Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-92

34 Az országgyűlés felsőházának 92. üléi költségvetésbe olyan összeget beállítani, aminő összeget képes erre fordítani, tehát nem állt volna elő az a veszedelem, hogy teljes mértékben és minden ilyen vízinek szabályozási költségeit azonnal be kellene állítani a költségvetésbe. Az .a védekezés, hogy hiszen egyelőre kaptak ezek a társulatok bizonyos állami támogatást is, tehát kilátást arra, hogy a munkát tényleg megkezdhessék, nem helytálló, mert az érdekeltségnek előre tudnia kell, àogy milyen terheket vállal, amikor egyáltalában belemegy a szabályozásba. Ha tehát az van kimondva, hogy: tessék, kezdjék csak meg a munkát, van arra pénz, úgyis évekig tart a munka, kéthárom évig tart, míg be lesz

> fejezve, addig aztán előteremtenek megint újabb összeget; ez nem fogadható el argumentumnak, mert hiszen — amint mondottam — az érdekelteknek tudniok teli, hogy mivel számolhatnak. Ha az érdekeltség tudja azt, hogy 30% erejéig nyújtanak kölcsönt és araiak amortizációját köteles fizetni, akkor tudni fogja, hogy évenkint és holdankint milyen összeg terheli őt, akkor tehát dönthet afelett, hogy helemegy-e a szabályozásba, vagy nem. Ha ez bizonytalan, ha megkezdik a munkálatokat és azután a befejezésre nem iboosátja a kormány rendelkezésre a szükséges összeget, akkor félő, hogy egyáltalában nem mennek bele, de nem is lehet, hogy azok az érdekeltek, akik igazán szegénységben és nyomorban vannak, így vaktában belemenjenek a tervezett munkálatba és elvállalják az egész szabályozást. Itt még egyre vagyok bátor a figyelmet felhívni, Malatinszky ő méltósága beszédében ezt már (szintén érintette. Nemcsak az újabb (szabályozásokról van itt ,szó, ihanem arról is, hogy a mér végrehajtott szabályozások továbbra is fenntartassanak. A különféle elemi csapások következtében, záporok, bizonyos töltéseknek talán nem megfelelő kiépítése következtében nagy károk és bajok állnak elő, amely bapokat azonnal orvosolni kell, nem lehet várni, míg a pénzügyminiszter úr lesz olyan kegyes erre megint valami kis összeget utalványozni. Ezeket a szabályozásokat fenn is kell tartani, mert ha az eddigi munkálatokat nem tudjuk fenntartani, akkor kidobott pénz mindaz, amit eddig ezekre a dolgokra költöttünk.^ A józan ész tehát azt parancsolja, hogy ha az^ állam egyszer belement ebbe a dologba, ha tényleg termőképessé akarja^ tenni a földeket és biztosítani akaTJa a termést az t országban minden irányban, ott is, ahol árvíz sújtja a vidéket, akkor ezt komolyan kell venni, itt nem lehet krajcároskodni, hanem a szükséges összeget igenis elő kell teremteni: elsősorban az eddigi munkálatokat kell fenntartani, másodsorban pedig pénz kell az újabb szabályozásokra, amelyek szintén szükségesek. Csak röviden említem még meg, hogy a kultúrmérnöki hivatal ellen legalább ( nekem — pedig már egy pár éve figyelem működését — semmiféle panaszom nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Mondhatom, olyan szépen, olyan precízen^ dolgozik a kultúrmérnöki hivatal, hogy kifogás ellene nem lehet. Igaz, hogy már Darányi idejében voltam bátor aiz ő figyelmét felhívni rá, — sajnos, akkor eredménytelenül — hogy amikor az a mérnök az égből leesett cseppet gyönyörűen és szabályszerűen leviszi egész Orsováig, azzal még a gazdasági élet nincs kellőleg figyelembevéve. Tulajdonképpen minden kultúrmérnöki hivatalnál kellene egy igazán elsőrendű, tapasztalt gazdának is lennie, aki megítéli, hogy e 1930. évi december hó 12-én, pénteken. vájjon szabad-e azt a területet ármentesíteni, anélkül, hogy egyben öntözéssel is összekapcsoljuk, szabad-e onnan minden vizet levezetni. Ennek is megvannak a maga nagyon káros kihatásai. Ez azonban már nem a kultúrmérnök hivatása. Azok a mérnökök pontosan, precízen dolgoznak és nagyon szép terveket dolgoznak ki, sajnos, sok olyan tervet dolgoztak ki, amelyek azután nem lettek megvalósítva. Az én nézetem szerint az ő munkájuk ellen kifogás tényleg nem emelhető. Hogy a feladatba erősen belekapcsoltatott a kultúrmérnöki hivatal, azt én nagyon helyes és bölcs intézkedésnek tartom. Ne bízzuk azt magánemberekre, akik esetleg nem bírnak azzal a képzettséggel, azzal a tudással és azzal a szakértelemmel, n

amely szükséges ahhoz, hogy igazán szakszerűen végezhessék a dolgokat. En azt hiszem, hogy a kultúrmérnöki hivatal lelkiismeretessége, szakszerű munkássága nem fogja seholsem megzavarni ezeket a munkálatokat, sőt biztosít bennünket a tekintetben, hogy alapos, szakszerű, jól átgondolt, szép munkát fognak végezni. Már most áttérek általánosságban egypár más kérdésre, amelyeket csak röviden akarok érinteni. Amikor a földmívelésügyi miniszter úr és az egész kormány, azt hiszem, nagyon jól tudja és látja, hogy körülöttünk az úgynevezett utódállamok micsoda erőfeszítést tesznek a tekintetben, hogy mezőgazdasági termelésüket emeljék, hogy azzal egyúttal Magyarországnak mezőgazdasági terménykivitelét tulajdonképpen lehetetlenné tegyék és maguk produkálják mindazt, amire nekik szükségük van. Látjuk Ausztriában, amely éppen olyan bajban volt és van, mint mi voltunk, hogy a legnagyobb áldozatok árán termőképessé tesz mindenféle eddig terméketlen területeket, a szabályozás terén mindenképpen mindent elkövet. Ha mi nem tudunk termelni, ha a mi termelésünk hanyatlani fog, ha itt visszaesés következik be, hogy még azokon a vidékeken sem tudunk megfelelő mezőgazdasági üzemet vinni, ahol erre már megvolt a lehetőség, azonban azáltal, hogy fenn nem tartjuk ezeket a munkálatokat, visszaesés következik be; akkor az ország mezőgazdasági termelésének nincs jövője. Méltóztassanak a szomszéd államok példáját követni és dacára a financiális nehézségeknek, amelyek pl. Ausztriában is megvoltaik és megvannak, mindent elkövetni, hogy a mezőgazdasági termelést a legnagyobb eréllyel és áldozatok árán is fokozzuk és biztosítsuk. Ha ezt meg fogjuk csinálni, akkor van jövőnk. Ha ezt elhanyagoljuk és mindenféle más kiadásokra fogjuk pazarolni az ország pénzét és a szegény adófizetőknek véres verejtékkel fizetett adóit, akkor nincs reményem, hogy egy jobb idő be fog következni. Egész gazdasági életünknek a földmívelés a tulajdonképpeni alapja és ezt nem tagadja senki. Ezért kell tehát azt mindenképpen megerősíteni, biztosítani a termőképességet, megmenteni a kisexisztenciákat attól, hogy egymásután tönkremenj enek. Ezáltal megakadályozzuk a föld mesterséges devalvációját. Ha ezt meg tudjuk csinálni, — ez pedig az első feladat, minden más feladat másodsorban jöhet csak szóba — megvan a remény arra, hogy végre tényleg konszolidált viszonyok lesznek és gazdaságunk idővel talpraállhat. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki^ szólni nem kíván, a vitát bezárom. Mayer János földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Mayer János földmívelésügyi miniszter: