nem akarok vitába bocsátkozni a földmívelésügyi miniszter úrral. Az autonómia színleges valami. Mi voltunk vízszabályozási, azután vízlecsap olási társulat, akkor azután a kultúrmérnöki hivatallal kapcsolatban az a gondolat vetődött fel, hogy legyen vízrendezési társulat. A vízrendezési társulatnak az 1886:XXIII. te. szerint majdnem semmi az autonóm joga. (Ügy 1930. évi december hó 12-én, pénteken. 33 van!) En tudom, hogy az autonómiának is van jelentősége, harcolok ezért és harcoltam ezért a múltban is, de most, amikor már egyszer egy társulat vízrendező társulat, az autonómia igazán nem sokat jelent. En rövidre fogom mondanivalóimat^ és megismétlem azt a kérést, hogy a földmívelésügyi miniszter úr kövessen el mindent a tekintetben, hogy ez a szép és jól elgondolt javaslat az ő elgondolása és kívánsága szerint tényleg törvényerőre emelkedjék. Ebben a feltevésben a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Hadik János ő excellenciája. Gróf Hadik János: Nagyméltóságú Elnök ÜT! Igen t. Felsőház! Egészen rövid leszek. Az 1914. évi XXVTL te. felhatalmazást^ ad a kormánynak az ilyen állami szabályozás alá nem eső vizek rendezésére azzal, hogy 70% erejéig terjedhet szükség esetén — ez benne van a törvényben — az állami hozzájárulás, 30% erejéig pedig egy hosszúlejáratú kölcsön nyújtható. Ez a javaslat tulajdonképpen megváltoztatja ezt a helyzetet és ezt a biztosítékot, úgyhogy visszafejlesztésnek kell tekintenem ennek a javaslatnak intézkedéseit. Hiszen egyes vidékeken lehetetlen a vizek szabályozása, ha fenn nem tartatik az az intézkedés, 'hogy igenis 70% erejéig nyújt az^ állani segélyt, amennyiben belátja a kormány, hogy erre szükség van, és iaz azonfelüli összeg kölcsön formájában, amortizációs alapon terheli ©sak^ az illető érdekelteket. Az erre vor natkozó aggályom különösen azon alapszik, hogy a 3. §-ban intézkedés van a tekintetben, hogy a költségszükséglet 50%-áig terjedhet a kölcsön. Már most ha én azt mondom, bogy 30% helyett most 50%-ira vesszük a kölesönszükséglet mérvét, akkor ebből — amennyiben más felvilágosítást nem kapok, de nagyon kérném a földmívelésügyi miniszter urat, hogy legyen szíves erre a kérdésire választ adni — feltehető, hogy most már az állami 'hozzájárulás is csak 50%-ig terjed. Ezért leszek bátor a szakasz tárgyalásánál is erre vonatkozólag egy bizonyos módosítást indítványozni. A másik, amit említenem kell, az, hogy éppen ez az intézkedés, amellyel ezek a társulatok most már túlnagy mértékben lennének megterhelve, katasztrofális azokra a vidékekre, ahol igazán szegény emberek laknak, ahol a lakosság nagy többsége szegény ember és ahol^ tulajdonképpen annak a területnek vízmentesítéséről van szó, amely terület az ottani vidéknek Összes termőföldjét képezi, úgyhogy ebből a szempontból is nagyon szükséges, hogy ezt az akciót ugyanolyan mértékben folytassuk, mint az előbb történt. Itt isincsen helye semmiféleképpen annak a bizonyos helytelenül alkalmazott takarékosságnak. A 11 §, amire már Malatinszky ő méltósága is rámutatott, tekintve az indokolását, szintén teljesen labilissá teszi ennek az egész törvényjavaslatnak 'intézkedéseit. Mert a 11. § indokolása azt mondja, hogy (olvassa): «A 11. § az életbeléptetésről és végrehajtásról rendelkezik. Tekintettel arra, bogy előre meg nem állapítható, hogy laz állam mikor lesz abban a helyzetben, hogy a törvény végrehajtására szükséges fedezetet biztosítani képes lesz — a törvény életbelépése napjának megállapítását a m. kir. minisztériumra kellett bízni.» Ez annyit jelent, hogy egyáltalában nem történik semmi. Mert ha arról lett volna szó, hogy maradt volna az, amit leszek bátor a 11. §-nál indítványozni, hogy t. i. a törvény azonnal életbelép, akkor is módjában állt volna a kormánynak minden évi