Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-92

32 Az országgyűlés felsőházának 92. ülé Végre 1918-ban Károlyi Sándor mostani miniszteri tanácsos úr hozott egy tervet, amely a megvalósulás stádiumába jutott olyanformán, hogy a régi Zalavíz-Lecsapoló Társulatot átalakították Kis-Balatoni Társulattá. Ez 1921-ben meg is kezdte működését. A műszaki elgondolás úgy volt beállítva, hogy mindenkinek tetszett és mindenki örült neki, mert azt az ígéretet kaptuk, hogy 1,400.000 akkori koronával ezt a dolgot 10 év alatt meg tudjuk valósítani. Már mindjárt a munka közben először is kitudódott, hogy a műszaki terv ebben a formában — miután választmányi tagja vagyok a Társulatnak, kezemben van — nem egészen vált be. Nem vált be azért, mert a Balatontól fölfelé az első két kilométert ártérnek szánták, később azonban ezt mégis meg kellett változtatni és töltések közé fogták ezt a részt. Nem vált be továbbá azért, mert a zalaapáti töltésnek a vasúti töltéssel való keresztezésénél lett volna a vízlecsapoló társulatnak ihatára. Amikor odáig féligmeddig feljött a munka, kitudódott, hogy ezzel új KisBalatont csinálnának Zalaapátinál. Megindultak a tárgyalások. Az érdekeltség kénytelen volt belemenni, hogv fölviszik az egész dolgot a pókaházi hídig. Most ennek megvalósítása van soron; ennek azonban van egy óriási nagy nehézsége, tudniillik odajutottunk, hogy az évi 5 pengő 90 fillér — mondjuk 6 pengő — hozzájárulással annyit tudunk csak csinálni, hogy az államtól kapott kölcsönnek amortizációját fizetjük. Tehát adminisztrációra és új munkálatra egy krajcárunk sincs. (Egy hang a középen: Ez átlag 5 pengő?) Igen, holdankénti átlag. Ez most már kilenc éven át folyik. Ez sok. Ez már megfelelne körülbelül 54 pengőnek. A múltkoriban pedig Festetieh herceg ebből az árterületből el akart adni. Negyven pengőt ígértek ezért a földért, amiért mint ármentesítési költséget a hercegi uradalom 54 pengőt már ki is fizetett. Arról nem tehe-r tünk, hogy ennek a területnek nincs f értéke, mert a termelés teljesen bizonytalan és ezzel az 54 pengővel az a terület még nem lett ren-. des rétté vagy legelővé átalakítva. Ha a földmívelésügyi minisztérium vagy a magyar kormány rajtunk nem segít, ott állunk, hogy elköltöttünk 9 év alatt másfélmillió pengőt, és — mint az idei árvíz megmutatta, amely átszaggatta a töltésünket, elöntötte az egész árteret — és talán valamivel gyorsabban lement a víz, mint máskor iszokott, de .a bizonytalanság mégis megvan. Itt sem az állattenyésztés, sem magasabb termelés nem lehetséges. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Nincs befejezve a munka!) Nem tudjuk befejezni. Éppen ez a felszólalálásom célja, hogy a kegyelmes urat megkérjem, az érdekeltség nevében támogasson bennünket. Nincs to ej ez ve a munka, teljesen igaz; de hogyan lesz befejezve? Erre nem tudunk felelni, ha ez a mostani törvényjavaslat csak ebben a formájában imarad meg és nem lesz meg a mód az anyagi támogatásra. Máshova pedig nem mehetünk, hiszen mi magunk képtelenek vagyunk erre; ezt talán nem is kell magyaráznom. Ma lehetetlen, hogy egy berektulajdonos évente továbbra is hat pengőt tudjon fizetni. Nem akarom mindezeket a panaszokat szóvátenni, de ezek a dolgok — nem egyesek érdekéből, hanem az ország és a köz érdekéből — valamiképpen javításra, szanálásra szorulnak. Felszólalásomnak csakis az a célja, 'hogy itt az ország színe előtt megkérjem a magyar kormányt és annak képviselőjét, a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék ezzel a dologgal úgy foglalkozni, hogy : 1980. évi december hó 12-én, pénteken. •az érdekeltségnek 156 éves áldozatkészsége a kormány segítsége híján ne semmisüljön meg, hanem érje el azt a célt, amelyet a miniszter úr ebben a tör vény javallatban kitűzött magának. Nagyon örülök, hogy neki is az volt a szándéka, hogy tettel, vagyis pénzzel segít bennünket; de ez a törvényjavaslat intézményesen kimondja azt, hogy nem lehet a dolgot végrehajtani, mert nincsen hozzá. pénz. (Mayer János földmívelésügyi miniszter közbeszól.) A 11. § szerint pedig így áll ez a dolog. En elfogadom a javaslatot, de egyes intézkedéseivel szemben bizonyos aggályt és bizonyos kritikát kellett kifejeznem. Hiszen talán az összkormány mégis mást gondol, mint amit gróf Hadik János mondott, hogy t. i., ha mindenre találnak fedezetet, iákkor ilyen eklatánsam fontos dologra, ilyen a miniszter úrnak saját indokolása szerint is nagyon fontos és a (mezőgazdaságot nagyon érintő kérdésre szintén kell valahogy fedezetet előteremtenie. Egy pozitívum van ebben a törvényjavaslatban, t. i., hogy szaporítják a kultúrmérnöki létszámot és kiterjesztik a kultúrmérnöki hatáskört annyira, hogy négy pengő holdankénti hozzájárulást tulajdonképpen teljhatalmúlag kivethenek. A birtokonkívüli fellebbezési jog ugyanis illuzórius, hiszen ha már a négy pengőt megfizetik, fellebbezéssel nem sokat érhetnek el. ^Amikor tehát ilyen célra nincsen pénz, a létszámemelés mégis pénzbe fog kerülni, hiszen több kultúrmérnöknek több fizetése lesz. Ha ez a törvényjavaslat tényleg végre lesz hatjva pénzügyi szempontból és a kultúrmérnöknek lesz dolga, én is szívesen megnyugszom, és azt hiszem, a Felsőház sem fogja kifogásolni,azt az elgondolást, hogy miként gróf Hadik János mondotta, amint szakember nélkül nem lesz erdő, úgy mi is elfogadjuk, hogy szakember nélkül nem lesz szabályozás. A hatáskör kiterjesztése bizonyos vonatkozásban helyes. Helyes az, hogy ilyen létesítmé^- felügyelője, igenis, szakember legyen, annak talán több eredménye lesz, mint az eddigi közigazgatási felügyeletnek; ellenben a hatáskörnek olyan kiterjesztését, hogy a kultúrmérnökség maga vethet ki ilyen hozzájárulást és annak a kivetésnek az elbírálását is reá bízni, egy kicsit erősnek tartom, mert felfogásom szerint, csak esküt tett jogászembernek szabad ítélkezni, márpedig itt ítélkezésről van szó. Azt a gondolatot tehát nagyon helyeslem, hogy a kultúrmérnökség, ha a munka meglesz, szaporíttassék. de ugyanekkor azt is előterjesztem, amit Gyömörey Sándor képviselő úr már elmondott a Képviselőházban, hogy ne egy helyen legyen a sok kultúrmérnök, hanem ezeket új kerületenként szét kell osztani és például Zala vármegye, amely nagy mef^e, szintén kapjon kultúrmérnöki hivatalt, hogy így meglegyen a közönségnek közvetlen érintkezése a helyben székelő kultúrmérnökseggel. Ez mindkét részről az ügy javára és előnyére lenne. Az indokolásban van még egy dolog, ami talán lényegtelen, de én mégis a magam mentalitásából kifolyólag kénytelen vagyok szóvátenni. Ez az, hogy itt szinte rendszeresítik a jutalmat. Az indokolás szerint a teljesített munka összértéke szerint e

;

zeknek a nagyon tisztességesen fizetett méltóságos uraknak félszázalék jutalom járna abból az összegből, amit fölhasználnak. Bocsánatot kérek, ezt így féligmeddig törvényhozásilag megállapítani nem tartom helyesnek. Igenis, a tisztviselőnek le-