Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-98

Í74 Àz országgyűlés felsőházának 98. ülése 1931. évi május hó 30-án, szombaton. Második módj el cl segítésnek, — és ebben tel- 1, jesen egyetértek a t. földmívelésügyi miniszter úrral — hogy tartsuk fenn változatlanul az intenzív termelést, redukáljuk ugyan a termőterületet búzában, de azt intensive műveljük meg, >mert a termelési költség nemcsak attól függ, 'hogy mit adunk ki egy hold földön, hanem attól is, hogy mennyit termelünk egy hold földön. Mennél inkább sikerül intenzív termeléssel mennél többett termelni, annál inkább vagyunk versenyképesek, mert közben a termelési költség aránylagoson kisebb. Erre az intenzív termelésre most módunk van, mert traktorral dolgozunk, jobban tudjuk megmunkálni a földet, mint azelőtt. Harmadsorban igen fontos volna a nyersanyagok és félgyártmányok árának leszállítása. A mai rósz helyzetben úgy segít magán a gazda, hogy amit lehet, otthon csinál meg magának, Cato elvei szerint, amit meg lehet venni használt állapotban, azt megveszi az ószeresnél. Ennek oka részben a nyersanyagok és félgyártmányok mai magas ára. Így tehát az volna az első teendő, hogy a gyáriparosok szállítsák le a gépek árát, ezenfelül szállítsák le a nyersanyagok és félgyártmányok árát is, hiszen a szénnek nincsen vámja, de van kezelési illetéke, és főképpen van vasúti tarifája ötször akkora, mint a külföldön. En a Duna mentén lakom és én nyáron három pengővel olcsóbban megkapom a Poroszországból hajón ideszállított szenet, mint a télen vasúton szállított magyar szenet; -olyan olcsón kapom a birtokomra a porosz szenet, mintha helyben vásárolnám a tatai brikettet. Mivel pedig energiaforrás szempontjából az arány 5:9, azt hiszem, nem követek el hazafiatlan cselekedetet, ha összes készletemet porosz szénből szerzem be. Hasonlóképpen állunk a vassal. A vas detailára 44 fillér, de azt hallottam, hogy en grosban 22 fillérbe kerül minálunk, ezzel szemben Németországban ,a vas ára 11 fillér, az Egyesült-Államokban pedig 8 fillér. Azt hiszem, itt is lehetséges volna valamit csinálni vagy árleszállítás útján, vagy pedig esetleg külföldi behozatal útján. A. cement ára is kétszerese a régi cementáraknak, a tégla ára is elég magas. Nem vitás tehát, hogy a nyersanyagok és félgyártmányak árának leszállítása lényegesen segítene a gazda helyzetén. A legkellemetlenebb a mai helyzetben az, hogy egy óriási világkrízisben vagyunk, ami még súlyosbítja a mi helyzetünket. A múlt évben a kormány a boletta bevezetésével óhajtotta a bajokat orvosolni. En hozzájárulok és helyeslem a kormánynak ezt az eljárását, mert más mód nem volt arra

% hogy hirtelen segítséget nyújtsunk a gazdáknak és ezekben az átmeneti nehézségekben rajtuk segítsünk. A bolettának ezt a bevezetett rendszerét, annak állandó megtartását és fenntartását kissé veszélyes, sőt kétoldalú fegyvernek tartom. Amikor .a bolettartörvényt tárgyaltuk, sajnos, nem voltam jelen, mert a múlt esztendőben beteg voltam, de úgy tudom, hogy akkor gróf Somssich László határozati javaslatot adott be, amely szerint a kormánynak 1931 április 1-éig részletesen közölnie kellett volna ^ az adatokat, amelyek a. boletta eredményes^ működésére vonatkoznak s amelyeknek alapján azután a tisztelt Ház megítélhette volna, hogy milyen irányban és milyen módon folytassuk tovább a mezőgazdaságnak ezt a segélyezését. Ertem, hogy ez nem történt meg, mert a tisztelt kormány és a földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciája nagyon el volt foglalva az akkori tárgyalásokkal és mind a római, mind a londoni tárgyalások azzal biztatták Őket, hogy más úton sokkal hathatósabban lehet segíteni. Ismétlem azonhan, nekem némi aggályaim vannak ennek a rendszernek további fenntartása ellen, mert amennyiben módomban volt megvizsgálni ennek a rendszernek következményeit, azt kell következtetnem, hogyha például összehasonlítom a tiszayidéki búza budapesti árát az újvidéki piac árával 1929 év második felében, akkor a pesti és az újvidéki ár között átlagban körülbelül^ 3 pengő diszparitást találok Budapest javára. Ha ugyanezt az összehasonlítást veszem 1930 második felében, akkor azt látom, hogy ez a különbözet körülbelül 1"5 pengőre csökkent. Nem állítom egészen biztosan a dolgot, mert a Köztelekből vettem adataimat és ott nem mindig 'biztos, hogy a jegyzés ugyanolyan^ minőségű búzára vonatkozik. En tehát ezt az állításomat fenntartással vagyok bátor itt előhozni. A földmívelésügyi miniszter úrnak mindenesetre jobban módjában van erre nézve kutatásokat elrendelni, hogy mennyiben hat és hatott ki a húza ára és a boletta bevezetése a mi árainkra. Mert, iha tényleg bekövetkezett az, hogy a boletta bevezetése óta a diszparitás kedvezőtlenebb lett a külfölddel szemben, ennek az a hatása, hogy nem <mi kapjuk meg a boletta egy részét, hanem a külföld. A földmívelésügyi miniszter úr sokkal jobban lehet informálva. Nagyon helyes volna, ha az ellenkezőjéről meggyőzne. Az én adataim nem megbízhatók, előre kijelentem, nekem^ azonban ez a benyomásom volt és miután más módom nincs ezeket az adatokat rektifikálni, kénytelen vagyok a földmívelésügyi miniszter* urat felkérni arra nézve, hogy e részben kegyeskedjék további felvilágosítást adni, hogyan áll ez az ügy. (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) De azonkívül a, bolettarendszer további hátránya abból is áll, hogy nem adja a segélyt olyan arányban, amint az illetőnek arra szüksége van. Minél nagyobb termése van tudniillik valakinek, annál nagyobb természetesen a rá eső holettarészlet is. De ha valakinek rossz termése van, akkor a bolettából alig van valami haszna és nem kap semimiféle segélyt, ha nincs eladó terménye. Tulajdonképpen tehát az kap f segélyezést, akinek igazán jó termése van. Nálunk Fehér megyében oéldául az adó katasztrális holdanként 10 ^ pengő. Tapasztalatom szerint a boletta révén megtakarítottam az adómból 7*5 pengőt, adó háromnegyed részét. Ez nagyőri érdemes segítség volt és nagyon kedvező volt a segély. Nagyon helyesnek tartom azt is, hogy a bolettát elsősorban csakis adófizetésre lehet felhasználni, legalább, ha az állam segélyezi a termelőt, ezt a segélyt elsősorban adófizetésre fordítsák. Mondom azonban, ennek az a hátránya is mevan, hogy nem mindig annak nyújt segélyt a boletta, aki a segélyre igazán rászorul. A múlt évi törvény szerint ezt a segélyt csakis a termelők kaphatják. Azóta több oldalról megindult a mozgalom arra nézve, hogy a törvénynek ez a rendelkezése tulajdonképpen "nem egészen méltányos. (Ügy van a jobboldalon.) Nem méltányos tudniillik azokra a birtokosokra ^nézve, akik birtokaikat búzaértékben adták bérbe. Kijelentem előre, hogy saját magam kezelem birtokomat, nekem bérbeadott birtokom nincs, tehát érdekelve nem vagyok. Egyszersmind azonban konstatálnom kell, hogy az